2013. április 30., kedd

…és amikor a krízispont ideér, az rosszabb lesz, mint a Nagy Gazdasági Világválság.

„Az Egyesült Államok olyan, mint a Titanic, és én vagyok a mentőcsónak, aki próbálja rávenni az embereket, hogy hagyják el a hajót…egy nagyon valóságos pénzügyi összeomlást látok felénk jönni.”
Peter Schiff 2006 augusztus

Amikor ezt elmondta, sok kollégája ki is nevette őt, pedig időben szólt, de alig hallotta valaki. Apám a bankszövetségnél dolgozott és 2008-ban felröppen a hír, hogy jön az összeomlás, és ki akarta venni a mozgatható megtakarítását, de nem tette, mert rossz emberekre hallgatott, akik szerint itt nem lesz semmi, nem kell aggódni. Aztán be is ütött a krach. Pár százat el is bukott.


Most is ez van…

Ha bekapcsolod a rádiót, ilyeneket hallani, hogy gazdasági élénkülés, újraindulás, a legrosszabbon már túl vagyunk, de ez nem igaz –véli Peter Schiff: „Úgy gondolom, hogy egy sokkal rosszabb gazdasági válságnak nézünk elébe mint 2007-ben.” Jelenleg a világ pénzügyi rendszere mesterségesen van fenntartva az összeomlás elkerülése végett, pénznyomtatással, a kamatlábak alacsony szinten tartásával, de ezt a játékot nem lehet sokáig fenntartani.

A munkanélküliség már most az egekben, főleg a dél-Európában, ami ellátja északot. Görögország (a 25 év alatti munkanélküliség ráta 59,3%, Spanyolország (a 25 év alatti munkanélküliség ráta 57,3%. A Nagy Világválság idején nem volt ilyen), Portugália, Olaszország (25%-kal visszaesett az ipari termelés), Franciaország, mindenhol visszaesések észlelhetők a kereskedelemben.

A pénzpiac teljesen elvált a reálgazdaságtól, és a felhalmozott deficitet a valódi termelésből akarják megetetni, annak katasztrofális következménye lesz ..igazából ez a katasztrófa már zajlik is. Pl. ott van a német Dauche Bank. 55 trillió euró értékű spekulációk útján előállított pénze van, - ez a titokzatos derivátum kitettsége, de az ország GDP-je csak 2 trillió! Láthatjuk, hogy ez egy önmagát felemésztő rendszer.

Meg kell értenünk, hogy az alapvető problémákat, amik a 2008-as válsághoz vezettek, nem oldották meg. Még mindig ugyan úgy működik minden: a politika nem változott; a bankrendszer ugyan olyan amilyen volt; fújják az újabb lufit; a központi bankok ugyanúgy rontják a pénzt és minden folytatódig odáig, amíg a téglafal össze nem omlik, ismét, de már teljesen. A Tőzsdecápák2-ben Gordon Geko le is vezette nekünk a jövőt: a következő lufi kidurranás sokkal nagyobb lesz. (Ezt cak azért mondtam, mert úgy gondolom, hogy az elit néha a mozin át közli a terveit).

Peter Schiff figyelmeztet most is, hogy az élet elpusztítása elkerülhetetlenül közeleg és a kormányok ezt jól tudják és készülnek az esteleges társadalmi zavargásokra is.

2008-ban történt egy összeomlás, de AZ összeomlás még előttünk van.

Azóta napi 3000-rel nő a munkanélküliek száma

Bizonyítékok vannak arra, hogy a bostoni terrorakció, egy hamis zászlós, kihelyezett belső művelet volt.


A bostoni bombarobbantás sortűz volt az igazság elleni harcban. Az állam által elkövetett közbűncselekmények széles körben válnak közismerté. Amikor az alternatív média elsöpri a prostituált korporációs tömegtájékoztatást. Amit eddig biztosra mondhatunk az ügyel kapcsolatban.


2013. április 29., hétfő

Az amerikai és a brit uralkodói vérvonal egyetlen királyhoz vezethető vissza


Egy 12 éves lány kinyomozta az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek családfáját és arra a megdöbbentő eredményre jutott, hogy mindegyik személy vérvonala egyetlen XIII. századi uralkodóhoz vezet: a Magna Cartát aláíró Földnélküli János Anglia királyához. Az elit nagyon odafigyel, hogy még a bábjaik se legyenek akárkik.


S ha már a vérvonalaknál tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy a Telegraph egy alkalommal arról cikkezett http://www.telegraph.co.uk/news/uknews/prince-charles/9656769/Prince-Charles-heir-to-Draculas-blood-line.html, hogy a brit királyi család távoli rokonságban áll Vlad Drakula havasföldi gróffal, akinek nevéhez különféle rémtettek fűződnek. A „Drakula” is azt jelenti, hogy az „ördög fia”. Alakja ihlette a vámpírtörténeteket, talán nem is alaptalanul.
S ez a vér napjainkban is csordogál a brit uralkodó család ereiben, akik nem csak a sziget felett gyakorolnak hatalmat, hanem az egész transzatlanti régióért ők felelnek. Aranyos, nem? 



David Icke kutatásai szerint Ők nem teljesen emberek, és a Védikus Szentírásokat ismervén én is úgy vélem, hogy a Kali-yuga uralkodói ráksaszák, azaz olyanok mint Miszter Drakula. Egyébként Henry herceg is többször utalt arra, hogy az ereiben Vlad vére csörgedez, és a család több alkalommal is ellátogatott Erdélybe, nyilván ebből az okból. Az elit imádja és büszke a történelmére.



2013. április 28., vasárnap

Az iraki invázió és Szaddám Huszein



Szaddám Huszein Abd el-Madzsíd et-Tikríti el-Audzsa, 1937. április 28. – Kázimajn, 2006. december 30.) egykori iraki elnök, diktátor.

Szaddám Huszein Abd el-Madzsíd et-Tikríti el-Audzsa városában született, 13 kilométerre az iraki Tikrit városától. Családja az al-Bu Nászir törzs al-Bejdzsat klánjához tartozott, és pásztorkodással foglalkozott. Anyja, Szubha Tulfáh al-Muszallát, újszülött fiát „Szaddám”-nak nevezte el, amely arabul azt jelenti, „szembeszálló”. Apját, Huszejn Abd al-Madzsídot soha sem ismerte, mivel születése előtt hat hónappal eltűnt.

Megközelítőleg 10 esztendős volt, amikor Szaddám elhagyta családját, és Bagdadba költözött a nagybátyjához, Hajralláh Tulfáh későbbi bagdadi kormányzóhoz. Tulfáh, Szaddám jövőbeli feleségének apja, buzgó szunnita volt. A későbbi diktátor elmondása szerint számos dolgot tanult tőle, az iraki militáns nacionalistától. Nagybátyja irányítása alatt egy nemzeties bagdadi középfokú iskolában tanult. 1957-ben, 20 éves korában, Szaddám csatlakozott a forradalmi pánarab Baasz Párthoz, amelyet Tulfáh is támogatott.

1958-ban, a pártba való belépése után egy évvel, Kászim tábornok megdöntötte az iraki király uralmát. A Baasz-pártiak ellenezték az új kormányzatot, és 1959-ben Szaddám Huszein részt vett a Kászim elleni merényletkísérletben, amelyet az Egyesült Államok kormánya ösztönzött és támogatott. A sikertelen merényletben Szaddám a lábán megsérült, de CIA és egyiptomi titkos ügynökök segítségével sikerült Szírián keresztül Bejrútba menekülnie. Innen Kairóba költözött. Ez idő alatt ugyanezen szervezetek segítették. Távollétében Irakban halálra ítélték. A Kairói Egyetemen jogot tanult száműzetése alatt.

Szádzsida Tulfáhhal, a nagybátyja lányával 1963-ban házasodott össze. A házasságot már előre eltervezték, amikor Huszein még csupán 5 és Szádzsida 7 éves volt; akárhogy is, esküvőjükig nem is találkoztak. A menyegzőt az egyiptomi száműzetésükben tartották meg. Két fiuk – Udajj és Kuszajj – és három lányuk – Rana, Ragad és Hala – született. (Fiai Irak 2003-as amerikai inváziójakor haltak meg.) Huszein rajta kívül 1986-ban feleségül vette Szamíra as-Sahbandart, miután leendő neje férjét arra kényszerítette, hogy váljon el tőle. Tőle egy fia született, Ali. Ezen kívül állítólag két másik házasságot is kötött, de ez nem bizonyított.

A Kászim – egyébként korántsem egyértelmű – kommunistabarátságától tartó CIA segítségével az 1963-as államcsíny során a Baasszal szoros kapcsolatban álló katonai vezetők megdöntötték Kászim hatalmát, őt magát pedig megölték. Az új elnök a nacionalista Abd asz-Szalám Árif, Kászim korábbi harcostársa lett, de a kormányt a baaszisták kerítették hatalmukba. Árif végül a belső konfliktusoktól meggyengült párt radikális képviselőit november 18-án kiszorította a hatalomból, és 1964 szeptemberében egy hadsereg berkeiben szövődő összeesküvés kapcsán végleg leszámolt a párttal.

Szaddám Huszein időközben visszatért Irakba, és pozíciói jelentősen megerősödtek azután, hogy Ali Szálih asz-Szaadi pártfőtitkár bukása után távoli rokona – a Huszeint felnevelő Tulfáh unokatestvére – és pártfogója, Ahmad Haszan al-Bakr lett az iraki párt vezetője. Száműzetése alatt ráadásul az alapító atya, Misel Aflak is felfigyelt rá, és az ő támogatásával 1964 nyarán, kevesebb mint 30 évesen a párt legfelsőbb testülete, a Regionális Parancsnokság titkára lett. Nagy szerepe volt a párt korábban szétvert milíciája, a Nemzeti Gárda újjászervezésében, továbbá ő hozta létre a Baasz saját titkosszolgálatát, az ún. Különleges Apparátust. 1964 őszén al-Bakr mellett ő is börtönbe került, ahonnan azonban tovább folytatta a szervezkedést. 1966-ban, Abd ar-Rahmán Árif elnöksége idején szabadult, és folytatta a pártmilícia és a tömegbázis szervezését, amit a kormányzat népszerűtlensége és az 1967-es arab-izraeli háborúban elszenvedett vereség is megkönnyített.

Miután 1968 júliusában al-Bakr átvette a hatalmat és egyszerre elfoglalta a köztársasági elnöki és miniszterelnöki pozíciót, 1969 novemberében a Baasz Párt teljes Regionális Parancsnokságával együtt Huszein is belépett a legfőbb törvényhozó és végrehajtó szervként szolgáló Forradalmi Parancsnoki Tanácsba, amelynek (al-Bakr helyetteseként) ő lett az alelnöke. Az új rendszerben Huszein felügyelte az állami biztonsági szerveket is: a belbiztonsági szolgálat élére egy hívét, a szadista kegyetlenségéről ismert Názim Kazzárt nevezte ki.

Az FPT-be kerülve Szaddám Huszein megkezdte fokozatos hatalomátvételét a formálisan al-Bakr irányította Baasz Párt és az iraki állam felett. Az 1970-es évek első felében a hadsereg felől érkező esetleges újabb puccsok kivédése történt meg: Szálih Mahdi Ammás belügyminisztert és Hardán at-Tikríti külügyminisztert már 1970-ben megfosztották tárcáiktól, és előbb reprezentatív alelnöki pozíciót kaptak, majd előbbit diplomáciai pályára süllyesztették, utóbbit pedig emigrációba kényszerítették, ahol később végeztek vele. A hadügyi tárcát al-Bakr egy rokona, Hammád Siháb at-Tikríti vette át, míg a belügyi tárcát Szaadún Gajdán kapta meg – mindketten baaszista katonatisztek voltak, de egyikük sem rendelkezett komolyabb támogatással sem a pártban, sem a seregben. A hetvenes években rajtuk kívül több más vezető beosztású tisztet nyugdíjaztak és bebörtönöztek.

1973 júniusában, nem teljesen tisztázott okokból és módon, a Huszein által állambiztonsági vezetővé kinevezett Názim Kazzár puccsot kísérelt meg, amelynek keretében megölte Hammád Sihábot és megsebesítette Szaadún Gajdánt. Hogy kreatúrájának tette nem rontotta Huszein pozícióit, az nagyrészt annak volt köszönhető, hogy ő maga szervezte meg a gyors és sikeres ellenakciót. Kazzárt elfogták és kivégezték, de így járt a Baasz Párt Katonai Irodáját vezető Muhammad Fádil is. A párton belül népszerű, erősen baloldali irányultságú ideológus Abd al-Hálik asz-Számarráit csak al-Bakr elnöki enyhítése mentette meg a halálbüntetéstől. A puccsot követő hetekben, 1973 nyarán Bagdad diplomáciai és kádernegyedének, az al-Manszúr városrésznek lakóit véres gyilkosságok sorozata ejtette rettegésbe. A fejszés gyilkosok éjszakánként egész családokat vertek agyon otthonukban, brutális kegyetlenséggel. Néhány hét után a hivatalos sajtó (így az angol nyelvű Baghdad Observer is) nagy fényképes hírben számolt be, hogy a banda tagjait elfogták. A beszámolók szerint a tettesek igen alacsony iskolázottságú, primitív személyiségű rablógyilkosok voltak, akiket rövid idő alatt halálra ítéltek és kivégeztek. A jelentések politikai motívumot sohasem említettek, de feltűnő volt, hogy egyetlen külföldi diplomata otthonát sem érte bántódás, kizárólag irakiakat, magas állású állami tisztviselőket, pártfunkcionáriusokat, rendőri és katonai vezetőket irtottak ki családostul, és egyik áldozat sem tartozott a tikríti klánhoz).Kazzár bukását követően a titkosrendőrséget Huszein közeli rokonaira: Szaadún Sákir nevű unokatestvérére és Barzán at-Tikríti nevű féltestvérére bízta. A Tikríti-klán befolyása ezután jelentősen megnőtt a vezetésben.

A pártbéli tisztogatások révén 1977-re az FPT tagsága ismét öt fősre olvadt: al-Bakr és a súlytalan Gajdán mellett Huszein és két feltétlen híve, a belügyi tárcát 1974-től vezető Izzat Ibráhím ad-Dúri, valamint a kurd Taha Jászín Ramadán maradt benne. Ezzel egyidejűleg a Baasz Párt Regionális Parancsnokságának nagy többsége (21-ből 14 fő) is mögötte sorakozott fel, így amikor 1977-ben a testület tagságát újfent beemelték az FPT-be, domináns helyzete nem változott. A kormányzatban is Huszein hívei szereztek meg számos fontos pozíciót: a keresztény Tárik Azíz, a Huszein szócsövéül szolgáló pártlap szerkesztője információs miniszter, Szaadán Hamdún pedig külügyminiszter lett. Újabb lépcsőfokot jelentett a hadsereg feletti ellenőrzés megszerzésében, amikor 1977-ben al-Bakr átadta a Kazzár-puccs óta általa irányított védelmi tárcát a vejének, Adnán Hajralláh Tulfáhnak, Huszein sógorának és mostohatestvérének. Huszein egyébként 1976-ra elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy altábornaggyá neveztesse ki magát al-Bakrral – annak ellenére, hogy sosem volt katona.

Szintén 1977-ben ruházták Szaddám Huszeinre a teljes iraki olajügy feletti irányítást, miáltal felmérhetetlen hatalom összpontosult a kezében: az állami bevételek elsöprő többsége ebből a szektorból származott, és ezekből finanszírozták a látványos és eredményes gazdasági, katonai és szociális fejlesztéseket is az 1970-es évek folyamán. Befolyásának növekedését félreérthetetlenül jelzi, hogy a 70-es évek második felében mind intenzívebben jelent meg az ő személye is az állami propagandában a kétségkívül népszerű elnök mellett. Szaddám Huszein pozícióinak megerősödéséhez az is hozzájárult, hogy al-Bakr szívproblémái miatt mind többször volt kénytelen távol maradni a politikától. Szaddám Huszein, a Forradalmi Parancsnoki Tanács alelnöke és a Baasz Párt főtitkár-helyettese már évekkel a tényleges, 1979-es hatalomátvétele előtt az állam és a párt tényleges urává vált.

1979. július 19-én a betegeskedő al-Bakr elnök Huszein nyomására lemondott és élete hátralévő három évére házi őrizetbe került. Szaddám Huszein átvette minden pozícióját: ő lett Irak köztársasági elnöke, miniszterelnöke és a hadsereg főparancsnoka, valamint az FPT elnöke és a Baasz Párt főtitkára; egyúttal tábornaggyá léptette elő magát. Bár hatalma biztos alapokon állt, nem habozott leszámolni potenciális belső ellenzékével: július 22-én összehívta a Baasz Párt kongresszusát, amelyről videofelvételt készíttetett. Itt bejelentette, hogy kémeket és összeesküvőket talált a párton belül, majd felolvasta 68 olyan párttag nevét, akikről azt vélte, szembeszállhatnak vele. Ezeket a személyeket kivezették a teremből; a bent maradtaknak pedig Szaddám gratulált „a múlt- és jövőbeli hűségükért”. A 68, a találkozón letartóztatott embert bíróság elé állították; közülük 22-t hazaárulásért kivégeztek. Az ezt követő tisztogatásoknak ekkor összesen körülbelül 500, különböző szintű pártvezető esett áldozatul (köztük az FPT nyolc tagja), és a Kazzár-puccs óta börtönben raboskodó ideológussal, asz-Számarráival is végeztek. Szaddám Huszein egyszemélyi uralma ezzel megkérdőjelezhetetlenné vált.

Szaddám Huszein önmagát mint szociális forradalmárt látta, a Nasszer-modellt követve. Az iszlám konzervatívok megrökönyödésére kormánya egyenjogúsította a nőket, s magas szintű kormányzati és ipari állásokat ajánlott nekik. Nyugati jogrendet vezetett be – így Irak lett a Perzsa-öböl első olyan országa, amelyben a hagyományos iszlám jogrend, a saria megszűnt. Eltörölte a Sária-bíróságokat is.

A belső ellentétek akadályozták Szaddám modernizáló projektjeit. Az iraki társadalom egyaránt nyelv, vallás és nemzetiség alapján is megosztott volt; a Huszein-kormány pedig a mintegy 20%-ot kitevő szunnita kisebbség támogatásán alapult, akik többségükben a munkásosztály, a parasztság, és az alacsonyabb középosztály köreibe tartoztak. Mindezzel a még a brit mandátumi időkből gyökerező hagyományt folytatták: az iraki függetlenség előtt az angolok a szunnitákat tartották alkalmasnak arra, hogy részt vegyenek az államirányításban.

A síita többség így komoly forrása lett a kormány világi törekvéseinek való ellenszegülésnek. A Ba'ath párt egyre növekvő aggodalommal figyelte a radikális síita iszlamizmus hatásának növekedését az 1979-es iráni forradalom után. Észak-Irak kurdjai (akik egyébiránt szunniták, de nem arabok) szintén állandósulva rosszallták a Ba'ath pánarabizmusát. Szaddám uralma fenntartásához ekkor még hajlandó lett volna a kurdok hatalomba való beválasztására, vagy elnyomásukra; mindenesetre, a második lehetőség sokkal jobban érvényesült. Ezen elnyomó törekvések legfontosabb eszközeivé a hadsereg és a rendőri szervezetek váltak.
1974-től fogva Taha Jasszin Ramadán – Szaddám egy közeli társa – irányította a Néphadsereget. Mint a Ba'ath párt paramilitáris csoportja, a Néphadsereg mintegy ellensúlyként szerepelt a rendes fegyveres erők hatalomszerzési kísérletei ellen. Emellett az Általános Hírszerző Szakosztály (Mukhabarat), az állambiztonsági rendszer legnevezetesebb tagja a kínzásaitól és vérengzéseitől volt rettegett. Utóbbi vezetését Barzan Ibrahim al-Tikriti, Szaddám féltestvére végezte. 1982 után a külső megfigyelők már úgy vélték, hogy a szervezet célja Szaddám ellenségeinek megkeresése és eltüntetése volt, egyaránt Irakban, egyaránt azon kívül.

Huszein létjogosultságot adott az iraki nacionalizmusnak azon állításaival, amelyek szerint Irak különleges és dicső szereppel rendelkezik az arab világ történelmében. Elnökként Szaddám gyakran utald az Abasszid-korszakra, amely idején Bagdad ténylegesen az arab világ politikai, kulturális és gazdasági központja volt. Szintén sűrűn beszélt Irak iszlám előtti korszakáról, Mezopotámiáról is, célozva olyan uralkodókra, mint II. Nabú-kudurri-uszur és Hammurapi. Ennek kapcsán jelentős anyagi támogatást nyújtott régészeti feltárásoknak. A gyakorlatban tehát megpróbálta összeegyeztetni a pánarabizmust és az iraki nacionalizmust, egy olyan arab világ látomásának hirdetésével, amelyet Irak egyesített és vezet.

Ereje megszilárdulásának jeleként Szaddám személyi kultusza szétáradt az iraki társadalomban. Számtalan portré, plakát, emlékmű és falfestmény született dicsőítésére Irak teljes területén. Arca látható volt irodaépületek, iskolák, repülőterek és üzletek falain is, csakúgy, mint az akkori iraki bankjegyeken. Kultusza tükrözte azon törekvéseit, amelyekkel országa minden csoportja előtt a legmegfelelőbb vezetőként kívánt feltűnni: viselt beduin népviseletet, hagyományos iraki földműves öltözetet, sőt, néha kurd ruhákat. Másfelől nyugati öltönyökben is megjelent, mintegy azt sugallva, hogy ő egy elegáns és korszerű vezér. Időnként ájtatos muszlimként lehetett megfigyelni, ennek megfelelő öltözékben, Mekka felé imádkozva.

Külpolitikája tekintetében Szaddám azt kívánta elérni, hogy Irak a Közép-Kelet egyik vezető állama legyen.

1979-ben Mohammad Reza Pahlavi iráni sahot egy felkelés letaszította trónjáról. Irán élére Khomeini ajatollah került. Ez a forradalmi Síita iszlám térnyeréséhez vezetett a régió nagyobb síita lakossággal rendelkező országaiban, így Irakban is. Szaddam Huszein félelemmel tekintett a terjedőben lévő radikális iszlám ideológiára, melyet főleg országának síita lakossága tett magáévá. Szaddám és Khomeini között még személyes ellentétek is voltak, amelyeknek az eredete az 1970-es évekre vezethető vissza, amikor Khomeini Irakba menekült Iránból az üldözés elől, és a síiták szent városában, Al-Nadzsafban szervezett erős politikai, vallási közösséget. 1975 körül, amikor az iráni sah az országa és Irak közti kapcsolatok javítására törekedett, Szaddám egyetértett azzal, hogy Khomeinit Irakból is el kell űzni. Így nem csoda, hogy iráni hatalomátvétele után Khomeini egyik céljaként az iraki rendszer megdöntését jelölte meg.

Kisebb határmenti incidensekre már rögtön az iráni forradalom győzelme után sor került, de a nyílt háború 1980. szeptember 22-én vette kezdetét. Casus belliként a két állam határát képező Shatt-Al-Arab víziút hovatartozása körüli vitát jelölték meg. A háború valós oka azonban az volt, hogy a nagyhatalmaknak (az USA-nak és a Szovjetuniónak) is érdekében állt a radikális iszlám eszme megfékezése, ezért támogatták az iráni rendszer megdöntésére irányuló háborút.

Az irak–iráni háború kezdetén a jó szervezett iraki haderő gyorsan elfoglalt több stratégiai pontot, és megpróbálták Irán olajtermelő kapacitását megbénítani. A fanatikus iszlám gárdisták erős ellenállásába ütköztek. A háború első időszakát leszámítva az iraki oldalon (is) megnőttek az emberveszteségek, ezért már 1982-től keresni kezdték a háborúból kivezető utat. Egyik oldal sem engedett követeléseiből, a háborút csak 1988-ban sikerült lezárni. A háború során Irak mind az irániak, mind pedig a kurd szeparatisták ellen bevetett vegyi fegyvereket is. A háborút Szaddám Huszein a nemzetiségekkel való leszámolásra is felhasználta. 1986–1989 között „Al-Anfal hadművelet” néven Szaddám és Ali Hasszán al-Madzsid népirtó hadjáratot vezetett a kurd, asszír és türkmén területek lakossága ellen, amely szárazföldi támadást, légicsapásokat, tömeges deportálásokat, vegyi fegyverek használatát, koncentrációs táborok létrehozását, települések tudatos lerombolását jelentette. E háború nyomán al-Madzsidot, aki Huszein mellett e szörnyűséget irányította, egyszerűen csak „Vegyész”-Alinak hívta a közbeszéd.

Kurd részről 200 000-re teszik az áldozatok számát. Az Amnesty International felmérése szerint kb. 17 000 embert nyilvánítottak eltűntnek. Fontos megemlíteni azt is, hogy nem „csak” népirtásról van szó, hanem tudatos kivégzésekről, vagyis a harcképes korban lévő férfiak tömeges lemészárlásáról, amely rengeteg árvát és özvegyet hagyott maga után. Az al-Anfal hadművelet keretein belül történt ugyan, de az esemény súlyánál fogva attól elkülönítve kezelendő az iraki hadseregnek Szaddám parancsára végrehajtott vegyi támadása a kurd nagyváros, Halabdzsah ellen 1986. március 16-án. Itt a hadsereg idegmérget és mérges gázt vetett be a civil – főleg nőkből és gyerekekből álló – lakosság ellen. Ezt az akciót a Human Rights Watch rögtön önmagában népirtássá nyilvánította, illetve ez a pusztítás volt a modern idők legnagyobb méretű, civil lakosság ellen irányuló vegyi fegyver támadása.

A háború előrehaladása során Szaddám egyre sűrűbben fordult segítségért a szomszédos arab államokhoz. Az irániak ekkor még nagyobb reményt láttak arra, hogy ők dönthetik meg Huszein hatalmát (és nem fordítva), síita felkelést robbantva ki Irakban, ezért most ők utasították el a békekezdeményezéseket. A háború végül 1988-ban patthelyzettel zárult le. Paradox módon az iraki támadással szembeni nemzeti mozgósítás és radikalizálódás (megdőlés helyett) megerősítette az iráni iszlám köztársaság rendszerét. Mind két fél hatalmas károkat, milliós emberveszteséget szenvedett. Mind Irán, mind pedig Irak korábban virágzó gazdasága most romokban hevert. Emellett Irak külföldi kölcsönei (USA) az ország függő helyzetét is előidézték. Huszein már a háború alatt is kért – mint említettük – pénzbeli támogatást, kölcsönt az arab országoktól. Most ismét ezt tette, Irak újjáépítésének finanszírozására kért támogatást. Ez a súlyos anyagi probléma vezette el Irakot egy újabb háborúhoz, most a gazdag Kuvaittal szemben.

Tom Lantos amerikai demokrata párti politikus 1990 október 10.-én Nayirah-át, egy 15 éves iraki kislányt vezetett kézenfogva az akkoriban általa elnökölt emberi jogokkal foglalkozó kongresszusi bizottság elé. A gyerek szipogva adta elő, hogy szemtanúja volt, mikor a gyilkos Szaddam Husszein katonái a megszállt Kuvaitban megrohanták az al-Addan kórházat, kitépték a konnektorból az újszülöttekre vigyázó inkubátorok villanyvezetékeit, ellopták az egész inkubátoros termet minden műszaki felszerelésével együtt és pontosan 312 síró csecsemőt az iraki katonák ott hagytak meghalni a vizes és hideg kövön.

Lantos közölte a bizottság tagjaival, hogy a kislány teljes sajnos nevét nem árulhatja el, mert a gyerek családja Kuvaitban rekedt, és ha kitudódik, hogy a kislány tanúskodott az iraki katonák ellen, akkor a gonosz Szaddam emberei lemészárolják az egész családot. A teremben szem nem maradt szárazon, lucskosra áztak a papírzsebkendők, könnytengeren hullámoztak a szőnyegek, mattosra homályosodtak a szemüvegek, és a meghatott honatyák azonnal megszavazták az idősebb Bush kérését, és Izrael érdekeinek megfelelően az amerikai csapatok hamarosan megindultak az irakiak ellen és felszabadították Kuvaitot. A földre dobált 312 halott csecsemő sztoriján hónapokig csámcsogtak az amerikai lapok, a tévéhíradók bemondói és a rádióriporterek, és az addig erősen háborúellenes amerikai közvélemény egy emberként állt a katonáit vezénylő első Bush elnök mellé.

Az ügynek akkor lett folytatása, mikor kitudódott, hogy a sztoriból valószínűleg csak annyi igaz, hogy a kislány nőnemű, más nem. Lantosunk ott és akkor nagyokat hazudott és a háború bizottság általi támogatása érdekében, és tudatosan félrevezette a saját bizottságának tagjait. Nayirah nem iraki, nem is menekült, hanem a kuvaiti uralkodó-család tagja, Saud Nasir al-Sabah washingtoni kuvaiti nagykövet lánya volt. A szívszorongató inkubátoros sztoriból egyetlen egy szó sem igaz, és a gyerek bizottság előtti vallomását a szomszédos szobában hallgatta végig a büszke papa. Kiderült az is, hogy a kislányt Lantoson és a családján kívül felkészítette a "vallomásra" az a Lauri Fitz-Pegado is, aki véletlenül a Lantossal szoros üzleti kapcsolatban álló Hill and Knowlton nevű PR cég alelnöke: ő tanította be arra, hogy mit és hogyan kell mondania a bizottság előtt.

Az Amerikai Egyesült Államok politikai atmoszférája a 2001. szeptember 11-i, több ezer áldozatot követelő merénylet után a neokonzervatív frakció befolyása alá került. 2002 januárjában az USA akkori elnöke, George W. Bush ismertette az általa kigondolt „gonosz tengelyét”, amely Iránból, Észak-Koreából és Irakból állt, tovább vádolva az iraki rezsimet azzal, hogy „lépfenét, ideggázt és atomfegyvereket fejleszt már egy évtizede”, valamint hogy „büszkélkedik Amerika-ellenességével, és a terror támogatásával”. Noha a későbbiekben a vádak többsége koholtnak bizonyult, Bush elnök alig leplezetten kimondta Szaddám eltávolítására irányuló szándékát. Ezzel megindult az a kampány, amellyel az elnök saját céljának helyességéről kívánta meggyőzni az Egyesült Államok népét és a világ közvéleményét.

Amint a háború lehetősége felmerült, 2003. február 24-én-én Szaddám Huszein nagy terjedelmű interjút adott az amerikai CBS Newsnak; egy évtized óta ez volt az első, amerikaiakkal készített beszélgetése.

A teljes erőbedobással folyó háború elkerülésének szándékával az USA legalább kétszer megkísérelte Huszein elnök meggyilkolását, célzott légicsapásokkal, bombázással. A hírszerzési információk téves volta miatt ez nem sikerült; a kialakult helyzet jelentősen megzavarta az eredetileg kitervelt amerikai taktikát. Ennek dacára az iraki hadsereg és kormány három héttel az amerikai invázió megindítása, 2003. március 20. után teljesen összeomlott. Április elejére az Egyesült Államok és szövetségeseinek haderői Irak területének nagy részét elfoglalták, Szaddám hatalmát megdöntötték. A volt elnök azonban még Bagdad eleste, április 9. után is látható volt a város negyedeiben rögzített filmfelvételeken, hívei körében.

Szaddám Husszeint, aki semmi rosszat nem tett Amerikának elfogták és kivégezték. Több, mint 5,000 amerikai katona, és 500,000 iraki vesztette életét az iraki háborúban.
A büntetőperében ellene felhozott vádak

Szaddám Huszein a bíróságon

Összesen több százezernyi észak-iraki kurd megölése 1986 és 1988 között.
Kirkuk ágyúzása.
Az iraki hadsereg Kuvaitból való kiűzését követően kitört dél-iraki síita felkelés véres leverése 1991-ben.
A dudzsaili mészárlás, amelyben a város 148 lakóját ölték meg egy Szaddám elleni merényletkísérlet miatt 1982-ben.
Több ezer síita kurd 1980-as elűzése észak-iraki lakóhelyéről a szomszédos Iránba.
A Halabdzsa kurd település ellen 1988-ban vegyi fegyverrel végrehajtott, becslések szerint ötezer ártatlan életet követelő támadás.
A befolyásos kurd Barzani-klán 8 ezer tagjának lemészárlása 1983-ban.
Kuvait lerohanása 1990-ben.
Vallási vezetők kivégzése 1974-ben.
Politikai ellenfelek kivégzése.
Vallási, világi és politikai pártok üldözése.
A mezopotámiai síkság 1991-ben megkezdett lecsapolása.

Az iraki bíróság 2006 novemberében ítélte akasztás általi halálra Szaddám Huszeint az 1982-es, 148 halálos áldozatot követelő dudzsaili mészárlás miatt. A volt iraki diktátort 2006. december 30-án, közép-európai idő szerint hajnal 4 óra körül akasztották fel. Beszámolók szerint a Koránt vitte magával. A kivégzésről készült felvétel szerint – és több szemtanú állítása szerint is – a volt iraki elnök ellenezte csuklya felhelyezését az akasztáshoz, közvetlenül a halála előtt nyugodt volt, iszlám imát mondott, amikor kinyílt alatta a csapóajtó.

http://youtu.be/dNJ84hDv7JA

A halálbüntetés végrehajtásának tényét a világ országai változatosan fogadták: számos állam üdvözölte a halálhírt, és voltak olyanok is, amelyek elítélték. Az európai országok általában egyetértettek Szaddám bűnösségében, de felemelték a szavukat a halálbüntetés, mint lehetséges büntetőeszköz ellen. Az iraki közvélemény kurd és síita része örömhírként értelmezte az eseményt, míg a szunniták gyászba borultak.

Huszeint szülőfalujában temették el; sírhelye a róla elnevezett mecsetben fekszik.

Szaddam Husszein, az elnyomott palesztinoknak nem csak egy katonailag erős védelmezője volt, hanem több mint 35 millió dollárt adományozott Izrael elleni akciókban életüket vesztett ciszjordániai és gázai palesztinok családtagjainak. Az izraeli külügyi szóvivő szerint mindez fényesen bizonyította az iraki elnök kapcsolatát a terrorizmussal.

A pénzhatalmi világlit nagyon komoly problémával néz szembe Szíriában


.... ugyanis a csatatéren igen csak rosszul szerepel, azaz leszerepelt. 

A Közel-kelet feletti hegemónia megszerzése, a tervük szerint, több fázison keresztül ment át eddig, kezdve az Ottomán Birodalom feldarabolásától, egészen napjainkig, s amelyben Izraelnek kulcs szerepe van, gyakorlatilag egy előretolt katonai helyőrség formájában. Aki ezt fikázza az antiszemita.

A demokráci terjesztése címén különféle módszerekkel döntögetik meg az olyan nemzeteket, amik az elit szemében veszélyesek lehetnek, vagy nem akarnak behódolni, vagy valamilyen úton, módon ki akarják magukat húzni az ellenőrzés alól. Szíria kiváló vezetője, Al-Asszad, az előző kategóriába tartozik, s mint ahogyan a neve is mutatja, oroszlán módján áll ellen az elit zsoldos hiénáknak Damaszkusz kapujában.

 Az, hogy megszerezzék az energiaforrások feletti irányítást, el kell jutniuk Teheránig, több várost érintve, de most Damaszkuszban bukásra állnak, ami ha végleges, akkor az Új Világrendnek annyi –kész, befellegzett. Szóval nagy az aggodalom és a kapkodás.

 Azért mert vesztésre állnak, a cionisták bepróbálkoztak azzal a váddal, hogy Szíria vegyi-fegyverekkel írtja a lakosságot. Ezzel akarták kierőszakolni a nyugattól az azonnal katonai intervenciót. Igen ám, de most már ott vannak az ruszkik is és a sárgák is, ami arra ösztönzi a nyugati technokrata stratégákat, hogy kétszer is meggondolják a katonai opció lépését.

Az elit körökben nagy vita folyik, hogy most mi legyen, hiszen a rejtett háború kudarcra van ítélve, --nem olyan egyszerű, ahogyan gondolták. Vannak olyan vélemények, hogy még az iráni választások előtt megakarják dönteni Asszad kormányát, ugyanis ideje lenne már áttérni Iránra -szirít az idő.

Innen megjósolhatatlan, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Némi katonai mozgolódás van: Jordánia határába, nem kevés, 20 000 amerikai katonát küldtek, Patriot rakétákat áttelepítették az öbölből szintén Szíriával szembe. Azért mondják mindig, hogy minden opció az asztalukon van és a legutolsó a katonai, mert nem akarnak idő előtt összetűzésbe kerülni Oroszországgal és Kínával. Őket későbbre szánják.

Egy biztos, hogy az eliten belül vannak, akik már most kirobbantanának egy irtózatos nagy háborút ....azt nem tudni, hogy ennek a kliknek mekkora hatása lesz az eseményekre? A mi szempontunkból szerintem max csak annyit tapasztalhatunk, hogy a mindent elborító háború akkor nem most, hanem pár évvel később robban ki.

2013. április 26., péntek

A CFR, az Európai Unió és a nemzeti szuverenitás

Időként az elit nyíltan beszél a globális világkormányt elősegítő tervekről és azt fel is vállalja, abban bízva, hogy ezekre úgy sem figyelnek fel. Az alábbi videón egy nemrégiben lezajlott CFR panel gyűlése látható. 

A jelenlévő tagok : Nicolas Berggruen, Stewart M. Patrick az International Institutions and Global Governance Program igazgatója és Anne-Marie Slaughter prof., aki a beszélgetésben frusztráltan közölte, hogy a G20 eléggé impotens a világkormányzás megvalósításában és úgy véli Berggruennel együtt, hogy több hatalmat kellene adni neki....de nem is ez a lényeg, hanem...

Megállapították, hogy a CFR szemében a nemzetek szuverenitása és a nemzeti érdekek ill. a protekcionizmus, hatalmas úttorlaszként tornyosul a világkormányzás előtt. Majd ennél a pontnál Berggruen megjegyezte, hogy ...az EU rendkívül fontos, hiszen abban rejlik a szuverenitás aláaknázásának lehetősége !!! –nézd a videót 18:30 nál.


Úgy néz ki, hogy a CFR üdvözli az ilyen EU stílusú szuverenitást aláaknázó kormányzást.
Folytatva a kezdő gondolatot, hogy az Elit egy szinten nyílt lapokkal játszik, tehát úgy igazán összeesküvés elméletről nem beszélhetünk, hiszen a dokumentumaikhoz hozzá lehet férni, mint ahogyan a Brooking Istitution dolgozatához, a "Melyik út vezet Iránba" és Szíriába. Ott pl. feketén fehér le van írva, hogy hogyan kell összerppantani Szíriát. De a közvélemény nagy részéhez ez úgy sem jut el…ebben rejlik a hatalmuk.

2013. április 18., csütörtök

Az örmény keresztények zsidó népirtása


Az örmény népirtást Sabbatai Zevi követői inspirálták, akik ellenőrzik a zsidó szervezeteket, beleértve a cionista világszervezetet, és a szabadkőművességet is. Kapcsolat van a zsidó holokauszt és az örmény holokauszt között.

Ch. J. Bjerknes, aki büszke norvég-zsidó származására, "The Jewish Genocide of Armenian Christians" (Az örmény keresztények zsidó népirtása) címmel 575 oldalas dokumentumkötetet írt, amelyben részletesen is ismerteti, hogy a XIX. század kezdetétől a Rothschildok kampányba kezdtek a zsidók visszatérésére Izraelbe. Jelentős mennyiségű ingatlant vásároltak, és erőfeszítéseket tettek az Ottomán Birodalom megdöntésére. E stratégia részét képezte a Szuezi-csatorna megvásárlása, és befolyásuk kiterjesztése a Közel-Keletre. Bjerknes könyvének 66. oldalán ezt írja:

 "A Török Birodalom lerombolása, és a keresztény örmények tömeges meggyilkolása egy lépés volt azon a hosszú és viharos úton, amelyen a zsidóság az emberiség halála felé menetel. Az Orosz Birodalom megsemmisítése volt a másik, amelyet Európa, különösen Németország ismételt elpusztítása követett a két világháborúban. Ez a zsidó kultusz tett kísérletet arra, hogy mesterségesen beteljesítse a messiási próféciát, és akaratuk ellenére kényszerítse az európai zsidókat, hogy Palesztinába meneküljenek."

"Ők (a Rothschildok - D. J.) csődbe tudták juttatni Egyiptomot és Törökországot. Le tudták rombolni Oroszországot. Meg tudták vásárolni a mihaszna zsidókat. Még a pápát is megnyerték maguknak. Csak éppen Hitler és Sztálin hatalomra segítésére, és a zsidók tömeges és példa nélkül álló üldözésére volt szükség ahhoz, hogy nagy számban lehessen kényszeríteni őket Palesztinába."

"A zsidó irányítás alatt álló mai tömegtájékoztatásban sok zsidó prédikál a végidők eljöveteléről, és arról, hogy a keresztényeknek pozitív megvilágításban kell szemlélniük a saját elpusztításukat, mintha az a keresztény és zsidó próféciák isteni beteljesülése lenne. Sok keresztényt megtévesztenek ezek a sarlatánok...A világ és népei elpusztítása a szupergazdag zsidók szándékos beavatkozásának az eredményeként történik, nem pedig Isten akaratának a következménye. Ezek a zsidó vezetők a héber bibliát tervnek tekintik, amelyet ők tudatosan hajtanak végre..."

A zsidók háborúra törekedtek a kereszténység és az iszlám között, és ezért egymásra uszították ezt a két vallási közösséget, mégpedig úgy, hogy lemészárolták a keresztényeket, és ezért a mohamedánokat tették felelőssé.



Ch. J. Bjerknes "The Jewish Genocide of Armenian Christians" című munkájának (Enlargend Second Edition, 2006, 2007,http://www.jewishracism.com) bevezetőjében megállapítja, hogy 1908-ban és 1909-ben a hatalmat a zsidók által irányított és finanszírozott "Unió és Haladás Bizottsága" (törökül: Ittihad ve Terakke, angolul: Committee for Union and Progress, CUP) vette át azért, hogy a Török Birodalmat megdöntse, és feldarabolja. Bjerknes szerint erre a zsidó bankárok azért törekedtek, mert ez a birodalom ellenőrizte Palesztinát, amelyet különálló zsidó állammá akartak átalakítani, megteremtve a zsidó nép nemzeti otthonhát. Már ekkor tervbe volt véve, hogy az őshonos palesztin lakosságot, amennyire lehet eltávolítják, és helyére Kelet-Európából származó zsidó lakosságot telepítenek, amelynek a többsége kazár eredetű, askenázi zsidó.

Bjerknes állításait minél több objektívnak tekinthető dokumentummal igyekezett könyvében alátámasztani. Ezek közé tartozik Gerard Lowther, brit nagykövetnek az 1910. május 29-én kelt jelentése Charles Hardinge, brit külügyminiszterhez. Ebben a jelentésében Lowther, aki 1908-tól 1913-ig volt angol nagykövet az Ottomán Birodalomban, egyértelműen zsidó-szabadkőműves hatalomátvételről számol be. Érdemes szó szerint ismertetni ennek a jelentésnek néhány jellemző részletét:

"A törökországi új szabadkőművesség eltérően az angoltól és az amerikaitól, döntő részében titkos, politikai jellegű, és információkat csak szigorúan bizalmas módon lehet beszerezni, miközben azok, akik elárulják a politikai titkokat, úgy látszik, rettegnek a maffiától. Néhány nappal ezelőtt egy helyi szabadkőművest, aki nyilvánosságra hozta a szabadkőműves jelzéseket, ténylegesen azzal fenyegették meg, hogy hadbíróság elé állítják, és börtönbe kerülhet az ostromállapot következtében... Az Ifjú Török mozgalom Párizsban teljesen el volt különítve, és jóformán semmit se tudott a Szalonikiben működő belső körről. Ez utóbbi városnak 140 ezer lakosa van, akik közül 80 ezer spanyol zsidó, és 20 ezer közülük a Sabbatai Zevi szekta tagja, vagy titkoszsidó, aki kifelé az iszlám követőjének mutatja magát. Közülük sokan korábban olasz állampolgárságot szereztek, és olaszországi páholyokhoz tartozó szabadkőművesek lettek.

Nathan, Róma zsidó főpolgármestere, magasrangú szabadkőműves, és a zsidó miniszterelnökök, Luzzati és Sonino, valamint más zsidó szenátorok és képviselők is, valószinűleg, szintén szabadkőművesek...Emannuele Carasso egy szaloniki zsidó szabadkőműves, és jelenleg az Ottomán képviselőház tagja, alapított egy páholyt, amely "Macedonia Risorta" (Macedónia újjászületése D. J.) nevet kapta, és kapcsolatban áll az olasz szabadkőművességgel. 95

A jelek szerint rávette az Ifjú Törököket, a katonatiszteket és a polgári lakosokat, hogy tegyék magukévá a szabadkőművességet, szem előtt tartva, hogy így gyakorolhasson erőteljes zsidó befolyást az új politikai rendszer felett Törökországban... A Szaloniki mozgalom úgy néz ki, főleg zsidó kezdeményezésre jött létre... Carasso fontos szerepet kezdett játszani, beleértve a Balkán Bizottság átvételét. Valamennyi zsidó bennszülött és külföldi a jelek szerint lelkesen támogatta az új politikai rendszert, ahogyan egy török kifejezte: Úgy tűnt, hogy valamennyi zsidó az Okkult Bizottság potenciális kémje lett, és az emberek azt kezdték mondani, hogy ez a mozgalom sokkal inkább zsidó volt, mint török.

Az olasz kormány egy Primo Levi nevű zsidó szabadkőművest, akinek nem volt diplomáciai karrierje, nevezett ki Szalonikibe főkonzulnak, és Oscar Strausst - aki Jacob Schiff-fel együtt arra bíztatta az amerikai zsidókat, hogy más területi elképzelésekkel szemben, elsősorban Mezopotámiába vándoroljanak ki a cionizmus kiterjesztett változataként -, nevezték ki ide amerikai nagykövetnek... Carasso volt azok egyike, akik közölték Abdul Hamiddal, hogy elmozdították, ezután Szalonikibe vitték, s őrizetben tartották a Bizottsághoz tartozó olasz zsidó bankárok házában, s közben Remzi Bey testvérét bízták meg az őrzésével.

Az elmozdítást követően a szaloniki zsidó újságok hangosan ünnepelték a megszabadulást "Izrael elnyomójától", aki kétszer is figyelmen kívül hagyta a cionista-vezető Herzl kérését, és bevezette a mi idegenrendészeti törvényünkhöz hasonlóan a 'vörös útlevelet' a lengyel zsidó bevándorlókkal szemben, és aki más módon is akadályozta a cionista elképzelések megvalósítását Palesztinában. Az 1909 decemberében a Hamburgban megtartott 9. cionista kongresszuson bejelentették, hogy megoldódott az ellentét a zsidó világközösségen belül a területiek (Territorialists), és a cionisták (Sionists) között a "török forradalom csodájaként".
Egyidejűleg Djavid Bey Szaloniki küldöttje, egy kivételesen okos és tehetséges titkos-zsidó (Crypto-Jew) és szabadkőműves, pénzügyminiszter lett, míg Talaat Bey, aki szintén szabadkőműves, a belügyminiszteri székbe került... A parlamentnek "megparancsolták", hogy fogadjon el egy nagyon szigorú sajtótörvényt. Egy Szalonikiből való titkos-zsidót és szabadkőművest tettek meg a "Sajtó Iroda Igazgatójának" (Directeur du Bureau de la Presse), amely rendkívül nagyhatalommal járó pozíció, minthogy viselője be tud tiltani bármely újságot, amely az "új rendszert bírálja" ("reakciósnak" minősítve), vagy a lap tulajdonosát illetve a főszerkesztőjét hadbíróság elé állíthatja.

Félhivatalos Ottomán Távirati Iroda kezdte meg a működését egy bagdadi zsidó irányításával, és csaknem sikerült egy szaloniki-i zsidó ügyvédet és szabadkőművest kinevezni az igazságügyi minisztérium főtanácsadójának. Az Unió és Haladás Bizottsága konstantinápolyi (isztambuli - D. J.) központját is egy szaloniki-i titkos-zsidó és szabadkőműves irányítja. Egy másik szaloniki-i titkos-zsidó és szabadkőműves komoly kísérletet tett a "Préfet", vagyis a főpolgármesteri tisztség elnyerésére a fővárosban, de egyelőre nem járt sikerrel, noha az egyiptomi szabadkőműves Said Halim herceg lett a főpolgármester-helyettes... A régi rendőr-minisztérium helyére a "Süreté Publique" (Közbiztonsági Hivatal) lépett, amely felügyeli a rendőrséget és a csendőrésget, és amelynek az élére egy szaloniki-i szabadkőműves került... Talaat Bey belügyminiszter cigány származású, és az Adrianopoli körzetben lévő Kirjaliból való, Djavid Bey a pénzügyminiszter titkos-zsidó, és a Bizottság okkult hatalmának a hivatalos megtestesítője. A kormánynak csak ők azok a tagjai, akik ténylegesen számítanak, és ők azok is, akik a törökországi szabadkőművesség csúcsán foglalnak helyet... Egy török úgy jellemezte ezt, mint "Törökország kábulatba ejtését zsidó hasissal".

Az előzőekből, illetve az Ifjú Török mozgalom jelenlegi állapotának közelebbi megvizsgálásából az derül ki, hogy elsősorban zsidó és csak annyiban "török", hogy elkülönül más Ottomán elemektől, úgymint az araboktól, a görögöktől, a bolgároktól, az örményektől, stb... Kezdetben arra lehetett számítani, hogy az örmények, a bolgárok, a görögök és az Ottomán zsidók gazdasági hajtóerőként fognak szolgálni, de az Ifjú Törökök a jelek szerint kizárólag a zsidókkal szövetkeztek, legyenek ottománok vagy külföldiek, és a más fajúakat elidegenítették. Hasonló eredménynek lehetünk tanúi Magyarországon, ahol a magyarok, akik szintén török eredetűek, hasonló módon nem rendelkeznek megfelelő üzletiérzékkel, és ily módon a zsidóság csaknem kizárólagos gazdasági és pénzügyi uralma alá kerültek...

Véletlenül Törökországhoz tartoznak az Izrael számára szentnek számító helyek, ezért semmi sem természetesebb egy zsidó számára, minthogy olyan különleges befolyást biztosító helyzetet alakítson ki és hasznosítson további céljai elérése érdekében, amely elősegíti végső célként egy autonóm zsidó állam létrehozását Palesztinában vagy Babilonban, ahogyan azt Izrael Zangwill elmagyarázta a "Fortnightly Review" (Kétheti Szemle - D. J.) áprilisi számában. Két legyet ütnek agyon egycsapással, ha el tudják érni a törököknél a zsidók Törökországba történő korlátlan bevándorlását, egy olyan célt, amelyre már évek óta törekszenek, és be tudnák telepíteni Mezopotámiába az Oroszországban és Romániában elnyomatásban élő hitsorsosaik millióit. A zsidóság ellenszolgáltatásképpen a külföldi zsidók 'korlátlan bevándorlásáért' azt az ajánlatot tette az Ifjú Törököknek, hogy feladja anyanyelvét, és a törökkel helyettesíti, és ezen felül magára vállalja a teljes török nemzeti adósság kiegyenlítését.

Dr. Nazim a Szaloniki Bizottság egyik legbefolyásosabb tagja, és akiről azt mondják, hogy zsidó származású, Faik Bey Toledonak, egy Szaloniki kriptozsidónak, egyfajta "Fidus Achates"-nek (igaz, jó barát, aki Aeneasnak a hű kísérő társa - D. J.) a társaságában felkereste Párizsban az I.C.A.-t (Judaeo-Colonisation Association - Zsidó-Betelepítései Szövetség D.J.), és azóta teljes nyíltsággal szorgalmazza kétszázezer romániai zsidó Macedóniába és néhány millió orosz zsidó Mezopotámiába való áttelepítését... Kétségtelen, hogy amikor az Ifjú Törökök súlyos katonai kiadásaik miatt kölcsönfelvételre szorulnak, a zsidó hitelezők további nyomást fognak gyakorolni rájuk... Ami az "Aurora"-t (törökül: 'Shefak', magyarul: hajnal, hajnalpír, pirkadat, sarki fény - D. J.), az egy évvel ezelőtt Konstantinápolyban alakult cionista szervezetet illeti, fáradhatatlanul emlékezteti lapjának olvasóit az egyiptomi uralomra a Fáraók Földjén, akik arra kényszerítették a zsidókat, hogy piramisokat építsenek, amelyek a jövőbeni izraelieket illető örökség részét képezik...

Mezopotámia és Palesztina azonban csak a zsidóság végső célja. A közvetlen cél, amire törekednek, kisajátítani a maguk számára Törökország gazdaságát, és az ebben az országban működő új vállalatokat... Ők töltik be vagy tartják ellenőrzésük alatt az Ifjú Török kormányzat gépezetének döntő pozícióit, noha a közmunkák minisztériuma élén még egy örmény, Halajian Effendi, áll. Amikor elődje, egy másik örmény eltávolításra került, erőteljes kísérletet tettek egy zsidó, vagy zsidók által javasolt személy, kinevezésére... Helyzete egyelőre bizonytalan, s az elkeseredett és ismétlődő támadás a zsidók által finanszírozott újságtól, a "Le Jeune Turc"-től (Az Ifjú Török) érkezik, miközben olyan hírek terjednek, hogy zsidó lesz az utóda, vagy egy török, de zsidó tanácsadóval. Nyilvánvaló, hogy a zsidóság, amely életbevágóan érdekelt az Ifjú Török Tanácsban kizárólagos uralmi helyzetének a fenntartásában, egyformán érdekelt abban is, hogy egyenetlenséget szítson a törökök és az ő (vagyis a zsidók) lehetséges riválisai, azaz az örmények, görögök, stb. között. Arra lehet következtetni: nem fogja ellenezni, hogy az új rendszer növekvő mértékben eladósodjon a zsidó pénzembereknek...

A zsidóság gyűlöli Oroszországot és kormányát... A zsidók segíthetik az Ifjú Törököket tudással, üzleti vállalkozással, az európai sajtóra gyakorolt hatalmas befolyásával és pénzzel, ellenszolgáltatásul a gazdasági előnyökért, továbbá az Izraellel kapcsolatos törekvéseik lehetséges megvalósításáért... A zsidóság ellátta pénzzel az Ifjú Törököket, és ennek következtében az ellenőrzése alá vonta őket; de azért, hogy ezt az ellenőrzést fenntartsa, legalábbis látszólag, jóvá kell hagynia és támogatnia kell az Ifjú Törökök törekvéseit 'nemzeti' álmaik elérése érdekében. A titkosság és a rejtett módszerek mindkettőhöz nélkülözhetetlenek. A Keleti Zsidó járatos az okkult erők felhasználásában, és a kontinentális típusú politikai szabadkőművességet választotta, mint leghatékonyabb rejtekhelyet a mozgalom belső tevékenységének az álcázására...

A 'Jeune Turc'-öket (Ifú Törököket - D. J.) hasonlóan az ottomán fővárosban működő többi szervezethez, a zsidók pénzelik... De mindez az európai, vagyis főleg zsidó pénzemberektől függ, akik biztosítják a kívánt összegeket a hadsereg fenntartásához, amely aránytalanul nagy a gazdaság tényleges állapotához képest."

(Ez a levél teljes terjedelemben elolvasható a British Documents on the Origins of the War, 1898-1914, 11 Volumes in 13, His Majesty's Stationary Office, London, (1927) megjelöl kötetében; valamint a Hardinge Papers and the Grey Papers c. dokumentumokban.)

2013. április 3., szerda

Miért ez a kavarás Korea körül? Az Egyesült Államok provokálja É-Koreát, hogy körbevegye Kínát


Miért ez a kavarás Korea körül? Nos, tavaly Panetta, az előző amerikai védelmi miniszter, arról beszélt, hogy ebben az évtizedben az Egyesült Államok haderejének igen nagy hányadát, azt hiszem 60% -át, az Ázsia-Csendes-óceán térségbe fókuszálja. A folyamat már régen megkezdődött és ezt aggódva figyeli Peking is, de gyorsan küldtek is az amik egy üzenetet, hogy a sorra épülő katonai bázisaik nem fenyegetik Kínát …szóval nem kell félni. Hát nem tudom, hogy ezt bevették-e a sárgák. A most kialakuló koreai válsághelyzet egy szempontból az Egyesült Államok rakétavédelmi-rendszerek és bázisok kiépítésének a része,

a folyamat a következő: Észak-Koreát elkezdték provokálni különféle ügye kis módszerekkel szankciók, hadgyakorlat a kertjükben stb, (közben vigyáztak, hogy a feszültség nehogy alábbhagyjon. Azért sem örült Washington Danis Rodmann Kim jung Unnal való haverkodásának, és amikor a kosárlabdás megüzente, hogy új barátja nem akar háborút, na itt el is szakadt a cérna és gyorsan közölte az amerikai szóvivő, hogy a diplomáciának megvannak a magunk csatornái.), aztán a feszültségre hivatkozva belevágtak az alaszkai rakétavédelem 14 állomás felépítésbe; Kínától nem messze katonai állomások létesítésébe ...és most friss hír, hogy a Pentagon THAAD ballisztikus rakétavédelmi rendszert létesít a Guam szigeten, továbbá katonai megállapodások is köttettek az elmúlt napokban Japánnal és D-Koreával a folyamatos hadianyagok szállításról. Kína és Oroszország aztán vakarta a fejét, hogy nekik ez nagyon gyanús: „Nem lehet, hogy ezek minket akarnak, hogy mi vagyunk a célpont?” Há’ de igen. Szóval ez a távol-keleti konfliktus egy hosszú távú terv része, amellyel ügyesen taktikázva, elrejtették a valódi szándékot. Ez a nemezközi hangulat, ill. közeg indokolttá teszi az Egyesült Államok növekvő jelenlétét Kína körül. Csak úgy önmagában a növekvő amerikai katonai jelenlét túlságosan egyértelmű lenne a köz számára, és nehezebben lehet megmagyarázni a bizonyítványt.

 Az Egyesült Államok  Ázsiára összpontosít, nem is annyira a Közel-Keletre. Ott inkább valami csendes, leplezett háborút folytatnak, s nyílt háborúról csak Izrael esetében beszélhetünk a fő-erőegyensúly keletebbre helyeződik. A két térségre vonatkozó napirend viszont összefügg egymással: egyik lépés jön a másik után, miközben előkészítik a dráma utolsó felvonását, ahogyan H. Kissinger fogalmazott az egyiptomi forrongás alkalmával, miszerint az volt a dráma első felvonás első jelenete. Ez egy ördög színjáték és a dráma végig lesz játszva.



2013. április 2., kedd

BRICS: ellensúly az IMF és a Világbank uralmával szemben


Miközben a nyugati sajtó már temetné a BRICS országokat, új nemzetközi fejlesztési bankot hozott létre Oroszország, Kína, Indai, Brazília és Dél-Afrika.

A dél-afrikai Durbanben tartott konferenciát az úgynevezett BRICS országok, azaz Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika.

A találkozót megelőzően a nyugati lapok tele voltak olyan írásokkal, amelyek lényegében elsiratták a korábban rendkívül gyorsan fejlődő országok gazdaságát és magát a találkozót is kudarcnak tüntették fel.

Csakhogy a tények nem egészen ezt mutatják.
A durbani konferencián azt is elhatározták, hogy a BRICS országok létrehozzák saját hitelminősítő intézetüket. Közelebb került a BRICS Fejlesztési Bank ötletének megvalósítása 50 milliárd dolláros tőkével azzal a céllal, hogy segítse az infrastrukturális és a fenntartható fejlődési projektek finanszírozását.

A Nyugat pénzügyi rendszere tehát újabb kihívást kap akkor, amikor ma már a kínai állam egyedül több kölcsönt nyújt a világ országainak, mint a washingtoni Világbank.
Azt senki nem tagadja, hogy a gazdasági növekedés a BRICS országokban lassult. De ez a lassulás például Kínában 8 %-os, ami – írja a mai Le Soir című belga lap – Kína gazdasága esetében azt jelenti, hogy 11 és fél hét alatt egy Görögországnyi gazdaságot hoz létre.
Hogy a nyugati rettegésnek nagyon is van alapja a fentieken kívül is, azt mutatja Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentése, aki azt szeretné, ha a BRICS országok teljes stratégiai együttműködési mechanizmust hoznának létre, amely révén együttesen kereshetnének megoldásokat kulcsfontosságú globális politikai kérdésekhez.

Ez természetesen közös BRICS külpolitikát is jelent.
Ha ennek fel akarjuk mérni a jelentőségét, gondoljunk arra, hogy az olyan csoportok, mint például a Bilderberg, hozhatnak bármilyen döntést is a világ sorsáról, ezután titkos terveiket és vágyaikat már nem csak Kína módosíthatja, illetőleg vétózhatja, de – ha ezen országok összefogása létrejön – a földrésznyi országnál is hatalmasabb ellenerő.

Ordosz műhely
alfahir.hu

Miért is Szíria?


Szíria a kelet kapuja , Irán fő szövetségese , és Izrael ősi ellensége .. Miért pont Szíriába akar mindenki demokráciát meg szabadságot bármennyibe is kerülne?

Szíria egy teljesen önellátó ország, semmi nemzeti adóssággal nem rendelkezik. egy olyan ország mely teljesen önellátó, az agrár ágazat számos területén export termékeket is termel.

Aleppó az ország második legnagyobb városa a gyáriparáról híres már év tizedek óta mely nem csak hogy az egész országot eltudta látni minőségi ruházattal textil termékekkel , de még évről évre egyre nagyobb mennyiségű árucikket exportáltak külföldre.

Nem beszélve arról hogy talán az egyik legnagyobb gyógyszer ipar az egész régióban szintén Aleppóban meg Damaszkuszban volt, kiváló minőségű gyógyszereket a nyugati árakhoz képest 80-90% al olcsóbban állították elő és hozták forgalomba.

az ország 2 évvel ezelőtt sokak szerint olyan volt leginkább mint Oroszország 1990-ben , a lehetőségek ,és befektetések országa ..

Mindezek mellett Szíria az az ország melynek több mint 70 % bevétele a nemzeti hadseregre ment !

Szíria volt a harmadik legbiztonságosabb ország a világon , és Kína után a második legrohamosabban fejlődő GDP szerinti ország , Szíria helyszínileg pont 3 kontinenset köt össze Afrikát , Európát, meg Ázsiát .. Szíria az az ország mely sosem kötött békét Izraellel ..és a mai napig a botrány ellenére is az országban Iránnal ketten az egyetlen támogatói a Libanoni felszabadító hadseregnek a Hezbolláhnak , meg a palesztin felszabadító mozgalmaknak ! szintén említésre méltó hogy Szíria volt Iránnal az a két ország ki támogatta az Iraki ellenállást az Iraki nemzeti hadsereg bukása , és az ország megszállása után ..

Miért is Szíria? Mert a rakétákat amiket Tel-avivba lőttek pár hónappal ezelőtt a palesztin ellenállás tagjai azok mind szír gyártmányú, vagy fejlesztésű volt!

Miért is Szíria ? Szíria sokak szerint egy olyan ország melyet nem lehet hadilag megtámadni mivel olyan rakéta rendszerrel rendelkezik mely igazi fenyegetés lenne Izrael számára, nem beszélve arról hogy igen csak komoly szövetségesekkel rendelkezik mint Oroszország és Kína melyek nem csak hogy eddig sem engedték meg a NATO beavatkozását az országba de folyamatosan támogatják is az államot ahol csak lehet ..

Miért is Szíria ? Ha bukik Szíria akkor bukik az egész Arab ellenállás a régióban mivel az összes többi arab ország vagy hivatalosan, vagy falak mögött már rég békét kötött a cionista állammal és csak is egy arab ország meri fegyverezni a lázadókat Izrael ellen az Szíria, és így aki elállja az utat Irán felé.

Miért is Szíria ? Mert ha bukik akkor következhet Irán , és ha Irán bukna akkor következhetne talán egész Ázsia.

Tehát akkor miért is Szíria ?

, Mert Szíriát ha sikerül elárasztani iszlamista fegyveresekkel és megdőlne a mostani rendszer akkor az egész térség instabillá válna így jogot formálnának a Közel-Kelet megszállásához , meg Szíriában is létre lehetne hozni egy iszlamista rendszert mint a báb Egyiptomi , Tunéziai meg Líbiai rendszereket majd egyesíteni őket egy muszlim unióban mely leginkább az EU ra hasonlít .." és bár most sok olvasónak őrült ötletnek tűnik" csak hogy az európai médiumokban dicsőítik az iszlamista lázadókat ahogyan azt az Indipendent tette valamikor Oszama Bin Ladennel. ráadásul erre az muszlim unióra bármikor rá lehet kenni azt hogy terrorista és ezzel az ürüggyel meg is lehet sőt meg is kell szállni ! Jusson mindenki eszébe Afganisztán vagy a többi ország. Soha egyik sem jelentett igazi fenyegetést Izraelre, de még is a középkori állapotokat teremtettek a demokrácia nevében. Ha a szír hadsereg összeomlana és megsemmisülne akkor az utolsó bástya is elveszne ami még ellenáll a cionista agressziónak.

Miért is Szíria ? Mert Izrael valódi hatalma nem az atom fegyverében van hanem három ország összeomlásában rejlik : Szíria , Irak , és Egyiptom . "- mondta ezt anno David Bin Gurion " Ezek közül Irak és Egyiptom már évek óta nem okoz semmiféle veszélyt Izraelre nézve.. de ha egyszer Szíria megbukik , akkor valósággá válni Izrael nagy álma a Cionista állam a Nílustól az Eufráteszig .

Hatalmas ráfizetés az EU – Pavics Lázár közgazdász elemzése KSH adatok alapján


KSH és az EUROSTAT adatok alapján Magyarországból történő jövedelem kivonásokat mutatja be. Olyan módon, hogy a hivatalos KSH adatokra támaszkodik, vagyis szubjektív szemléletet kizárja. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy korunkban, bár a jövedelem, vagyis a profit a legfontosabb, mégis erről tényszerűen szándékosan a legkevesebbet foglalkoznak. Ezzel szemben az EU, bár keveset ad vissza támogatásként, a GDP kb. 1%-át, a mintegy 20%-os jövedelem kivonással szemben, óriási propaganda hadjárat következtében azt a hamis látszatot kelti, hogy sokat ad. A számszerűsített megközelítés minden érdeklődő számára lehetőséget ad, arra, hogy felülbírálja a hamis látszatot és kialakítsa valós álláspontját Magyarország és EU-15 országok kapcsolatát illetően. Mivel véleményem szerint a „szabadság felismert szükségszerűség", EU-val történő jövőbeni tárgyalásaink során a valós helyzetből kiinduló magyar álláspont, javíthatja hazánk tárgyalási pozícióját, főleg az EU-15 országokkal szemben. Így ebben szerzett ismeretünk hazánk javait gyarapíthatja.

a videoban bemutatott táblázatok letölthetőek innen:
http://ebredezes.hu/wp-content/upload...

cikk az ebredezes.hu-n:
http://ebredezes.hu/rafizetes-az-eu-p...

2013. április 1., hétfő

Háború a nemzetek ellen.



Mianmar: hatalmas mészárlás folyik az országban, mecsetek lángolnak, ölik a muzulmánokat a felbujtott buddhisták és a média, valamint az ENSZ hallgat mint a sír, csak úgy mint Bahreni zavargásokról, ahová semmiféle nyugati beavatkozás sem történik, hiszen a bahreini király a cionisták haverköréhez tartozik, így a lakosság ellen indított öldöklés szentesítve van -azt lehet. A szaúdi csapatok megszállták az országot és gyilkolják a felkelőket, amerikai pénzből. Erről hallgatott Obama, az EU, az ENSZ, a Pápa és az egész cionista világsajtó, és hallgatnak a most zajló burmai etnikai tisztogatásról is. Hallgatás bele egyezés -szokták mondani.

Szíriáról meg tudjuk, hogy Asszad nem akar cionizálódni, úgy mint a szomszédai és jókora büntetést róttak ki rá. Ez, és a burmai eset összefüggésben áll a nyugat imperialista globális uralmi törekvéseivel, és az sem véletlen, hogy Obama látogatása után beáll a káosz. Amelyik ország nem hajlandó behódolni ott garantált a káosz. És még nincs vége...


...most folyik Szíria áttérítése, aztán jön Irán, utána Kína és Oroszország, mindegyikre készen állnak az átalakító tervek, így -látva a képességeket- garantált egy globális termonukleáris háború.

A cionizmusnak mint eszköznek első számú küldetése elpusztítani az iszlámot....végül önmagát. Már most folyik a globális háború. Ne tévesszen meg a hangereje, ami várhatóan felfog erősödni. Csak nézd meg: a gazdasági és pénzügyi érdekek egyre inkább sérülnek a nyugat jelen rendszere a tönk szélén; a fegyverkezés és a harckészültség egyre csak nő -készülnek az összecsapásra.