2013. szeptember 30., hétfő

A Piri Reis térkép rejtélye. Egy térkép, amely legalább 11000 évvel ezelőtti világot ábrázolja


Nagyon érdekes a Nemerének az alábbi cikke, főleg úgy, hogy van némi ismeretem a Védikus Civilizációról, amely minden bizonnyal a legősibb kultúra, s ami sok-sok ezer, sőt sok millió éves. Tudom, több millió évvel ezelőtt nem volt ember, de ezt Ők mondják - az ostoba evolúció elmélet kitalálói, terjesztői és hívei. 

Leletek tanúsítják, hogy az ember millió és millió éve él a földön, de az Illuminatik ezt elrejtik elölünk. Erről már írtam két bejegyzésben.  http://aranykorhajnalan.blogspot.hu/2013 és http://foldunktitkaiadattara.wordpress.com

Szóval számomra cseppet sem meglepő az a gondolat, hogy az alább tárgyalt térkép egy millió éves ábra is lehet, mert tudom, hogy akkor is életek emberek, létezett a Védikus civilizáció, annak minden tudományával, vagyis repüléstechnológiák is bőven ismertek voltak, ezek voltak a Vimanak. Na most erre nem térek ki, majd máskor, de nézzük a térképet:

1929-ben, történészek egy csoportja egy különleges, gazella bőrre rajzolt térképet talált. A kutatások azt mutatták, hogy ez egy eredeti dokumentum, amelyet 1513-ban Piri Reis, a török flotta neves admirálisa készített. A térképészet volt a szenvedélye. A török hadiflottán belüli magas rangja lehetővé tette számára a privilegizált hozzáférést a Konstantinápolyi Császári Könyvtár gyűjteményéhez. A török admirális több feljegyzésben elismeri, hogy számos forrástérképet használt fel a térkép összeállításához, köztük olyan is volt, amely az ie. 4. századból vagy régebbről származott.

1929-ben az isztambuli Topkapi-múzeumban felújítás közben előkerült egy állatbőrre rajzolt térképrészlet, mely minden bizonnyal egy világatlasz megmaradt része. Az eredeti világtérképet – mely 65x90 cm-es lehetett - a néhai Piri Reis török admirális készítette 1513-ban, ugyanis rajongott a térképekért, így nem csoda, hogy bármerre is vetette a sors a világban, összegyűjtötte a kezdetleges rajzoktól a művészi munkákig a térképeket, majd átmásoltatta azokat kiváló minőségben. A kor térképei a sok használat közben hamar elrongyolódtak, ezért századokon át másolták őket, rendre kiegészítve azokat, rájuk rajzolva az új földeket, területeket. A tengernagy szerint több térkép is forrásként szolgált munkájához, térképén ez volt olvasható: „A partok és a szigetek Colombo térképéről másoltattak át a térképre.”
A térkép grafikáktól hemzseg, az óceánon különböző típusú hajók, a szárazföldeken állatok láthatók, ezen felül pedig a kor szokásának megfelelően, néhány fantázia szülte sziget is megtalálható rajta. A szárazföld belsejében és a tengerek felszínén rövidebb-hosszabb magyarázó szövegeket helyezett el. A sorokból megtudható, hogy Piri Reis a szerkesztés során összesen 20 forrásmunkát használt fel, köztük arab és portugál műveket is.

A térképszelvény meghökkentően precíz, hosszúsági vonalakkal ellátott, és világosan kirajzolódnak rajta az Atlanti-óceán partjai, Európától Afrikán keresztül az amerikai kontinensig csakúgy, mint a hatodik földrész, vagyis Antarktisz bámulatosan részletes körvonalai is, pedig annak felfedezése még legalább 300 évet váratott magára. Piri Reis idejében a jégtakaró alatti szárazföld ilyen pontos, összefüggő felmérése lehetetlen volt, kizárólag mai, modern technikával elképzelhető. A térképen Grönland három különálló szigetként szerepel, jóllehet erre a tényre csupán a múlt században derült fény.

Az atlaszmaradvány centrális pontja Kairóhoz, tehát a piramisokhoz esik, mintha az lett volna a világ közepe. A múlt század ötvenes éveiben az akkori legmodernebb műszerparkkal felszerelkezett tudósok megállapították a térkép oly mértékű pontosságát, amelyet manapság csak légi fényképezés alkalmazásával érhető el repülőgépről, vagy műholdról az űrből! Újabb tüzetes vizsgálatok után világgá kürtölhették az eredményt, miszerint a térkép ugyan a valóságot tükrözi, ám nem az 1517-es, hanem a kb.9000-11000 évvel ezelőtti állapotot. Mindezt geológiai és földrajzi adatokkal támasztották alá, mert például tény, hogy abban az időben valóban nem borította még be vastag jégpáncél Antarktiszt.

Nem elképzelhetetlen az sem, hogy olyan források jutottak el az admirálishoz, amelyek a föníciaiak elődeitől vagy más, ismeretlen hajósoktól származtak, utazásaik magyarázataiból születtek. Ezek az ősi utazók még találkozhattak jég nélküli állapotában Antarktisz partjaival.

Az ellentmondás

Nagyobb nézethez katt ide


A Piri Reis térkép Afrika nyugati partjait mutatja, Dél-Amerika keleti partjait, és az Déli-sark északi part-vidékét. A Déli-sark északi partszakasza tökéletesen részletezett. A leginkább zavarba ejtő nem is az, hogyan tudott Piri Reis ilyen pontos térképet produkálni az Antarktisz vidékéről 300 évvel annak felfedezése előtt, hanem az, hogy a térkép a jég alatti partszakaszt mutatja. A geológiai kutatások azt igazolták, hogy a Queen Maud öböl ie. 4000 körülig lehetett jégmentes állapotban.

1960. július 6-án az USA légiereje a következőképp válaszolta meg a Keene College-ban dolgozó Charles Hapgood professzor a Piri Reis térkép értékelésére vonatkozó kérdését:

„Tisztelt Hapgood professzor,

Az Ön kérése a Piri Reis térkép egyes szokatlan részleteinek értékelését illetően szervezetünk áttekintette.

A feltevés, miszerint a térkép alsó része a Queen Maud öböl Princess Martha partját ábrázolja az Antarktiszon és a Palmer-félszigetet, elfogadható. Úgy találtuk, hogy ez a térkép leginkább logikus és minden bizonnyal korrekt értelmezése.


Az a földrajzi részlet, amely a térkép alsó részén látható, feltűnően megegyezik a Svéd-Brit Antarktisz Expedíció által a jéggel borított területről 1949-ben készített szeizmikus profillal.

Ez arról tanúskodik, hogy a partvidék azelőtt lett feltérképezve, mielőtt azt jég fedte volna el. Ezen a területen a jégréteg vastagsága kb. egy mérföld (1609 m – a ford. – ).

Nincs elképzelésünk sem róla, hogyan kerülhetett a térképre ez a részlet az 1503-ban feltételezetten birtokolt geográfiai tudással.

Harold Z. Ohlmeyer alezredes, USAF parancsnok”

A tudomány hivatalos álláspontja szerint az Antarktiszt borító jégréteg egymillió éves. A Piri Reis térkép azt mutatja, hogy a kontinens északi partját akkor tér-képezték fel, amikor még azt nem borította jég. Eszerint egy millió évvel ezelőtt kellett, hogy feltér-képezzék, de ez lehetetlennek tűnik, mivel az emberiség akkor még nem létezett..(no erre mondtam, hogy mondják ezt Ők)

További és alaposabb tanulmányok azt mutatták, hogy az Antarktisz legutóbb 6000 évvel ezelőttig volt jégmentes állapotban (na ez a globális felmelegedés hisztéria miatt is érdekes téma). A jégmentes időszak kezdetét illetően megoszlanak a vélemények, különböző kutatók ie. 13000 és ie. 9000 közé teszik ezt.

A kérdés tehát: ki térképezte fel az Antarktisz Queen Maud Földjét 6000 évvel ezelőtt? Milyen ismeretlen civilizáció volt birtokában olyan technológiának, amely ezt lehetővé tette?

Ki lehetett az itt időszámításunk előtt 4000 évvel, aki képes volt olyan dolgokat megoldani, melyekhez a mai modern technológia szükséges?

A középkor során számos hajózási térkép forgott közkézen, amelyeket „portolani” néven neveztek, és a hagyományos hajózási útvonalakról készült pontos térképek voltak, a partvidék, öblök, kikötők, tenger-szorosok rajzaival. A legtöbb portolani a Földközi és Égei-tenger vidékéről készült, és más ismert útvonalakról, ahogy maga Piri Reis írta hajózási könyvében.

Néhányan említést tettek ugyanakkor ismeretlen földekről, és pár tengerész között keringtek speciális térképek, melyeket igyekeztek minél jobban eltitkolni. Feltételezik, hogy Columbus is egy ilyen speciális térkép birtokában volt.

Hogy megrajzolja térképét, Piri Reis különböző forrásokat használt, melyeket utazásai során itt-ott gyűjtött össze. Ő maga is rótt megjegyzéseket a térképre, amely képet ad nekünk arról, hogyan dolgozott. Azt írta, nem felelős az eredeti mérésekért és kartográfiáért. Az ő szerepe a gyűjtőé, aki nagyszámú térkép-forrást használt. Azt mondta, hogy néhány forrás korabeli tengerészektől származott, míg mások igazi régiségek voltak, egészen az ie. 4. századig vagy korábbi időpontig visszamenőleg.


Dr. Charles Hapgood az „Ősi tengeri királyok tér-képei” című könyvében azt írja:

„Úgy tűnik, pontos információ öröklődött egyik embertől a másikra. Úgy látszik, ismeretlen személytől származnak a térképek, és talán a minósziak vagy főniciaiak által hagyományozódott tovább, akik több mint ezer éven át az ókori világ nagy hajósai voltak. Vannak bizonyítékaink rá, hogy gyűjtötték és tanulmányozták az egyiptomi Alexandria nagy könyvtárát, és az összeállítások ott dolgozó geográfusoktól származnak.”



Piri Reisnek minden bizonnyal olyan térképek jutottak a birtokába, amelyek az ókori világ legismertebb könyvtárából, az Alexandriai Könyvtárból származhattak.

Hapgood rekonstrukciója szerint ezeknek a dokumentumoknak a másolatai és néhány eredeti térkép más tudományos központokba került, például Konstantinápolyba. 1204-ben, amikor a negyedik keresztes hadjárat idején a velenceiek behatoltak Konstantinápolyba, ezek a térképek az európai tengerészek között kezdtek keringeni.



Ezen térképek többsége – folytatja Hapgood – a Földközi- és Fekete-tenger térségéről készült. De más területekről készült térképek is maradtak. Ezek között voltak az amerikai kontinens, az északi és déli-sark térképei is. Világossá vált, hogy a régi utazók egyik pólustól a másikig utaztak. Hihetetlennek tűnik, a bizonyítékok mégis azt mutatják, hogy néhány ősi utazó a Déli-sarkot is felfedezte, mikor azt még nem borította jég. Az is világos ugyanakkor, hogy olyan navigációs műszerük volt, amellyel a hosszúsági fokok pontosan meghatározhatóak voltak, s amely messze felette állt az ókor, középkor és egészen a 18. század második feléig az újkor birtokolta technikai tudásnak.

Az elveszett technológia eme bizonyítéka alátámasztja és elképzelhetővé teszi azokat a feltételezéseket, amelyek az ősi idők eltűnt civilizációjáról szólnak. A tudósok a bizonyítékok többségét elvethetik, mondván, hogy azok csak mítoszok, de vannak olyan tények, amelyeket nem hagyhatnak figyelmen kívül. Ez a bizonyíték azt követeli, hogy a többi feltételezést is nyitott elmével újragondolják.”


A Kárpátinfo Hetilap írta 2006-ban az alábbiakat:

Az újkori történelem egyik legérdekesebb rejtélye kapcsolódik e térképhez. A múlt század húszas éveiben az isztambuli Topkapi Múzeum régi, feldolgozatlan térképeit átvizsgálva két – eltűntnek hitt – világtérkép-részletet találtak. A jegyzetek szerint a térképeket Piri Reis admirális készítette 1513 és 1517 között.

Az admirálist Törökországban ma nemzeti hősnek tartanak ugyan, de a maga korában kalózként kezdte pályafutását. Ez akkoriban egyáltalán nem volt ritka eset.


Az admirális szenvedélyes térképész volt, minden kezébe kerülő térképet lemásoltatott, majd a XVI. század elején saját kezűleg elkészítette a világ 215 részből álló hatalmas térképét. Mindezek után egy könyvben (Kitab-i Bahrieh = A hajózás könyve) meg is írta a térképpel kapcsolatos kalandjait és észrevételeit. Egy biztos: mint rengeteg nyelven beszélő főtiszt, hozzájuthatott mind a Nyugat, mind a Kelet jól őrzött titkos térképeihez is.
Visszatérve a leletekre, a dolog csak a második világháború után kezdett bonyolódni. Piri Reis könyve – ez állítólag a korabeli török irodalomnak nyelvi szempontból is egyik gyöngyszeme – meglepő mondatokat tartalmazott.


Az admirális többek között azt állította, hogy egyszer kezében tartotta a Kolumbusz térképét (mi erre a mai napig nem bukkantunk rá) és hogy Kolumbusz egy könyvből szerzett tudomást Amerika létezéséről, sőt nagyon sokat tudott már erről a földrészről, mielőtt nekivágott volna az Atlanti-óceánnak! Piri Reis szerint ez a könyv még Nagy Sándor idejéből maradt fenn (nyilván többszörös másolatra célzott). Sejthetjük azt is, hogy már Kolumbusz elődei – akikről mi csak nemrég szereztünk tudomást, a vikingek és mások – is olvastak-hallottak Amerikáról.


Térjünk rá a térképekre, helyesebben a fellelt két részletre. A szenzáció tulajdonképpen itt kezdődik. A lapokon az Atlanti-óceán európai, afrikai, amerikai és antarktiszi partjait láthatjuk! A hatodik földrészt csak évszázadokkal később fedezték fel. Ám vegyük sorra azokat a tényeket, amik miatt a Piri Reis-térképek világszenzációk lettek.


1. 1513-17 között Amerika nem jelent meg még a térképeken, legalábbis nem az egész partvonal. Dél-Amerikát lényegében csak jóval később fedezték fel, partvonalai feltérképezésére pedig még sokkal később került csak sor!


2. Az Ó- és Újvilág közti távolságot Piri Reis rendkívül pontosan tüntette fel. Olyan pontosan, ahogy még jóval később sem voltak képesek azt megtenni más térképészek.


3. A földrajzi hosszúságokat – a térkép készítője (készítői?) már alkalmazták; mi ezt csak kétszáz évvel később találtuk fel.


4. A Kanári- és az Azori-szigetek is igen pontosan ott találhatók a térképen, ahol a valóságban is elhelyezkednek (az eltérés mindössze 1 fok).


5. Az Antarktisz létéről senki sem tudott 1513-ban. Mégis, a térkép rendkívül pontosan rajzolja a jég alá süllyedt földrész körvonalait. Olyan adatok is szerepelnek rajta, amiket mi csak az 1949-52-es svéd-brit-norvég közös expedíció révén tudtunk meg.


A legszenzációsabb felfedezés még hátra van. De előbb egy rövid esetleírás: az ötvenes években a térképet a világ legnagyobb földrajztudósai (Hapgood, Arlington, Mallery, Walther, Lineham stb.) vizsgálták, majd az USA haditengerészete térképészeti intézete a legmodernebb műszerek bevetésévelt tette ugyanazt. 1958-ban világossá vált, hogy a térképet olyan rendkívüli pontosság jellemzi, amit a modern tudomány és technika csak a légifényképezés bevezetésével ért el. Feltehető-e ezek után, hogy akik azt készítették, valamikor 1513 előtt – azok repülőgépe(ke)t használtak? A másik bomba akkor robbant, amikor kiderült: a térkép ennek ellenére több helyen „hibás”, a valóságtól eltér. Például az Antarktisz egyik csücske összeér a dél-amerikai Tűzfölddel: Piri Reis egy földnyelvet rajzolt oda; ahol ma tenger hullámzik. És több antarktiszi parti ponton szárazföldet ábrázol ott, ahol ma másfél kilométeres jégtakaró található. Tévedésről van szó tehát? Nem – és ez az igazi szenzáció! A geológusok földtörténeti és egyéb adatok összevetése után kijelentették: a térkép a valóságot ábrázolja – de nem az 1513-as, hanem a 11 000 évvel ezelőtti valóságot!


Nemere István nyomán



A Védikus kultúra és a hun-magyar rokonság. Kapcsolatok az ősi civilizációk között

Hunor és Magor meséje évszázadokon át tanította őseinket a hunok és magyarok testvéri voltára, valamint arra, hogyan vándoroltak el eleink a közös ázsiai őshazából. Hiteles történészek feljegyzései, mondáink, hagyományaink, valamint hazai és külföldi tudósok egész serege állította és állítja, hogy a magyar hun eredetű nép. Hazai írók, mint Bonfinius Antal, Thuróczi János, Corvin Mátyás kortársai, I. Béla névtelen jegyzője szerint a magyarok a hunoktól származnak. Kézai és egyéb krónikák Árpád honfoglalását úgy írják le, mint a magyarok második bejövetelét. Habár Anonymus ezt nem mondja, félreérthetetlenül utal rá, amikor leírja, hogy Álmos Attila örökségét átvenni indult az új haza felé. Örökségi jogról beszél a Zágrábi és a Váradi krónika is.

Az Attilánál követségben járó Priszkhosz rétor nyomán már a VI. században egymástól függetlenül két szerző, a görög Prokópisz és a gót-római Jordanes is részletesen megemlékeznek a hunokról. Itt is azt olvassuk, hogy a hunnak nevezett népnek csak egy része hagyta el Szkhítiát és költözött Nyugatra, ezeknek lett a királya később Attila. Ugyanakkor még Attila életében megemlékezik Priszkhosz a hunok előbbi hazájában maradt népekről, az onugorokról. "Ha tehát az onugorok még Attila életében is Szkítiában maradt hunoknak számítanak, akkor a magyar krónika hun történetének magja történelmi valóság kell, hogy legyen" (Dümmerth Dezső). Ebben a hun rokonságban hittünk, ebben éltünk mindaddig, mígnem némely XVIII. sz.-beli tudós komoly kísérletet nem tett hagyományaink megcáfolására. Azóta is folyik a vita, ám ma már nemcsak finn és török, hanem sok-sok egyéb eredet-elmélet is létezik.

Ilyen alkalmakkor elengedhetetlenül felvetődik a kérdés: Okos dolog-e elrugaszkodni hagyományainktól, ősapáink hitétől? Milyen jogon állíthatjuk, hogy mondáink, regéink és hagyományaink egytől egyig tévesek? Sajnos sokan úgy vélik, ami monda, az nem lehet tudományos. Dümmerth Dezső szavaival: "Ma világszerte vannak, akik úgy vélik, hogy tudományos vizsgálat csak az lehet, mely előre kész programmal, tudatosan szembehelyezkedik mindenféle hagyománnyal, és azt cáfolni igyekszik. Eszerint már a puszta indok nélküli tagadás is tudományosnak, felvilágosultnak számít, mert hiszen e felfogás szerint — semmi, ami monda és legenda köntösben jelentkezik, eleve nem lehet igaz." (Az Árpádok nyomában, Bp. 1977)

A politikai érdekek mellett ez a felfogás indokolta, hogy az utóbbi kétszáz évben akadémiai tatárjárás pusztította hagyományainkat. A hun rokonságot legtöbben merőben megtagadták, s az ősi, dicső magyar múltat beledobták az Akadémia szemetes-kosarába. Csak az utóbbi években sikerült lassan visszakanyarodni az évezredes hagyományhoz, miután a legújabb kutatások egyre inkább bizonyítják, hogy Sajnovics, Hunfalvi (azaz Hundorfer) és mások piromániában szenvedtek, s hogy a régi mondáink és történetíróink szava igaz.

Ne hagyjuk hát figyelmen kívül hagyományainkat! 

Tanulmányomban -írja Antal Béla -- a hun-magyar rokonságról tanúskodó mondáinkat, hagyományainkat veszem alapul. Kutatási területem az óind vagy ún. védikus civilizáció. Ősi indiai könyveket tanulmányozva nyomon követtem a hunok, pontosabban az ephtaliták vagy fehér hunok és egy águk, a magák vagy magarok történelmét. Ma már tudjuk, hogy egy nép múltjának kutatásában nem elegendő a csupán nyelvészeti összehasonlítás. Én úgy vélem, hogy a mindenkori uralkodó vallás és civilizáció az, ami legjellegzetesebben rányomja bélyegét egy népre. (Például, a kereszténység felvétele óta számtalan latin szó épült be nyelvünkbe: templom, oltár, kereszt, szent stb.) S mivel a jelek arra mutatnak, hogy a magyar őshaza a mai Nyugat-Kína, Dél-Szovjetunió, illetve Kelet-Afganisztán területén létezett — hol kisebbedett, hol nagyobbodott —, ezért eleink több mint valószínű, hogy a védikus vallás és kultúra hatása alatt éltek.

A hindu megjelölést szándékosan kerülöm, mégpedig azért, mert pontatlan. Beszélhetünk brahmaizmusról, Visnu-hitről, Advaita filozófiáról vagy akár a Csárvaka, Gautama és mások által hirdetett materialista tanokról, de hinduizmusról nem. Ez a megjelölés azoktól a mohamedán népektől származik, akik a Szindu folyótól nyugatra éltek. Ez a folyó képezte akkor a határt, így a túlsó parton élőket szinduknak nevezték, de mivel a mohamedánok az "sz"-t "h"-nak ejtették, így keletkezett a hindu név. Figyelemre méltó, milyen sok helyütt írnak a Védák a hunokról. Idő szűke miatt most csak néhány művet idézek (hamarosan megjelenő könyvemben részletesebb leszek).

A védikus civilizáció egyedülálló irodalma, az ún. Védák svéta huna-ként, olykor pedig szita (szittya?) húnaként ír a hunokról. Svéta fehéret jelent. Említés történik a hára hunokról is; hala vagy hára vöröset, míg a török qára szó feketét jelent. Így megállapíthatjuk, hogy a hunoknak két fő csoportja létezett, a fehér és a színes.
Először is a Rámájanáról kell szólnom, mert ez a híres eposz közli a két királyfi és a csodaszarvas történetét; hihetetlen, mennyi hasonlósággal. Varáhamihíra Brhat Szamhitája az asztrológiáról, a különféle bolygók, üstökösök stb. hatásáról tanít. A 14. fejezetben azt írja, hogy a húnok (az akkori) Észak-Indiában éltek. A 16. fejezet arról tesz említést, hogy a svéta vagy fehér hunok népét a Kétu nevű bolygó befolyásolja leginkább, s akkor éri nagy szerencsétlenség őket, ha valamely üstökös farkát meteorcsapat keresztezi.

A Mahábhárata, a világ leghosszabb és legősibb eposza szintén sok értékes információval szolgál a hunokról. Mítikus eredetet tulajdonít nekik, azt állítván, hogy a hunok magától az isteni Nandini vagy Szurabhi tehéntől erednek. E mű szerint a hunok Észak-Nyugat Indiában éltek, s királyuk megjelent a híres rádzsaszúlya ünnepségen, hogy értékes ajándékokkal halmozza el barátját, a császárrá kikiáltott Judhisthirát (Szabhá Parva, 51. fej. 24. verse). A Matszja, Váju, Brahmánda és Bhagavata Puránák szerint 11 hun király 300 éven át uralta Indiát. Ayingar elmélete szerint a Védák először uttara- azaz északi-kurukként írnak a hunokról. Szerinte a hunok a Taklamakan sivatag észak-nyugati határán éltek, ezt a részt hívják a Védák Uttarakurunak.

A Manu Szamhita, a Védák híres törvénykönyve (X.43.44.) írja, hogy a hunok — a kámbódzsa, török és egyéb törzsek mellett — a védikus civilizáció szerves részét képezték, ám később távoztak Indiából.
A Védák értelmező szótárában pedig a következő információt találtam a magákról vagy magarokról: észak-indiai harcos nép, kiknek papjai a napot imádták.

Az ilyen és ehhez hasonló információk (részletes felsorolásukra majd csak könyvemben kerül sor) azt sugallják, hogy a hunok a történelem előtti korokban India uralkodó rétegét képezték. A Védákban többször is közölt Parasurám történet (isteni inkarnáció, aki egymagában hadat üzent az uralkodó rétegnek, s kiűzte őket Indiából) és egyéb (pl. numizmatikai) bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a hunok, mint az óind birodalom uralkodó rétege, szerves részét képezték a védikus civilizációnak, ám később az északi határvidékre vándoroltak, s csak jóval később, a Krisztus utáni V. sz.-ban (455-ben) vonultak vissza délre, az akkori India szívébe. Először vereséget szenvedtek Szkandhagupta császártól, de 465-ben bevették Pataliputrát, s (újra) megalapították indiai birodalmukat, amely egészen 542-ig, Mihirkula, India Attilájának haláláig virágzott. Ezek után az ephtaliták fokozatosan beleolvadtak a kései óind társadalomba (mindezt egy másik dolgozatom anyaga hivatott igazolni).
Ayingar szerint tehát a Mahábhárata, a Puránák és az Aitáréja Bráhmana uttara-kurukként ír a transzhimalájiai hunokról, s több mint valószínű, hogy ez a megjelölés ugyanazt a népet jelöli, mint a kínai törnénetírók hszuingnu-jai, vagy a geográfus Orosziusz huni-jai.

Értékes, a hunokra vonatkozó feljegyzéseket találtam még különféle oszlopok és templomok felirataiban. Idő szűke miatt ezekre most nem térhetek ki.

Ezek után lássuk, milyen egyéb nyomok mutatják a hunok-magyarok indiai múltját, illetőleg védikus kultúra-eredetüket. Evégett megpróbáltam párhuzamot vonni a magyar és szanszkrit nyelv, valamint a magyar nép és a védikus civilizáció hitvilága, hagyományai, szokásai, népművészete és zenéje között.

Kezdjük hát a nyelvészettel:

Egyik kutatónk írja A magyar nyelv nyelvrokonságai c. művében (Nemesdedinai Zsuffa Sándor, 1942. Bp.): "Az ismert nyelvek közül a védikus szanszkrit a világ egyik legfejlettebb nyelve, mely filozófiai munkák megírására a legalkalmasabb, ugyanis ebben a nyelvben a legbonyolultabb bölcseleti meghatározásokra, igazságokra, tételekre, sőt egész összefoglalásokra is egy-egy kifejezést lehet találni. Csodálatos, hogy a magyar nyelv a szanszkrit nyelvvel is őseredeti kapcsolatot árul el. Ez a kapcsolat igen ősi, talán a Rg Védában megörökített történelmi események idejéből származik, mert azok a fogalmak, amelyeket mi szanszkrit szavakkal egyező magyar szavakkal fejezünk ki, igen ősi időkre mutatnak. A szanszkrit és a magyar nyelv közötti ősi kapcsolat nem csalóka látszat, hanem valóság, mert azt nemcsak a néhány azonos hangzó ("cs", "gy", "ty", "ly"), vagy azonos hangzású és kiejtésű szó, hanem főleg a szerkezeti egyezés bizonyítja."

A tibeti szótár előszavában eképpen ír híres tudósunk, Körösi Csoma Sándor, akiről sokáig azt hitték, téves nyomon járt, amikor őseinket az ujguroknál akarta keresni, s csak most kezdi igazolni őt a tudósvilág: "Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús forrást fognak találni tanulmányozásában, szem előtt tartván nemzeti eredetük, szokásaik, viseletük és nyelvük szempontjait, mégpedig azért, mivel a szanszkrit nyelv alkotása (más indiai nyelvekkel egyetemben) nagyon párhuzamos a magyaréval, mely különben eltér a nyugati Európa nyelveitől.

E párhuzamosságnak feltűnő bizonyságul álljon a következő példa: A magyarban előragok helyett utóragokat találunk, kivétel nélkül, kivéve a személyes névmások esetét; és az igegyökből segédige nélkül, s csupán egy szótag egyszerű hozzáadásával többféle igealakokat formálhatunk: tudniillik cselekvő, szenvedő, óhajtó, visszaható formákat. Így van ez úgy a magyarban, mint a szanszkritban, s nincs szükség sem itt, sem ott a segítő igékre az összetett múlt vagy jövő idők formálásában, ahogy az okvetlenül megkívántatik az európai nyelvekben. "Így szól Körösi Csoma a szanszkrit és magyar nyelv hasonlóságairól. Én még megemlíteném a szanszkrit és a magyar kicsinyítő-képzők teljes azonosságát. A szanszkrit nyelv a "ka" és a "dzsi" kicsinyítő-képzőt használja (példák!), míg népies változata a "ko"- t. Ezek megfelelője mind megtalálható a magyar nyelvben is. Pl.: napocska, fiúcska, leányka stb., illetve Fercsi, Karcsi, bácsi, öcsi etc., valamint Lackó, Ferkó, pejkó stb.

Az úttörő Körösi után több magyar kutató foglalkozott a szanszkrit és magyar nyelv összehasonlításával. Dr. Tóth Jenő indiai tanulmányai ideje alatt például kb. 1300 olyan szót gyűjtött, amelyek a magyar nyelv törzsi, családi, földrajzi stb. vonatkozású szókészletével mutatnak szoros kapcsolatot.

A Duka Tivadar által kiadott Körösi Csoma életrajz függeléke, mint Csoma Sándor eredeti gyűjtését közli azt a kb. 250 szanszkrit szót, melyeket a magyarral egyeztethetőnek tartott. Az ehhez írt jegyzetekben olvashatunk a Körösi által kiemelt, Indiában szereplő, magyarral egyező családnevekről: Bala, Buda, Bodala, Barta, Bálya, Bod, Bede, Binde, Vajna, Beder, Vida, Bardócz, Bihar, Hari, Csorja, Sánta, Buja, Székely stb.

Mind a mai napig használunk olyan jó pogány magyar keresztneveket, melyek Indiában is népszerűek: Attila, Béla, Buda, Réka stb.
A magyarral rokon hangzó szanszkrit szavakat most nem sorolom fel, de néhányat érdemes megemlíteni, azokat, melyek a legfontosabb jelentőségűek egy civilizált, vallásos kultúrájú nép életében:

ista, isan — isten; balavan — bálvány (!); agni — égni; átá — atya;
hirany — arany; kúp — kút; brikha — bika; arthak — érték;
dvára — udvar; kalasha — kulacs; stb.

Halálos ágyán Körösi nyomatékot adott annak a meggyőződésének, hogy hazánk ősi helységnevei, illetve a folyók és hegységek nevei szanszkrit eredetűek: Déva, Temesvár, Mucsi, Kartal, Buda, Baja, Tisza (Indiában Tiszta folyó) és Bihar. Ez utóbbi India egyik államának neve is, melyet az Encyclopedia Britannica szerint a fehér hunok alapítottak.

A nyelvi hasonlóságokról még órákig lehetne beszélni, de idő szűke miatt térjünk át a a magyar és védikus hitvilág tanulmányozására, ezt is dióhéjban. Vegyük először is a lélekvándorlást, mert ez képezi a védikus filozófia és vallás talán legjellemzőbb tantételét. Mondáinkban, meséinkben ez természetes jelenség, a régi magyar hit szerves része. Pl. mondáink szerint Attila Álmosként született újra. Több szólásmondásunk ("hálni jár belé a lélek") valamint meséink mind a mai napig frissen őrzik őseink hitét a lélekvándorlásban.

A mítoszokban az emberi testből a halál pillanatában kiszálló lélek ismét egy új, növényi, állati testbe költözik. Példák erre: ..."miképp a meggyilkolt királyleány, mint jávorcsemete elősarjad"..., "a megholt leányból rózsa lesz"..., ellenben a csapodár, hűtlen nő "gyümölcstelen szederfává lesz"..., a csángó dalban pedig "a megholt kedves, mint gerlice jő elő"....A bűnösebbek torz kinézésű vadállatokként, mint pl. kígyó, béka, farkas stb. formákban születnek meg, az enyhébb vétkeket elkövetők pedig szelídebb formákban, pl. galamb, lepke stb. képében. (Ipolyi Arnold "Magyar mitológia")

Mint már említettem, a védikus értelmező szótár szerint a magarok papjai a napot imádták. Ezzel kapcsolatban Theophylaktos történetíró eképpen ír: "A magyarok tisztelik s énekkel dicsérik a Napot s a tüzet...de imádják egyedül és istennek nevezik azt, ki a Napot, eget s földet alkotta."

A honfoglalás előtti magyarok legrégebbi részletes leírása arab nyelvű, Dzsajháni bakharai tudós és államférfi tollából származik, s Ibn Ruszta, valamint Gardhizi arab fordításában maradt ránk. Eszerint a magyarok tűz és nap imádó népek voltak.

A Védák szerint a harcos nemzetek vagy a Raghu- vagy pedig Szúrja-vamszához tartoztak. Az utóbbiak a Napot tartják eredetüknek, ezért azt imádják.

De a magyarok nemcsak a napot és a tüzet, hanem a szent a Turul madarat is imádták. Ez szerintem nem más, mint a védikus vallás Garuda madara, amit ma is imádnak Indiában, Nepálban és Bali szigetén. Az ősi magyar hit szerint a turul nem fizikai állat, hanem madár alakú, felsőbbrendű égi szellem, akárcsak Garuda. Erre utal Anonymusz is, aki világosan divina visio - ról beszél. Ethele király címere a koronás turul volt.

Tudvalevő, hogy a magyar táltosok lóáldozatokat végeztek. Ez a rituáció szerves része volt a védikus civilizációnak, s az "asvamédha-jagja" néven ismerték. A táltos vagy tátos szó egyébként igen érdekes, mert feltételezhető gyökere, a tat Brahmára, a védikus papokat és a kozmoszt teremtő félistenre utal. Több feljegyzés szerint (Bonfinius) táltosaink vegetáriusok voltak — akárcsak az indiai bráhmanák —, s főként jogurton, mézen, gyökereken éltek.

Úgy a magyar, mint a védikus ősvallásban nagy szerepe volt, van a bűvös, mágikus szavaknak (mantrák), mint amilyenek a ráolvasásokban is előfordulnak. Érdekes, hogy az indiaiakhoz hasonlóan őseink is ilyen mágikus szavak hatásának tulajdonították elért eredményeiket, mint pl. a sikeres gyógyulást, vagy akár a nyílvessző célba találását.
A 108-as szám szintén nagy jelentőségű a védikus vallásban; mennyei, bűvös számnak számít (108 Upanisad, rózsafüzér szem, Krisna barátnői rangos cím stb.). Kézai Simon történetíró szerint a magyar nép 108 tiszta nemzetségből áll.

A történelemkönyvekben olvashatjuk, hogy a lázadó Vata szkhíta módra leborotválta a haját, s csak egy varkocsot hagyott a feje búbján. Priszkosz történetíró is tanúsítja, hogy a hunok egy copf kivételével körbeborotválták hajukat. Dugonocs-Apor Péter jegyzeteiből is kiderül, hogy a székelyek és magyarok hajukat mind leborotválták, a megmaradt varkocsot pedig felkötötték. Ez a védikus civilizációban is kötelező viselet volt, sőt, Indiában sokan mind a mai napig így tesznek.

Az eredeti magyar népviselet is igen hasonlít a közép-ázsiaira. A pendely vagy szoknya-gatya, a lobogó ujjú fehér ing és a kis mellényke mind-mind teljesen ismertek az észak-indiai népviseletekben. Eleink hozták Európába a gombot (pitykét), lábukat pedig szépen csilingelő kösöntyűk ékesítették. Az indiai hunok szövő és hímző technikája, valamint a batikolt munkák rajzai és motívumai Európában csak nálunk mutatnak csodálatos egyezést. A kapudíszek és hímzések díszítőelemeiben sűrűn fellelhető a pávamadár, a lótuszszerű nagy virág és az ún. csakra, a nap szimbóluma. Sokak szerint, mint pl. Huszka, ezek csak nálunk és az indiai művészetben honosak.

Ami pedig a zenénket illeti, erről így nyilatkozott Kodály Zoltán: "Zenénk törzse éppoly rokontalan Európában, mint nyelvünk. Eredetiségéből ezerévnyi érintkezés, idegen hatás sem tudta kiforgatni" (Magyarság a zenében, K.Z. írása). Deben Bhattacsárja, aki az UNESCO megbízásából a világ majd mindegyik népének zenéjét tanulmányozta, a hatvanas évek végén egy gyönyörű dupla albumot jelentetett meg a székely-magyar, illetve a csángó népzenéről, úgy véli, hogy zenénk csak Európában idegen, Észak-Indiában viszont nagyon is ismerősnek hangzik. Ősi magyar hangszer a kagylókürt is, melyet Indiában ma is használnak. A cimbalom a kasmíriak népi hangszere (szantúr), a citera pedig nem más, mint szitara. Mindkettő felépítése hasonló: rezgőhúrok stb.

Lehet, hogy a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt mindez felületesnek hangzik. Hamarosan megjelenő könyvemben részletes, meggyőző érveket kívánunk felsorolni az ősmagyarok védikus kultúrájának igazolására.

Végül is Körösi Csoma Sándor szavaival szeretnék búcsúzni, melyek szerintem egyáltalán nem idejét múltak:
“Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar az ős-indiai kultúra tárházában!”

Forrás: Mandala
Közreadta: Antal Béla

2013. szeptember 29., vasárnap

Szudán


Szudán szintén célország csakúgy mint Líbia volt, s most mint Szíria és Irán. Ezen országok vezetői nem nyugatbarát, ezért menniük kell. Szudán gazdag energia és bányászati termékét főleg Kínának szolgáltatja, amit a Rothschild/Illuminati nem néz jó szemmel, ezért zavargásokat kelt az országban, hogy megdöntsék Haszan Ahmed el-Besir régóta tartó uralmát. Ugyanezért történt Kenyában az a bizonyos terrortámadás, ugyanis a kenyai vezetés Kínával szövetkezett az elmúlt hónapok során, amit az Elit szintén nem nézhette tétlenül.




A szudáni biztonsági erők szándékosan lőttek a megszorító intézkedések ellen tüntetőkre - állították emberi jogi szervezetek, amelyek szerint az utóbbi napok tiltakozásaiban országszerte már ötven ember meghalt. 

Szudánban a napokban több ezren tiltakoztak az üzemanyagár-támogatás hétfőn bejelentett megszüntetése ellen, a kormány távozását követelve. A megmozdulások soha nem voltak még ilyen hevesek azóta, hogy Omar Haszan Ahmed el-Besir ezredes 1989-ben a hatalomra került.
Két jogvédő szervezet, az Amnesty International (AI) és az Igazságügyi és Béketanulmányok Afrikai Központja (ACJPS) pénteken közös közleményben szólította fel a hatóságokat, hogy szüntessék be a tiltakozások erőszakos megtorlását. A dokumentum szerint ötven ember halt meg úgy, hogy fej- vagy mellkaslövést kapott a keddi és szerdai tiltakozások elleni fellépéskor.
Lucy Freeman, az AI afrikai részlegének igazgatóhelyettese kijelentette: a gyilkolás kedvéért - fejre, mellkasra célozva - lőni az élethez való jog nyilvánvaló megsértését jelenti, Szudánnak azonnal be kell szüntetnie a biztonsági erők erőszakos megtorlásait.
A két szervezet állítása szerint a keddi és szerdai tiltakozásokban megölt emberek többsége 19-26 éves volt. Helyi források és aktivisták arról számoltak be, hogy a halálos áldozatok száma sokkal nagyobb lehet, meghaladhatja akár a százat is. Az emberjogi szervezetek mélységesen aggódnak amiatt is, hogy a titkosszolgálatok több száz embert őrizetbe vettek. Felszólították a hatóságokat: szavatolják, hogy ezeket az embereket nem bántalmazzák, nem kínozzák meg őket.
Aktivisták a közösségi hálókra feltett, a szudáni népnek szánt üzeneteikben "a forradalom folytatására" szólítottak fel, egyben a kormány lemondását követelték.
Pénteken újabb tüntetések alakultak ki Omdurmanban a heti fő ima után. A rendőrség a kisebb megmozdulásokat könnygázgránátokkal szétkergette, de az emberek később a város fő útvonalán újra összegyűltek, és tiltakozó menetet tartottak. Le a hadsereg uralmával! Nemet az áremelésekre! Szabadság, szabadság - kiabálták. Ezt a menetet a jelentés időpontjáig nem támadta meg a rendőrség. Megmozdulások voltak Vád Madaniban és Bahriban is a főváros, Kartúm közelében. A rendőrséget és a katonaságot fokozott készültségbe helyezték.
Foto: AP/SITA

Az al-Arabíja arab hírtelevízió pénteken honlapján arról számolt be, hogy kartúmi irodáját bezárták a szudáni hatóságok. A tévécsatorna közleménye szerint a kormány a döntés meghozatala előtt behívatta az al-Arabíja helyi tudósítóját, és tiltakozását fejezte ki a tüntetésekről való tudósítás miatt. Ahmed Bilal szudáni tájékoztatási miniszter azzal vádolt meg több nemzetközi médiumot, hogy eltúlozza az áldozatok számát. A kelet-afrikai országban a napokban néhány helyi napilapot is beszüntettek arra hivatkozva, hogy a demonstrációkról tájékoztatva minden határt átléptek.

2013. szeptember 28., szombat

Oroszország és Kína ismét kiterjedt hadgyakorlatba kezdett

Oroszország és Kína közös hadgyakorlata legutóbb június elején került sor a Japán-tengeren, amiről azt mondják, hogy addig az volt a legnagyobb. A mostani katonai műveletek főleg Ázsiában és Európában lesznek, amelyen több tízezer katona vesz részt. A Pentagon eközben közelről szemléli a fejleményeket.

Eközben a NATO szintén kiterjedt hadgyakorlatba kezd majd novemberben, hivatalosan azért, mert aggódnak az orosz katonai terjeszkedés miatt, de valójában az az igazság, hogy a NATO nem éppen védekező jelleggel teszi ezt, habár erről próbálják meggyőzni az embereket.

Ezekből a mozgolódásokból jól látható, hogy a világ háborúra készül, mert mindkét fél a nyugati és a keleti tengely jól tudja, hogy a jelen pillanatban a világot ismét fel kell osztani egymás között, mert a jövő azé, aki az energiafiorásokat őrzi, valamint azé, aki birtokolja az új világvalutát, ami majd a dollárt cseréli le. Ez jelenti az Új Világrend kezdetét. Eljön az idő, amikor meg kell vívniuk a világ domináns irányítójának címéért...ezt ők is tuják. Tudják, hogy a diplomácia csak elodázza ezt a nagy eseményt, amelyet régi módszerekkel kell lejátszani, másképp nem lehet, hiszen ennek az ügynek a megvitatása nem "asztaltéma".

Működni fog-e a Nyugat és Irán közötti diplomáciai megoldás?

Mostanában arról cikkeznek, hogy az #Egyesült Államok és #Iránközött milyen szuperül mennek a dolgok: feltört a jég; megegyezés; pozitív eredménnyel záródó tárgyalás; akár a szankciók is megszűnhetnek; minden szép és jó. Nos ismervén az Elit napirendjét sajna ebből semmi nem lesz. 

Nem lesz itt semmiféle megegyezés, semmiféle pozitív eredmény, a cionista/Rothschild/#Illuminatit ilyenekkel nem lehet elégedetté tenni, Ő rezsimváltást akar azért, hogy Irán birtokában lévő energiaforrások és a központi bankja a Rothschild fennhatósága alá kerüljön.


Néhány kutató szerint bolygónkon már csak három ország létezik, amely saját bankrendszerük révén függetlenek a Rothschild-ház irányításától: ez Kuba, É-Korea és....Irán.

A 9/11 előtt hét országnak volt saját központi bankja: Afganisztánnak, Iraknak, Szudánnak, Líbiának, Kubának, Észak-Koreának és...Iránnak. 

2003-ban Afganisztánt és Irakot utolérte a Rothschild polipkarja, tavaly pedig láthattuk, hogy miközben a NATO Líbiát ostromolta, Bángáziban már épült az új központi-bank...hihetetlen. 

Az iszlám tiltja az uzsorát és ez komoly problémát jelent a Rothschildéknak. Néhány száz éve a kereszténység is tiltotta az uzsorát, mert úgy vélték, hogy ez kizsákmányoláshoz és elnyomáshoz vezet. 

1815-ben a Rothschildok egy hatalmas átverés, rablás folytán megalapították a saját Bankrendszerüket, amely aztán igába hajtotta az Nagy -Britanniát és aztán a világot azzal a módszerrel, hogy korrupt vezetőket juttattak az országok élére, akik hatalmas kölcsönöket vettek fel, amiknek visszafizetése lehetetlenné vált. Akik nem engedelmeskedtek a Rothschild kijelölte irányelveknek, azokat eltávolították, vagy megölték.

A Vörös Pajzsos hatalmas befolyással rendelkezik a világ irányítása felett: övé a véleményalkotás, a média, amivel becsapja az emberiséget és ez az egyik legfontosabb támadófelülete ellenünk. Övé a világ majdnem összes aranya és az arany árának szabályozása, a Bank of England, a Federal Reserve, az Európai Központi Bank, az IMF, a Világbank, a Bank of International Settlements és a MNB, amely függetlenedésének híre miatt akkora hisztériát csaptak, hogy zengett tőlük a világsajtó. 

A Rothschild démoni terve az, hogy felszámolja a meglévő független pénzrendszereket és ezért háborúkat szít a kérdéses országok ellen kohold vádak ürügyén. Irán nem Afganisztán, Irak vagy Szudán, hanem egy rendkívül erős ország, amely mögött ott áll Kína és Oroszország és ha a Rothschild hadserege (a NATO pl.) hadba száll vele, akkor mindhármukkal és azt tudjuk mit jelent. 

Ha kell nekik a Világuralom, az Egy Világkormány, akkor még ezt le kell játszaniu k különben bukták a többszázas éves tervüket, a Nagy Ötletet. 


Az Elit teljesen szét akarja szaggatni, darabjaira akarja zúzni Iránt....őket nem érdekli az atomprogram, az csak ürügy. Különben is ha Irán olyannyira akar atombombát, akkor vesz egyet a fegyverpiacon...olyan egyszerű....s szerintem már van is nekik, de nem ez a lényeg....rezsimváltást akarnak.
A sok naiv szemlélődő meg elhiszi, hogy a nyugat jóhiszemű, s lojális...a nagy francot. Mind gazemberből áll, főleg ez az Izrael államnak nevezett előretolt katonai helyőrség/bázis, amit#Netanjahu vezet ...neki nagy szerepe lesz a konfrontációban. Háborút akarnak, csak azt , semmi mást, nem akarnak békét, békétlenséget akarnak, káoszt és zűrzavar egyenlőre a Közel-Keleten.

Amikor az ENSZ előtt felszólalnak és kiejtik a szájukon, hogy béke, akkor kezdhetünk aggódni, mert háború készül. Ilyen találkozókon csak a kígyóéhoz hasonló nyelvüket élesítik. Mind álszent és hazug.

Szóval szerintem az a terv...és ezt már régóta mondom, hogy Izraelt magára hagyják és sajna nem lesz mit tenni mint magának megoldani a nagy problémát. Izrael és Irán között nem lesz soha megegyezés, erre nagyon odafigyelnek, ettől függetlenül lehet, hogy USA-val kibékül Irán, de ez nem számít, ugyanis a továbbiakban USA és más nagyhatalmak szépen bele lesznek rángatva ebbe a konfliktusba.


A nyugati Illuminati stratégái, úgy néz ki, még mindig benne lenének abban, hogy Izrael támadja meg Iránt ha nem megy másképpen, de legjobban annak örülnének, ha Irán csinálna valami hülyeséget, ami megindokolná a katonai lépést, de erre várni nem mindenki szeretne....ez okoz némi feszültséget az elit körében.

Ezt az eshetőséget egyébként a Brookings Institute dolgozta ki 2009-ben "Melyik út vezet Perzsiába" címmel. Itt mindent leírtak az országon belüli bomlasztástól, a szankciókon át, egészen a provokációk formájáig, amik jelenleg is párhuzamosan zajlanak. Az Illuminati elégedetlen lehet az eredményekkel, s ezért tolja előre a fájdalmasabb megoldásokat.

Az Irán elleni támadás már megkezdődött.

A dolgozatban van is egy ilyen fejezet, hogy "Hagyjuk ezt Bibire, had csinálja Ő" ...szerintem az itt tárgyalt lehetőségeket veszik most elő ismét. Érdemes lenne elolvasni.... 89. oldalhttp://www.brookings.edu/~/media/research/files/papers/2009/6/iran%20strategy/06_iran_strategy.pdf

Egy számomra világos az iratból, hogy hallani sem akarnak direkt támadásról, legalábbis USA részéről nem, ugyanis nem akarnak egy újabb baklövést elkövetni mint Irakban, meg egyébkéntis hogyan adnák be ezt az embereknek...de egy esemény megindokolná a lépést...egy hamis zászlós hadművelet....valamiféle provokáció, amivel iránt lehetne vádolni és már kész is. ide kapcsolódóanhttps://www.facebook.com/photo.php?fbid=489859314423052&set=pb.209377139137939.-2207520000.1376133103.&type=3&theater




Szóval a Brookings (a képen csak pár támogatót látható) tényleg minden lehetőséget felvázolt, s e szerint ugyan azt szeretnék elérni mint Líbiában vagy Szíriában: belső zavargásokat szeretnének kierőszakolni, de ez Irán esetében nem hiszik, hogy ez működne, hiszen a teheráni rezsim egészen más berendezkedésű -ezt ők is elismerik. A szankcióknak az lenne vagy lett volna a célja, hogy a nép fellázadjon a vezetők ellen, forradalmat robbantanak ki, elzavarják a kormányt, de látjuk, hogy a dolog nem akaródzik működni....ezek elérése nagyon sok időt vesz igénybe, s ráadásul bizonytalan a kimenetele -véli a Brookings iromány.


Én úgy látom a dolgot, hogy az Irán elleni csendes háború csak egyre hangosabb lesz. Nem hiszem, hogy a perzsákat meglehet törni, főleg, ha a lakosság tudja merről fúj a szél, ráadásul ott van nekik a PressTV, hogy képben legyenek. A belső terrorizmust pl. könnyen felszámolják.... nem sikerült nyugatpárti bábot sem ültetni az elnöki székbe ...szóval szűkülnek a lehetséges lépések rendesen.

Az biztos, hogy ezek valamikor, valahol megfognak mérkőzni..mindketten tudják annak ellenére, hogy most sűrűn tárgyalgatnak, de ezzel csak elódázni tudják a háborút.

2013. szeptember 19., csütörtök

Pénzügyi guru: A Fed végtelen pénznyomtatása „totális összeomláshoz” fog vezetni.


A Fed bejelentett, hogy nem hagy fel a mennyiségi lazítás programjával, s tovább folytatja őrült ámokfutását, amivel havonta 85 milliárd dollárt pumpál a rendszerbe kötvények vásárlásával, ezzel még nagyobbra duzzasztva a lufit.

Mark Faber a Bloombergenek elmondta, hogy a Fed ezzel a lépésével csak a pénzügyi elit érdekeit védte, miközben az átlag ember szenvedni fog ennek következményétől, ami az energia és az élelmiszer árak növekedését fogja jelenteni.

Sokan mondták korábban, hogy a Fed a halálig fogja pumpálni a pénzt. A Fed dolgozói professzorokból, akadémikusokból áll. Ezek az emberek soha nem vettek részt a valódi üzleti életben és így nem értik, ha folytatják a pénznyomtatást, az gyakorlatilag csak maroknyi embernek válik előnyére, kb. a lakosságnak 5-3%-kának haszon.

Faber korábban már elmondta, hogy teljesen mindegy mi folyik a pénzpiacon, mert a való élet már teljesen szétvált attól. Most is arról beszélnek a rádióban, hogy szuperül teljesítenek a tőzsdék, minden rendben van, jó hangulat, minden megy felfele…hát kösz szépen. A Fed nyomja felfele ezeket az adatokat, az átlag ember meg megy dolgozni, hogy fűthesse a lakását és így tovább….eközben a vagyon árfolyam emelkedik, de a legtöbb ember nem tőzsdézik, csak a lakosság 11%-ka 

Hogy hová fog ez vezetné? Faber válasza a totális összeomlás felé, de ezúttal a tambulin magasabb deszkájáról indul  A Fed sosem áll le, ha a pénzpiac esik 10%-kot, nyomtat még pénzt. Mást nem is tudnak csinálni, hogy őszinték legyünk a kétségbeesés és reménytelenség helyzetébe kergették magukat.

A veterán pénzember Jim Rogers szintén arra figyelmeztetett, hogy a Fed pénznyomtatása miatt a világ szenvedni fog, nagy rossz lesz mire ennek vége lesz. Ez a likviditás mesterséges tengere.

A Rogers Holdings igazgatója azt mondta, hogy a központi bankok esztelen pénznyomtatásának csak az vetne véget, ha a piaci szereplők az mondják, hogy elég volt, nem kellenek a szemét papírjaitok többé.

Egyébként meg teljesen mindegy, hogy ki áll a központi bank élére, mert a politika, s irányelv nem változik.
Ez az egész egy nagy bohózat. A dolgok ugyan úgy mennek tovább az átlag ember csak nézhet….Ez nem jó a világnak. Ez csak Nekik jó és a haverjaiknak.

Rogres és Faber úgy védekeznek, hogy aranyat vásároltak már jó ideje.


A mainstream média meg hazudik, mint a vízfolyás; elnökök beszélnek növekedésről, hogy a világban elhárult a válság, meg hogy minden szuperül megy, hogy csökken az államadósság és hű meg ha. Pedig csak a számokkal játszanak. Itthon is ugyanaz megy…sötétítés. Minden a pénz- és korporációs oligarchia akarata szerint alakul Vikror is csak max a hígból a szilárdabb tudod mibe tud minket vezetni. 

2013. szeptember 17., kedd

Válságban az IPCC: Globális lehűlés következik -vélik a klímatudósok

Az ember okozta klímaváltozás egy koholmány. 
Katasztrofális hiba, hogy 38 komputeres klíma előrejelzésből 36 teljesen rossznak bizonyult. Jelenleg top klímakutatók lehűtésről beszélnek.
A kép John Cristy professzor forrásai alapján készülthttp://www.dailymail.co.uk/news/article-2420783/Global-warming-just-HALF-said-Worlds-climate-scientists-admit-computers-got-effects-greenhouse-gases-wrong.html


London — Nem váltak be az előrejelzések, az Arktisz jégtakarója nem tűnt el, hanem növekedett, méghozzá 60 százalékkal. Sőt bizonyos kutatók szerint ez a folyamat azt jelzi, hogy a globális felmelegedés véget ért, és kezdetét vette a globális lehűlés, amely feltételezhetően az évszázad közepéig tart majd. A szenzációs hír miatt az ENSZ környezeti programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) által létrehozott Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) egy hónappal elhalasztotta globális felmelegedésről szóló riportjának kiadását, és értekezletet hívtak össze Stockholmban.

Egyre több professzor is úgy véli, hogy egy 1969-1975-höz hasonló lehűlés következik. Abban az időben meg volt győződve a világ, hogy jön a jégkorszak.




A Római Birodalom és a jelen civilizáció hanyatlásának és összeomlásának oka.


A jelenlegi kamatmechanizmussal működtetett pénzrendszer összeomlása azért elkerülhetetlen, mert a gazdasági élet egészéhez képest a pénzmennyiség háromszoros tempóban növekszik, mint az előállított termékek és szolgáltatások mennyisége. Egy ilyen belső feszültség elkerülhetetlenül felbomlasztja a rendszer egészét. A válság jelei már mutatkoznak, és ha bekövetkezik, akkor a mi civilizációnk is felbomlik. Mivel a kamatkapitalizmus uzsoracivilizációja globális így, először a világtörténelemben, napjainkban lehetünk tanúi globális méretű gazdasági összeomlásnak.

A Római Birodalom hanyatlásának oka is a kamatszedő pénzrendszer volt.

A Római Birodalom idején mindössze kétezer család birtokolta egész Rómát. A szabad földművelő parasztok helyét a rabszolgák foglalták el. Az önálló iparos réteg sem tudott az olcsó rabszolgamunkával versenyezni, s ezért elszegényedett, majd végleg tönkrement. A Római Birodalom jogrendszere lehetővé tette, hogy az adós - végső soron - a saját személyi szabadságát is zálogba adja. Ha egy kölcsönvevő nem tudta fizetni a kamatokat, a hitelező egyszerűen elvette személyes szabadságát és adósrabszolgává tette. A kamat révén igen gyorsan gazdagodó pénzvagyonos réteg egyre szegényebbé tette a társadalom többi részét, amely gazdaságilag szinte elvérzett. A szabad polgárok helyére rabszolga-munkaerőt kellett szerezni, ezért a gazdasági szükségesség kényszerítette ki az állandó hódító háborúkat. A Római Birodalom központja a meghódított provinciákat könyörtelenül kizsákmányolta. A birodalom központi részei az alapvető élelmiszerek tekintetében egyre inkább a távoli területek terményeire voltak utalva. A nagy távolság viszont bizonytalanná tette az ellátást, amely komoly zavarokhoz vezetett. Az elszegényedett római polgárok olyan segélyezésre szoruló réteget alkottak, amely teljesen ki volt szolgáltatva a gazdagok megvesztegetésének és manipulálásának. E reménytelen tömeg féken tartása érdekében a legkülönbözőbb szórakoztatási módszereket alkalmazták. Ekkor vezetik be, például a gladiátor küzdelmeket. Az érem másik oldala az volt, hogy a pénzvagyonos réteg mértéktelen gazdagodása következtében pazarló luxusban élt.

Ruhland freiburgi professzor, aki Bismarck kancellár megbízásából több éven át kutatta a magas kultúrák és birodalmak felbomlásához vezető okokat, megállapította, hogy a pénzvagyon túlzott centralizációja és koncentrációja miatt borult fel a pénzügyi-gazdasági egyensúly. Ez az egyensúlyvesztés tükröződött a politikai viszonyokban, a közélet minden területén és megjelent a kultúra mélyülő dekadenciájában is. Ebben a helyzetben már csak a pénzvagyonosok tudták érvényesíteni akaratukat. Az általános erkölcsi hanyatlás eredményeként eluralkodott a kíméletlen haszonlesés, az örökségvadászat és a korábban megvesztegethetetlen bírák is lepénzelhetővé váltak. A protekciózás és a magánkapcsolatok érvényesítése egyre jobban akadályozta, hogy arra alkalmas, hozzáértő és erkölcsös személyek intézzék a közügyeket és kerüljenek vezető pozíciókba. A kamatmechanizmus destruktív módon befolyásolta a magánszférát is. A korábban szentnek és felbonthatatlannak tartott házasság könnyen megváltoztatható szerződéssé alakult át. Kialakult és iparrá fejlődött a prostitúció. Az átlag rómainak már nem volt lehetősége arra, hogy tisztességesen keressen pénzt, miután a pénzvagyon-tulajdonosok valamennyi termelőeszközt megszerezetek maguknak, és azt az olcsóbb rabszolga-munkaerővel működtették.

A politikai vezetés is fokozatosan a pénzvagyon-tulajdonosok és bankárok kezébe ment át. Polgárháborúk kezdődtek és általánossá vált a társadalmi nyugtalanság. A társadalom hátrányos helyzetű részének a féken tartása - a társadalmi béke megőrzése - egyre több állami kiadást vett igénybe. Az állam eladósodása az adók ugrásszerű növeléséhez vezetett. A rendszer fokozatosan irányíthatatlanná vált, noha egyre szigorúbb jogszabályokat hoztak a kézbentartására. Így például betiltották a szabad foglalkozásválasztást és helyébe a kényszerintézkedések léptek.

Mindez annyira legyengítette belülről az egykor hatalmas Római Birodalmat, hogy a végül néhány gyengén felfegyverzett barbár germán is el tudta foglalni. Így történt, hogy Odoaker germán vezér könnyűszerrel elmozdíthatta a trónjáról a Nyugat-Római Birodalom utolsó császárát, Romolus Agustulus-t Krisztus után 476-ban. A teljesen eladósodott és csődbejutott római államnak nem volt már pénze. Az általános hanyatlás eredményeként a pénzrendszer is eltűnt a gazdasági életből, és átadta a helyét a rossz hatékonyságú naturál-gazdálkodásnak, azaz az autarchiának és a cserének. Az általános társadalmi hanyatlás a kamat-kapitalizmus rendszerének a következménye volt. A kamat-mechanizmus létrehozta a pénzvagyon példátlan koncentrálódását, de egyben a tőke olyan egyoldalú korlátlan uralmát valósítatta meg, amely az egész rendszert aláásta, és végül felbomlasztotta.
Ha a Római Birodalom hanyatlásának ezt a tünet-együttesét a globális kapitalizmus jelenlegi rendszerére alkalmazzuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kamat-kapitalizmus mai világrendszere is a szétesés és a felbomlás szakaszába érkezett. Ma már a világgazdaság centrum országaiban is eladósodott az állam, a gazdaság és a lakosság. Különösen a parasztságra nehezedik fokozott nyomás. Az élelmiszereket növekvő mértékben külföldről importálják. A felgyorsult monopolizálódás eredményeként az önálló vállalatok egyre nagyobb számban mennek csődbe és tűnnek el. A politikai élet irányítása a pénzrendszert birtokló és irányító szűk réteg kezébe került, amely egyben a világ 400 legnagyobb multinacionális cégének a tulajdonosa is.

A kenyér és a cirkusz ismét szerephez jut. Ma a cirkusz szerepét a látványos sportok, a labdarúgás, az autóvezetés, a tenisz és a művészi igény nélküli silány kultúrtermékek töltik be. A kamatgazdaság eredményeként kialakul az egyes országokon belül, és világszinten is, a kétpólusú rendszer. Ez egyrészt a pénzügyi közösségből, és az általa felnevelt és pozícióba helyezett integrált hatalmi elitből áll, másrészt pedig a bérből és fizetésből élő függő helyzetű százmilliókból, valamint a segélyezésre és szociális támogatásra szoruló tömegekből.
A kamatmechanizmussal működtetett pénzgazdaság - az ókorhoz hasonlóan - most is túlnépesedést idéz elő. Ennek oka az, hogy mindazon személyek munkája feleslegessé válik, akinek tevékenységéből a pénzoligarchia nem tud a maga számára kamatjövedelemhez jutni. Ma is tanúi vagyunk, hogy a gazdagság egy szűk pénzvagyonos réteg kezében halmozódik fel, amely mértéktelen luxusban él. A közerkölcsök vonatkozásában is megjelentek a dekadens jelenségek: a házasságok fellazultak, növekszik a válások száma, illetve azoké, akik sohasem élnek ilyen közösségben, mindez kiegészül az utódnevelés felelősségét mellőző szexuális kapcsolatok beteges kultuszával. Beindult az egyes kábítószerek fogyasztásának legalizálása. Elfogadottá vált a nagy vállalatok vonatkozásában is a korrupció, a csalás és a hazugság, ha pénzügyi sikerrel jár. Folyamatosan nő a munkanélküli segélyre és szociális támogatásra szorulók számra, s ezért egyfajta államszocializmus kialakulásának lehetünk a tanúi. A segélyből élők viszont többé nem nevezhetők szabad polgároknak, mert eltartásukért személyes szabadságuk, azaz önálló akaratérvényesítésük elvesztésével fizetnek.

A jelenlegi kamatmechanizmussal működtetett pénzrendszer összeomlása azért elkerülhetetlen, mert a gazdasági élet egészéhez képest a pénzmennyiség háromszoros tempóban növekszik, mint az előállított termékek és szolgáltatások mennyisége. Egy ilyen belső feszültség elkerülhetetlenül felbomlasztja a rendszer egészét. A válság jelei már mutatkoznak, és ha bekövetkezik, akkor a mi civilizációnk is felbomlik. Mivel a kamatkapitalizmus uzsoracivilizációja globális így, először a világtörténelemben, napjainkban lehetünk tanúi globális méretű gazdasági összeomlásnak.

A birodalmak hanyatlását mindig felgyorsította az államok fokozódó eladósítása, amely végül is elvezetett összeomlásukig. Ezt bizonyítja a Francia Forradalom is. Az állam a forradalom kitörését megelőző évben, 1788-ban, adósságszolgálatra és kamatfizetésre kényszerült fordítani az állami bevételek 70-át. Ezt az óriási pénzügyi terhet az akkori francia kormányzat csak fokozott adóztatással és gazdasági restrikcióval tudta előteremteni. Ezek vezettek végül éhséglázadásokhoz, majd pedig a már megszerveződött nemzetközi pénzügyi oligarchia által mozgatott forradalom kitöréséhez.

A történelemben ez a folyamat újból és újból ismétlődik. Az I. Világháború kitörését felgyorsította az akkori európai államok példátlan eladósodása. Nemcsak Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia adósodott el, de még a dinamikusan fejlődő Németország is. A XX. század elején a német nemzeti vagyon növekedése évi 2 milliárd márka volt. Ez azonban csak a felét tette ki az évi adósság-növekedésnek. Az állam, a vállalatok és az egyes állampolgárok mind eladósodtak. Ennek az adósságnak a kamatjövedelmét a pénzvagyon-tulajdonos oligarchia és a tulajdonában lévő bankok tették zsebre. 1870-ben a Deutsche Bank 15 millió márka alaptökével rendelkezett, amely 1908-ig a tízszeresére növekedett. A németországi bankszektor egészének az ellenőrzése alatt álló vagyon pedig 3 milliárd márkára nőtt. Egyszerű számítással megállapítható, hogy ennek a növekedési ütemnek a megtartásával 1918-ra az egész német gazdaság 150 milliárdnyi vagyona a német bankszektor tulajdonába került volna. Ez csak azért maradt el, mert 1914-ben kitört az I. Világháború.

A kamattal működtetett pénzrendszerben a társadalom vagyona - bizonyos idő elmúltával - szükségszerűen a pénzvagyonnal rendelkező szűk csoport tulajdonába kerül. A vagyonkoncentráció már a XX. század elején is olyan méreteket öltött, hogy a világ vezető országaiban csupán néhány család ellenőrizte a nemzetgazdaságokat. Ennek tükörképe az állam és a lakosság súlyos eladósodása. Az irányítási pozíciókat kisajátító pénzvagyonos csoport olyan zárt kört alkot, amelybe rendkívül nehéz bekerülni. Az egyre nagyobb szerephez jutó tőzsdék és pénzpiacok - a részvényekkel való manipuláció révén - különösen alkalmasak az emberek nyereségvágyának és játékszenvedélyének a felkeltésére. A részvénytőke kibővülésével a tőzsdéket irányító nagybefektetők rá tudják tenni a kezüket a társadalom kevésbé tehetős rétegeinek a pénzére is, mivel megfelelő pénzmennyiség és bennfentes tájékozódás hiányában egyedül a nagybefektetők képesek akkor kivonni vagyonukat a tőzsdéről, amikor a részvények ára a csúcson van. Ezzel a kizárólag általuk irányított folyamattal magukhoz tudják ragadni a társadalom jelentős részének a megtakarításait. Minden tőzsde-összeomlás a pénzvagyonos réteg számára előnyösen rendezi újjá a pénzügyi és vagyoni viszonyokat.

Visszatérve a magas kultúrák és birodalmak hanyatlására, legyen szó a görögökről, a rómaiakról, az arabokról vagy az angolszászokról, a hanyatlás és felbomlás végső okai mindig a gazdasági életben, közelebbről a pénzrendszerben lelhetők fel. A pénzrendszer szükségszerű elfajzását pedig a benne működő kamatmechanizmus idézi elő. A szovjet birodalom bukása mélyén is gazdasági okok voltak, bár itt az államkapitalizmus és a tervgazdaság jelenléte miatt másképp működött a pénzmechanizmus romboló hatása. Ha a szovjet sajátosságoktól eltekintünk, a romboló mechanizmus működésének menete szinte mindig ugyanaz volt. A kamatok egyrészt aránytalan vagyonkoncentrációhoz, másrészt egyre növekvő eladósodáshoz vezettek. Ez létrehozta a kamatfüggőség viszonyait, annak összes gazdasági és kulturális következményeivel együtt. A kamatfüggőség a társadalom hanyatlásához, dekadenciájához vezetett. Megjelentek "a kenyér és cirkusz" perverz manipulálási módszerei. Az általános hanyatlás végül pénzügyi, gazdasági és társadalmi összeomláshoz, a birodalmak felbomlásához vezetett.

Befejezésül foglaljuk össze a kamatmechanizmus romboló hatásának a menetét az ókori Rómában:
- A lakosság növekvő eladósodása, a parasztság megsemmisülése, az ország elnéptelenedése.
- A világhódítást követi a rómaiak semmire tekintettel nem lévő nyerészkedése. A helytartó, az adóbérlő, a római kereskedő és pénzkölcsönző egymást szárnyalta túl a tartományok kiszipolyozásában.
- A római parasztság eltűnésével a nép kenyérellátása egyre távolabbról történő gabona behozataltól válik függővé.
- A példa nélkül álló választási megvesztegetések eredményeként a polgárok "kenyérhez és cirkuszhoz" jutnak.
- Az állam fegyveres erejét a magán-kamatjáradék behajtására használják a tartományokban és a szomszéd államokban.
- Mesés mértékben megnövekszik a gazdagság, a luxus, és az élvezetek hajszolása.
- Általánossá válik a közerkölcsök megromlása, az örökség-vadászat, az uzsora, a zsarolás, a bírák, és az állami hivatalnokok megvesztegetése. A korábban szentnek tartott és felbonthatatlan házasság könnyen felbontható szerződéssé válik. Erős mértékben fokozódik a prostitúció, a házastársak elhagyása és felgyorsul az ország elnéptelenedése.
- A nemesség fokozatosan eltűnik, és a politikai vezetés a bankárok kezébe megy át. A világ kereskedői a fővárosban tömörülnek. Megkezdődnek a polgárháborúk.
- A proletárok állami költségen való ellátása, a kényszerszolidaritáson alapuló államszocializmus gyors kiszélesedéséhez vezet.
- Az államcsőd krónikussá válik. A lakosság létszámának csökkenése tovább tart. A pénzgazdaság fokozatosan eltűnik. Helyére ismét a naturálgazdálkodás lép.
Ha el akarjuk kerülni a kamatkapitalizmus romboló hatásának a modern formában és globális méretekben történő megismétlődését napjainkban, akkor fel kell adni azt a téveszmét, hogy csak kamatszedő magánpénzrendszerrel működtethető a modern gazdaság. Át kell térni
1. a pénzgazdaságról a termelő gazdaságra,
2. a forgalom elsődlegességéről az érték-előállítás elsőbbségére,
3. a kamatszedő magánpénzrendszerről a kamatmentesen működtetett közpénzrendszerre,
4. a pénzközpontú gazdaságról az emberközpontú gazdaságra,
5. a spekuláció elsőbbségéről a teljesítmény elsőbbségére,
6. az ellenőrzetlen szervezett magánhatalom rendszeréről az ellenőrzött közhatalom rendszerére,
7. a formális demokráciáról a gazdasági-pénzügyi esélyegyenlőséget minden egyes ember számára folyamatosan megújító érdemi demokráciára,
8. a fenntartható növekedésnek - "fejlődésnek" - nevezett fenntartható kamatszedésről a fenntartható erőforrások biztosítására,
9. az önrendelkezés felszámolásáról az önrendelkezés kiszélesítésére,
10. a beolvasztó integrációról az egyenjogú társulásra,
11. a nemzetállam felszámolásáról az egyént védelmező nemzeti és egyházi közösségek - a nagyobb család - védelmére,
12. az egyoldalú technikai modernizációról a társadalmi viszonyok igazságosabbá tételét is megvalósító folyamatos társadalmi modernizációra.
Csak így érhető el, hogy az ember - minden egyes ember -, akit Isten egyedül teremtett a saját képmására és látott el az alkotó értelem szikrájával, optimálisan kibontakoztathassa képességeit és teljes értékű életet élhessen.


2003
Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció II.
7. fejezet

2013. szeptember 16., hétfő

Orbán átverés 1. A szabadságharc

Írta: Elek Attila

Egy verzió szerint a következőképpen valósul meg a háttérhatalom irányítása. Vannak a gonosz emberek, akik általában zsidók, de legalábbis kommunisták és liberálisok, és fő céljuk Magyarország elpusztítása vagy megszerzése, és mindezt akkor, ha az országot éppen Orbán Viktor irányítja. Ezen elképzelés szerint azért küzdenek Orbán ellen, mert ő leleplezi az üzelmeiket és kipenderíti őket az országból. Ellentétben a baloldali liberális magyar kormányokkal, akik önként az ország érdekei ellenére átjátszották az országot e körök kezére. Amiért aztán nyilván felmarkolták a harminc ezüstpénzt és/vagy megsimogatták a buksi fejüket. Az ő szemükben Orbán Viktor valódi szabadságharcot vív ezek ellen az elnyomók ellen, akiket az IMF és az Európai Unió (értsd: Brüsszel) képvisel és testesít meg. Orbán és Matolcsy maguk is többször beszéltek erről. Mindenki hallott ugyebár a szabadságharcról, amit nyilván valaki ellen vívni kell. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a második verzió sem sokkal hibbantabb elképzelés, mint az első. Csak a vak nem látja, hogy mindössze belső politikai céljai vannak, és egyetlen feladatot szolgál, hogy Orbán Viktor hatalmát megtartsa és továbbra is megőrizze.

Először is néhány kulcsadat. Az első, és a legfontosabb: Igen létezik elnyomói háttérhatalom, melynek célja a világ irányítása. Második legfontosabb: Ezen háttérhatalom tagjai nem felekezet és faj alapján csoportosulnak. A harmadik fontos dolog: Ez a hatalom nem Magyarország ellen irányul, hanem a világ minden népe, nemzete ellen.

Nézzünk egy konkrét példát, ami a mostani magyar kormány szabadságharcának középpontjában van, ez az államadósság. Józan paraszti ész szerint minél alacsonyabb egy ország adóssága, az annál jobb. Minél alacsonyabb az adósság az új kölcsönökre elvileg annál alacsonyabb kamatot kell fizetni és minél alacsonyabb kamatot kell fizetni az új kölcsönökre, feltételezhető, hogy az államadósság tovább csökken. 


Igen ám, DE! Mindez igaz lenne, ha így működne a világ, csakhogy nem így működik. Tudniillik ebben az esetben a legkevésbé eladósodott országok lennének a leggazdagabbak, ott lenne a legmagasabb az életszínvonal, ott fejlődne a legjobban a gazdaság. Tehát például Észak-Korea vagy Kuba, mivel nincsen adósságuk vagy nagyon kevés a legjobban irigyelt országoknak kellene, hogy legyenek. Vagy elég csak a régiónkban Bulgáriára gondolni, melynek az adóssága jelentősen alacsonyabb a miénknél, de valahogy mégsem a bolgár életszínvonalra vágynak az európai és a magyar emberek. A másik oldali példa szintén cáfolja ezt. A világ két legeladósodottabb országa az USA és Japán és érdekes módon mégis valahogy előttünk járnak sok tekintetben például az életszínvonaléban. De hogyan lehetséges mindez, ha igaz lenne a magyar kormány és Orbán Viktor véleménye az államadósságról? Mármint arról, hogy az államadósság okozza a magyar gazdaság minden problémáját. Aki képes józanul gondolkodni, az hamar beláthatja azt, hogy nem igaz ezek szerint az az okfejtés, hogy minél alacsonyabb egy ország adóssága, annál jobb helyzetben van, ergo hiába csökkenti egy ország az államadósságát nem feltétlenül fog növekedni az életszínvonal. 


Ez azért fontos, mert a politikusok viszont azzal a jelszóval csökkentik az államadósságot, hogy ez minden baj okozója, tehát, ha megszüntetjük, akkor itt minden jó lesz. Ez tehát egy hazugság! De hogy lehetséges ez? Az ok nagyon egyszerű. Soha senki nem teszi fel, se magának, se másnak a következő kérdést. Ha minden ország tartozik valakinek, a leggazdagabbak a legtöbbel, akkor ki az, akinek tartoznak, magyarul kik a hitelezők? Ez a kérdés rögtön cáfolja azt az állítást, hogy a ciprusiak, a görögök vagy akár mi például a németek pénzére pályáznánk. Ez nem lehetséges, hiszen Németország GDP arányosan ugyanannyival, ha nem többel tartozik valakiknek, mint például Magyarország. De kiknek? Az az állítás, hogy egyik ország egy másik országnak tartozik ebből az egyszerű tényből következtetve NEM IGAZ. Érdemes tehát megjegyezni, hogy egy ország sem tartozik egy mások országnak a kapitalizmusban.
 
A második kérdés, amit soha senki nem tesz fel magának vagy másnak a következő; Miként várja bármely ország vagy nemzet azt, hogy valamilyen módon csökkenjen az adóssága, amikor az összes ország minden egyes éves költségvetése deficites (veszteséges)? Magyarul, minden ország minden évben többet költ, mint amennyi bevétele van. Ebből egyenesen következik, hogy a többletköltség különbözetét újabb külső hitelből kell fedeznie. És ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy az adott országban az adott évben 3%-os vagy éppen 7%-os a költségvetési hiány (deficit). Csak Magyarországon az Orbán kormány alatt óriási sikerként éltük meg, hogy az elmúlt három évben sikerült a hiányt leszorítani évi 3%-ra. De hát ez azt jelenti, hogy minden évben a GDP 3%-nak megfelelő plusz kölcsönt kellett felvenni, ahhoz, hogy egyáltalán egyensúlyban maradjon a költségvetés. Aki ilyen körülmények között arról ábrándozik, hogy csökkenhet tartósan az államadósság, az nyilván nem normális. 


Lehet az adósságot csökkenteni több módon, és figyelem a világ elnyomói (akik kölcsön adnak) erre apellálnak. Ez pedig a privatizáció! Tehát például eladni az állami vagyonokat, amit tett a Horn és az első Orbán kormány. A második ilyen eshetőség érdekes módon éppen ennek ellenkezője, az államosítás, amikor egy kormány a saját állampolgáraitól rabol, például nálunk a magán-nyugdíjpénztárak, vagy az USA-ban mintegy 100 éve a kötelező arany beszolgáltatás. A harmadik ilyen csökkentési lehetőség az árfolyamokkal való játék. Az első kettővel az a gond, hogy szegényíti az ország és a polgárainak a vagyonát, a harmadikkal pedig az, hogy az árfolyamok változtatásának a lehetősége éppen nem a nemzetállamok kezében van, hanem a háttérhatalom irányítja azokat. 

Amikor tehát például a magyar kormány arról ábrándozik, hogy most majd alacsonyabb kamatokkal tud kölcsönt felvenni, mert a „befektetők” értékelik a munkásságát, teljesen tévúton jár, hiszen a befektetők nagy ívben leszarják ezeket az adatokat, mindig úgy alakítják a világ eseményeit, ahogy nekik jó. Ezek a „befektetők”, különböző pénzügyi cégeken – akik maguk sem tudják, kiktől kapják a megbízásokat – keresztül, mozgatják a világ pénzeszközeit. Most például könnyű pénzt szerezni, mert az elnyomók havonta negyven milliárd dollárnyi pénzt pumpálnak a világba, így mindenki kap kölcsönt, aki jelentkezik. De ugyanezek az elnyomók 2008-ban azt mondták, hogy egy fillért nem raknak a piacra, és még azok sem kaptak hitelt, akik nálunk sokkal erősebbek. A gyengéknek pedig, akik egy ilyen rövidebb pénzféket, pénzhiányos időszakot sem tudnának átvészelni, az IMF-en keresztül juttatnak vagy juttattak pénzt. És figyelem, most megdöbbentő adat következik! Az IMF mögött és azok mögött, akiktől ma veszünk fel kölcsönt, akik ma veszik meg az állampapírjainkat, ugyanazok az elnyomó körök állnak.

 Azok tehát, akik örülnek, hogy kipateroltuk az IMF-et és úgymond Magyarország megáll a saját lábán, mert a piacon vesz fel hiteleket, azoknak rossz hírem van. Ezeket a piaci hiteleket ugyanazoktól a köröktől vesszük fel, mint az IMF hitelt, a különbség csupán annyi, hogy más csatornán keresztül, de ugyanazoknak tartozunk. Az egyszeri magyar embert el lehet hülyíteni azzal, hogy de igen az IMF feltételeket szabott, míg most nem kell megfelelni semmilyen feltételnek sem. Ó, micsoda leplezetlen légvárépítés! Nem kell megfelelni semmilyen feltételnek sem? Dehogynem. Csak ezeket nem az IMF mondja, hanem úgymond a piac kényszeríti ki. Ha valamit nem úgy tesz az adott kormány, ahogy az elvárható, az euró rögtön háromszáz forint fölé drágul például. De mindezt nem egy szobában mondják meg az elnyomók Orbánnak vagy Matolcsynak, hanem egyszerűen úgy alakítják a háttérben a dolgokat, hogy a magyar kormánynak mindenképpen meg kelljen tenni az általuk várt intézkedéseket. Bankadó, válságadó? Nagyot röhögnek a világ túl végén a markukba, a végeredmény úgyis ugyanaz, a kisember fizeti meg a kormány állítólagos szabadságharcát. 

Ne felejtsük, a világ elnyomóit nem érdekli, ha egy-két bank vagy akár több száz bank tönkremegy, ha egy-két kormány megbukik, vagy egy országban jobban vagy rosszabbul élnek. Nekik egy dolog a fontos, hogy a háttérben ők maradjanak hatalmon. Jelen körülmények között tehát egy nemzet kormánya a lehető legtöbb, amit elérhet, hogy az ő országában az emberek jobban élnek, mint a szomszéd országokban. Ezt a harcot Magyarország elvesztette, hiszen rosszabbul élünk, mint szomszédjaink. A szabadságharc megvívásának ezen módja teljességgel dilettáns vezetésre utal, akik nem látják át a harcteret, még magával az ellenfél erejével sincsenek tisztában, sőt úgy gondolom, még az ellenfelet sem tudják beazonosítani. Ez a harc nem a jobb és baloldal között zajlik, ez csak egy koncként odalökött felszíni álcsata, amin a valódi elnyomók jókat röhögnek. 

Ez most rendkívül lesújtó lehet azok számára, akik mindezt nem tudták. fojtogató érzés! De mit lehet tenni, Mi a megoldás, kiáltanak fel! A megoldást kétfelé kell választani. Elsőként, oktondi ember az, aki azt hiszi, hogy belátható időn belül meg lehet dönteni a mostani pénzügyi világhatalmat. Tehát a mindenkori magyar kormányok feladat elsősorban nem a szabadságharc, hanem a mostani körülmények között a lehető legjobb életszínvonalat biztosítani a haza polgárainak. Másodsorban törekedni kell a hosszú távú megoldásra is, de az évtizedekben mérhető ciklus. Természetesen meg lehet dönteni ezt a pénzügyi világuralmat, de ahhoz nem egy ország, hanem legalább 20-30 fejlett ország összefogása kell, de még akkor is kétséges a csata kimenetele. Ilyen egyszemélyes magyar szabadságharccal az eredmény nem lehet más, mint leszakadás a régiótól.