Putyin megdöbbentő beszéde a világhoz

Vlagyimir Putyin orosz elnök múlt szerdán hosszú beszédben fordult a világhoz, amelyben felvázolta, milyen lépéseket tesz az Orosz Föderáció a Nyugat által bevezetett szigorú gazdasági szankciókra válaszul.

Putyin teljes beszédének átirata:

Nehéz időszakban találkozunk, amikor fegyveres erőink különleges katonai műveletet hajtanak végre Ukrajnában és Donbászban. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a legelején, február 24-én kora reggel nyilvánosan és nyíltan kifejtettem Oroszország fellépésének okait és fő célját .

Célja, hogy megsegítsük Donbászban élő népünket, akik csaknem nyolc éve a legbarbárabb módszereknek vannak kitéve – blokád, nagyszabású büntetőakciók, terrortámadások és folyamatos tüzérségi lövedékek. És miért? Csak azért, mert elemi emberi jogokra törekedtek – őseik törvényei és hagyományai szerint élni, anyanyelvükön beszélni, gyermekeiket úgy nevelni, ahogy akarják.

Ugyanakkor a kijevi hatóságok nemcsak figyelmen kívül hagyták és szabotálták a válság békés megoldását célzó minszki intézkedéscsomag végrehajtását az elmúlt évek során, de tavaly év végén megtagadták annak nyilvános végrehajtását.

Megkezdték a NATO-csatlakozási tervek gyakorlati megvalósítását is. Sőt, a kijevi hatóságok bejelentették saját nukleáris fegyverek és azok szállítási eszközeinek megépítésére irányuló szándékukat is. Ez valós fenyegetés volt. Már belátható időn belül külföldi technikai segítséggel tömegpusztító fegyverekre tehetné a kezét a nácibarát kijevi rezsim, célpontja pedig természetesen Oroszország lenne.

Ukrajnában is működött egy tucatnyi laboratóriumból álló hálózat, ahol a Pentagon irányításával és pénzügyi támogatásával katonai biológiai programokat folytattak, beleértve a koronavírus, lépfene, kolera, afrikai sertéspestis és más halálos betegségek mintáival végzett kísérleteket . Ezeknek a titkos programoknak a nyomait most keményen leplezik. De minden okunk megvan azt hinni, hogy a biológiai fegyverek alkatrészeit valójában Oroszország közvetlen közelében, Ukrajna területén hozták létre.

Ismételt figyelmeztetéseinket, miszerint ez a fejlemény közvetlen veszélyt jelent Oroszország biztonságára, Ukrajna, valamint amerikai és NATO-védnökei hivalkodó és cinikus figyelmen kívül hagyással utasították vissza.

Így minden diplomáciai lehetőség teljesen kimerült. Egyszerűen nem maradt lehetőségünk békés úton megoldani azokat a problémákat, amelyek önhibánkból fakadtak. Így egyszerűen kénytelenek voltunk elindítani egy különleges katonai műveletet.

Az orosz csapatok Kijev és Ukrajna más városai közelében való megjelenése nem kapcsolódik az ország megszállásának szándékához. Nincs ilyen célunk, ezt február 24-i beszédemben is kifejezetten kifejtettem.

Ami az orosz védelmi minisztérium és vezérkarunk által kidolgozott harctaktikát illeti, teljes mértékben igazolták magukat. Srácaink – katonák és tisztek – bátorságról és hősiességről tesznek tanúbizonyságot, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy elkerüljék az ukrán városok civil lakosságának áldozatait.

Most először szeretném elmondani: a donbászi hadművelet legelején a kijevi hatóságokat különböző csatornákon keresztül arra kérték, hogy az értelmetlen vérontást elkerüljék, hogy ne vegyenek részt harci műveletekben, hanem egyszerűen vonják ki csapataikat. Donbas. Nem akarták. Nos, ez az ő döntésük. Annak felismerése, hogy mi történik a valós helyzetben, a terepen, elkerülhetetlenül eljön.

A művelet sikeresen, szigorúan az előzetesen jóváhagyott tervek szerint halad.

Szeretném megjegyezni, hogy Ukrajna, az Egyesült Államok és számos nyugati ország ösztönzésére, céltudatosan készült egy erőszakos forgatókönyvre, vérfürdőre és etnikai tisztogatásra Donbászban. Egy hatalmas offenzíva a Donbászon, majd a Krím-félszigeten csak idő kérdése volt. Fegyveres erőink pedig meghiúsították ezeket a terveket.

Kijev nem csak háborúra készült, Oroszország elleni agresszióra, Donbász ellen – folytatták azt. A szabotázs megszervezésére és egy terrorista földalatti megszervezésére irányuló kísérletek nem álltak le a Krím-félszigeten. Az elmúlt években Donbászban folytatódtak a harcok, a békés települések ágyúzása. Ez idő alatt csaknem 14 ezer civilt öltek meg, köztük gyerekeket.

Március 14-én, mint tudják, rakétatámadás történt Donyeck központja ellen. Ez egy véres támadás volt, amelyben több mint 20 ember halt meg. És ez a fajta ágyúzás folyik az elmúlt napokban. Válogatás nélkül, négyzetekben, a halálra ítéltek fanatizmusával és őrjöngésével ütöttek – mint a nácik, akik a Harmadik Birodalom utolsó napjaiban igyekeztek minél több ártatlan áldozatot magukkal vinni a sírba.

De ami a maga szélsőséges cinizmusában feltűnő, az nemcsak Kijev bocsánatkérő hazugságai és állításai, miszerint állítólag Oroszország (ők is erre gondoltak!) lőtt rakétát Donyeckre, hanem az is, hogy az úgynevezett civilizált nyugati világ, az európai ill. Az amerikai sajtó észre sem vette a donyecki tragédiát, mintha meg sem történt volna.

Ugyanilyen álszent módon hunyták le a szemüket az elmúlt nyolc évben, amikor Donbassban anyák temették el gyermekeiket. Amikor öregeket öltek meg. Ez csak valamiféle erkölcsi degradáció, teljes dehumanizálás.

Nem lehetett tovább tűrni a donbászi emberek sokéves gúnyolódását. És hogy véget vessen a népirtásnak, Oroszország elismerte a donbászi népköztársaságokat, és baráti és kölcsönös segítségnyújtási szerződéseket kötött velük. E megállapodások alapján a köztársaságok hazánkhoz fordultak katonai segítségért az agresszió visszaverése érdekében. És mi megadtuk ezt a segítséget – egyszerűen nem tudtunk, nem volt jogunk másként tenni.

De amit szeretném hangsúlyozni és arra kérem, hogy figyeljen: ha csapataink csak a népköztársaságok területén léptek volna fel, segítik őket földjük felszabadításában, nem ez lett volna a végső megoldás, nem vezettek volna békéhez és nem szüntette volna meg alapvetően a veszélyt – hazánkat, már Oroszországot. Éppen ellenkezőleg, új arcvonal alakult volna ki Donbász körül és határai mentén, és folytatódtak volna az ágyúzások és a provokációk. Vagyis a fegyveres konfliktus vég nélkül elhúzódna, a kijevi rezsim revansista hisztériájából táplálkozva, a NATO ukrajnai katonai infrastruktúrája pedig még gyorsabban és agresszívebben vonulna fel: szembesülnénk azzal a ténnyel, hogy a Szövetség támadó fegyverei már határainkon.

Ismétlem – nem lett volna más lehetőségünk az önvédelemre, Oroszország biztonsága érdekében, mint egy különleges katonai művelet. És minden feladatot, amit magunk elé tűztünk, minden bizonnyal teljesíteni fogunk. Megbízhatóan biztosítjuk Oroszország és népünk biztonságát, és soha nem engedjük meg, hogy Ukrajna ugródeszkaként szolgáljon az országunk elleni agresszív fellépésekhez.

Ezek Oroszország és a jövőnk szempontjából alapvető kérdések – Ukrajna semleges státusza, demilitarizálás és elnemzetesítés – készek voltunk megvitatni a tárgyalások során. Hazánk mindent megtett a tárgyalások megszervezéséért és lebonyolításáért, megértve, hogy minden lehetőséget ki kell használni az emberek és életük megmentésére.

De újra és újra meg vagyunk győződve arról, hogy a kijevi rezsim, amelyet nyugati urai agresszív Oroszország-ellenesség létrehozásával bíztak meg, közömbös Ukrajna népének sorsa iránt. Az, hogy emberek halnak meg, hogy százezrek, milliók lettek menekültek, hogy valódi humanitárius katasztrófa van a neonácik és börtönökből szabadult fegyveres bűnözőik által fogva tartott városokban – minden közömbös.

Az is nyilvánvaló számunkra, hogy a nyugati mecénások egyszerűen a kijevi hatóságokat kényszerítik a vérontás folytatására. Egyre több fegyvert, hírszerzést és egyéb segítséget kapnak, köztük katonai tanácsadókat és zsoldosokat.

Fegyverként választották az Oroszországgal szembeni gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi és egyéb szankciókat is, amelyek egyébként most magukat az európaiakat és az amerikaiakat is sújtják a benzin, az energia, az élelmiszerárak emelkedésén, valamint a orosz piac. És nem szabad, ahogy mondják, hazánkat hibáztatni.

Szeretném, ha a nyugati országok egyszerű polgárai is hallanának: most arról próbálnak meggyőzni, hogy minden nehézséged Oroszország ellenséges cselekedeteinek a következménye, hogy a saját pénztárcáddal kell fizetni a mitikus dolgok az orosz fenyegetés elleni harcban. Mindez hazugság.

Az igazság az, hogy a jelenlegi problémák, amelyekkel Nyugaton emberek milliói szembesülnek, az államaik uralkodó elitjei évek óta tartó cselekvés, tévedés, rövidlátás és ambíció eredménye. Ezek az elitek nem azon gondolkodnak, hogyan javítsák polgáraik életét a nyugati országokban. Saját érdekeik és szuperprofitjaik

Ezt bizonyítják a nemzetközi szervezetek adatai, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy a társadalmi problémák a vezető nyugati országokban is csak súlyosbodtak az elmúlt években, nő az egyenlőtlenség, a gazdagok és szegények közötti szakadék, a faji és nemzeti konfliktusok. A nyugati jóléti társadalom, az úgynevezett aranymilliárd mítosza összeomlik.

Ismétlem, ma az egész bolygónak meg kell fizetnie az árát a Nyugat ambícióiért, a megfoghatatlan dominanciájának bármilyen eszközzel történő fenntartására tett kísérletéért.

A szankciók bevezetése logikus folytatása, koncentrált kifejezése az Egyesült Államok és az EU-országok kormányai és jegybankjai felelőtlen, rövidlátó politikájának. Ők azok, akik az elmúlt években saját kezükkel szabadították fel a globális infláció spirálját, tetteik a globális szegénység és egyenlőtlenség növekedéséhez, új menekültáradathoz vezettek szerte a világon. És felmerül a kérdés: most ki lesz a felelős a világ legszegényebb országaiban a növekvő élelmiszerhiány miatt több millió éhhalálért?

Ez ismét komoly csapást mér az egész világgazdaságra és kereskedelemre, az amerikai dollár mint fő tartalékvaluta hitelességére.

Így az Orosz Nemzeti Bank valutatartalékainak egy részének befagyasztására irányuló illegitim akciók határt húznak az úgynevezett első osztályú eszközök megbízhatósága alá. Valójában az USA és az EU is bejelentette, hogy nem teljesíti Oroszországgal szembeni kötelezettségeit. Ma már mindenki tudja, hogy a pénzügyi tartalékokat egyszerűen el lehet lopni. És ennek láttán a közeljövőben sok ország elkezdheti – biztos vagyok benne, hogy ez meg fog történni –, hogy papír- és digitális megtakarításait valódi tartalékokká alakítsa át áruk, föld, élelmiszer, arany és egyéb ingatlanvagyon formájában, ami csak növeli a hiányt ezeken a piacokon.

Hozzáteszem, az orosz cégek és magánszemélyek külföldi vagyonának, számláinak lefoglalása a nemzeti üzleti élet számára is tanulságos, hogy nincs megbízhatóbb, mint a saját országba fektetni. Ezt nem egyszer elmondtam magamnak.

Nagyra értékeljük azon külföldi cégek helyzetét, amelyek az Egyesült Államok és vazallusaik gátlástalan nyomása ellenére továbbra is hazánkban dolgoznak. A jövőben biztosan további fejlődési lehetőségekhez jutnak.

Ismerünk olyanokat is, akik gyáván elárulták partnereiket, megfeledkeztek az oroszországi alkalmazottaik és ügyfeleik iránti felelősségükről, és az oroszellenes kampányban való részvételükkel illuzórikus osztalékra rohantak. Ugyanakkor a nyugati országokkal ellentétben mi tiszteletben fogjuk tartani a tulajdonjogokat.

Mit akarok hangsúlyozni? Világosan meg kell értenünk, hogy minden forgatókönyv esetén új szankció- és korlátozáscsomag következett volna ellenünk. Ezt szeretném hangsúlyozni. Az ukrajnai hadműveletünk csak ürügy a Nyugat számára új szankciók bevezetésére. Igen, természetesen most koncentráltak. De ugyanez volt a krími népszavazás, amelyre egyébként 2014. március 16-án, pontosan nyolc éve került sor, és amelynek során a Krím és Szevasztopol lakosai szabadon választották történelmi hazájukhoz való csatlakozást [ok] nekik, nyugatiaknak.

Megismétlem: csak alkalmakról beszélünk. De az Oroszország megfékezésére és gyengítésére irányuló politika, beleértve a gazdasági elszigeteltséget és a blokádot is, tudatos, hosszú távú stratégia. Maguk a nyugati vezetők sem titkolják többé, hogy a szankciók nem egyénekre vagy cégekre irányulnak; az a céljuk, hogy eltalálják az egész hazai gazdaságunkat, szociális és humanitárius szféránkat, Oroszország minden családját, minden polgárát.

Valójában az ilyen, több millió ember életének rontását célzó lépések az agresszió, a gazdasági, politikai és információs eszközökkel folytatott háború minden jegyével rendelkeznek. Totális és leplezetlen, és ismétlem, az úgynevezett nyugati politikai elit nem is szégyelli, hogy tiszta szavakkal beszél róla.

Minden verbális talmi a politikai korrektségről, a magántulajdon sérthetetlenségéről, a szólásszabadságról – mindez egyik napról a másikra eltűnt. Még az olimpiai elveket is lábbal tiporták. Nem riadtak vissza a paralimpikonokkal való leszámolástól sem – ilyen a „politikán kívüli sport”.

Sok nyugati országban ma már csak azért is üldözik az embereket, mert Oroszországból származnak: megtagadják az orvosi ellátást, kirúgják a gyerekeket az iskolákból, kirúgják a szüleiket, betiltják az orosz zenét, kultúrát és irodalmat. Oroszország „felszámolására” tett kísérlet során a Nyugat levetkőzte magát a tisztesség minden álarcáról, nyájasan viselkedett, és megmutatta valódi természetét. Közvetlen analógiák vonhatók le a nácik által a harmincas években Németországban végrehajtott antiszemita pogromokkal, majd később számos európai országból érkezett csatlósaik által, akik a Nagy Honvédő Háború idején csatlakoztak Hitler hazánk elleni agressziójához.

Oroszország ellen hatalmas támadást hajtott végre a kibertérben. Felszabadul az a példátlan információs kampány, amelyben a globális közösségi hálózatok és az összes nyugati tömegmédia, amely objektivitással és függetlenséggel megjelent, egyszerűen mítosz. Az információhoz való hozzáférés korlátozva van, az embereket elárasztja a rengeteg hamisítvány, propagandahamisítvány, más szóval hamisítvány. Odáig fajult, hogy az egyik amerikai közösségi oldal egyenesen kijelentette, hogy lehetségesek olyan kiadványok, amelyek orosz állampolgárok meggyilkolására szólítanak fel.

Tudjuk, milyen erőforrásokkal rendelkezik ez a hazugságbirodalom, de még mindig tehetetlen az igazsággal és az igazságossággal szemben. Oroszország következetesen ismerteti álláspontját a világgal. Álláspontunk őszinte és nyitott, és egyre többen hallják, értik és osztják meg.

Nagyon őszintén akarom mondani: az úgynevezett kollektív Nyugat képmutató tárgyalásai és jelenlegi akciói mögött ellenséges geopolitikai célok állnak. Nincs szükségük, egyszerűen nincs szükségük erős és szuverén Oroszországra; nem bocsátják meg nekünk sem önálló pályánkat, sem nemzeti érdekeink védelmét.

Emlékszünk arra, hogyan támogatták a szeparatizmust, a terrorizmust, bátorították a terroristákat és a banditákat Észak-Kaukázusban. Ahogy az 1990-es években és a 2000-es évek elején tették, meg akarják ismételni azt a kísérletet, hogy végezzenek velünk, legyűrjenek minket, hogy Mozhain túl űzzenek, ahogy mondani szokás, hogy „nemzeti ellenséggé” változtasson.

Emlékszünk arra, hogyan támogatták a szeparatizmust, a terrorizmust, bátorították a terroristákat és a banditákat Észak-Kaukázusban. Ahogy az 1990-es években és a 2000-es évek elején tették, meg akarják ismételni a kísérletüket, hogy összezúzzanak minket, hogy újra összetörjenek minket, hogy túlrezzenek minket Mozhain, hogy gyenge, függő országgá változtassunk, megtörjék területi integritásunkat, feldarabolják Oroszországot. számukra a legjobb módon. Akkor sem működött, most sem fog.

Igen, természetesen megpróbálnak majd fogadni az úgynevezett ötödik oszlopra, a nemzeti árulókra, azokra, akik itt, hazánkban keresnek pénzt, és ott élnek, és még csak nem is földrajzi értelemben „élnek”. szó, hanem gondolataik, rabszolgatudatuk szerint.

Nem ítélem el azokat, akiknek villájuk van Miamiban vagy a francia riviérán, akik nem nélkülözhetik a libamáj, az osztrigát vagy az úgynevezett nemi szabadságjogokat. Egyáltalán nem ez a probléma, de ismétlem, a probléma az, hogy ezek közül sokan mentálisan ott vannak, nem itt, nem a mi népünkkel, nem Oroszországgal. Ez szerintük – szerintük! – a magasabb kaszthoz, magasabb fajhoz való tartozás jele. Az ilyen emberek készek eladni az anyjukat, csak azért, hogy ennek a legmagasabb kasztnak a folyosóján ülhessenek. Olyanok akarnak lenni, mint ő, minden lehetséges módon utánozzák őt. De elfelejtik, vagy egyáltalán nem értik, hogy ennek az úgynevezett magasabb kasztnak még szüksége is van rájuk, de elhasználható anyagként, hogy maximális kárt okozzon népünknek.

A kollektív Nyugat a harci veszteségekre, a szankciók társadalmi-gazdasági következményeire spekulálva próbálja megosztani társadalmunkat, polgári konfrontációt gerjeszteni Oroszországban, és ötödik oszlopát használva igyekszik elérni célját. A cél pedig ugyanaz, erről már mondtam – Oroszország elpusztítása.

De minden nemzet, és különösen az orosz nép, mindig meg tudja különböztetni az igazi hazafiakat a söpredéktől és az árulóktól, és egyszerűen kiköpi őket, mint a véletlenül a szájukba repült szúnyogot, és kiköpi őket a panelen. Meggyőződésem, hogy a társadalomnak ez a természetes és szükségszerű öntisztulása csak erősíti hazánkat, szolidaritásunkat, összetartozásunkat és felkészültségünket bármilyen kihívásra.

Az úgynevezett kollektív Nyugat és annak ötödik oszlopa hozzászokott, hogy mindent és mindenkit magától mérjen. Azt hiszik, hogy mindent lehet venni és eladni, ezért azt hiszik, hogy összetörünk és visszavonulunk. De nem ismerik jól történelmünket és népünket.

Igen, a világ számos országa már régen megbékélt azzal, hogy meghajolt háttal él, alázatosan elfogadja uralkodója minden döntését, alázatosan a szemébe nézve. Sok ország él így. Sajnos Európában is.

De Oroszország soha nem lesz ilyen szánalmas és megalázott állapotban, és a harc, amelyet folytatunk, a szuverenitásunkért, országunk és gyermekeink jövőjéért folytatott küzdelem. Harcolni fogunk a jogunkért ahhoz, hogy Oroszország legyünk és maradjunk. Példánk katonáink és tisztjeink, a haza hűséges védelmezőinek bátorsága és állhatatossága.

Kedves kollégák!

Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi események határvonalat húznak a nyugati országok globális uralma alá mind a politikában, mind a gazdaságban. Ráadásul megkérdőjelezik azt a gazdasági modellt, amelyet az elmúlt évtizedekben a fejlődő országokra és általában az egész világra rákényszerítettek.

Hadd hangsúlyozzam: az Egyesült Államok és támogatóinak szankciós rögeszméjét nem osztják azok az országok, ahol a világ lakosságának több mint fele él. Ezek az államok jelentik a világgazdaság leggyorsabban növekvő, legígéretesebb részét. Oroszország ezek közé tartozik.

Igen, most nem könnyű dolgunk. Az orosz pénzügyi vállalatok, nagyvállalatok, kis- és középvállalkozások soha nem látott nyomással néznek szembe.

A bankrendszert sújtották elsőként a szankciók, de az orosz bankoknak sikerült megbirkóznia ezzel a kihívással. Szó szerint éjjel-nappal dolgoznak, továbbra is fizetnek és elszámolnak az állampolgárok számára, és biztosítják a vállalkozások tevékenységét.

A szankciók második hullámát azért tervezték, hogy pánikot váltsanak ki a kereskedelmi szektorban. Becslések szerint az elmúlt három hétben az áruk iránti további kereslet meghaladta az egybillió rubelt. Ám a hazai termelők, beszállítók, szállítási és logisztikai cégek mindent megtettek annak érdekében, hogy elkerüljék a nagymértékű hiányt a kiskereskedelmi hálózatokban.

Köszönetemet szeretném kifejezni az orosz üzleti közösségnek, a vállalatok, bankok és szervezetek munkaközösségének, amelyek nemcsak a szankciók kihívásaira adnak hatékony választ, hanem megalapozzák gazdaságunk további fenntartható fejlődését is. Külön szeretném köszönetet mondani a kormánynak, az Orosz Banknak, az Orosz Föderációt alkotó szervezetek vezetőinek, valamint a regionális és önkormányzati csapatoknak. A jelenlegi kihívásokkal teli környezetben Ön felelősségteljesen kezeli az Ön előtt álló kihívásokat

Nyilvánvalóan nem sikerült gazdasági villámháborút szervezniük Oroszország ellen, demoralizálni társadalmunkat, erőszakkal elrabolni minket, így valószínűsíthető, hogy az országunkra nehezedő nyomás fokozására tesznek kísérleteket. De ezeket a nehézségeket is leküzdjük. Az orosz gazdaság minden bizonnyal alkalmazkodni fog az új realitásokhoz. Erősítjük technológiai és tudományos szuverenitásunkat, további forrásokat fordítunk a mezőgazdaság, a feldolgozóipar, az infrastruktúra és a lakásépítés támogatására, valamint folytatjuk a külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, számítva a gyorsan növekvő, dinamikus nemzetközi piacokra.

Az új realitások kétségtelenül mély szerkezeti változásokat követelnek meg gazdaságunkban, és nem titkolom, nem lesznek könnyűek, átmeneti infláció- és munkanélküliség-növekedést okoznak.

A mi feladatunk ebben a helyzetben az ilyen kockázatok minimalizálása. Nemcsak az állam minden társadalmi kötelezettségének szigorú teljesítése, hanem új, hatékonyabb mechanizmusok elindítása is az állampolgárok és jövedelmeik támogatására.

A figyelem középpontjában az anyaság, a gyermekkor védelme, a gyermekes családok támogatása áll. Április 1-től már eldőlt – mint ismeretes – az alacsony jövedelmű családban nevelkedő, 8-16 év közötti gyermekek utáni járandóság bevezetése. Az összeg fele-egy létminimum lesz minden ilyen korú gyermek után. Most átlagosan legfeljebb 12 300 rubel az egész országban. Így lesz egységes támogatási rendszerünk attól a pillanattól kezdve, amikor a kismama még gyermeket vár, és egészen a gyermek 17. életévének betöltéséig.

Felkérem a kormányt, hogy ez a rendszer úgy működjön, hogy azonnal figyelembe vegye a családok anyagi helyzetében bekövetkezett változásokat. Azaz, ha a szülők állásvesztést vagy más nehéz életkörülményeket éltek át, a családnak a lehető leggyorsabban el kell kezdenie az állam segítségét.

Kérem továbbá a Kormányt, hogy mielőbb elemezze az állásukat vesztett személyek támogatási intézkedéseinek hatékonyságát. Nyilvánvaló, hogy ezeket az intézkedéseket ki kell terjeszteni, többek között a társadalmi szerződés mechanizmusán keresztül.

Tudomásul veszem, hogy az emberek jövedelmét súlyosan érintik az árak emelkedése, ezért hamarosan döntést hozunk minden szociális kifizetés, így a segélyek és nyugdíjak emeléséről, a minimálbér és a létminimum emeléséről, valamint a közszférában a bérek emeléséről. Kérem a Kormányt, hogy számolja ki az ilyen emelés pontos paramétereit.

És hangsúlyozom: a jelenlegi nehéz év végi helyzetben is el kell érnünk a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentését. Ez ma is teljesen megvalósítható feladat. Kérem a kormányt és a régiókat, hogy összpontosítsanak ennek a feladatnak a megvalósítására. És szeretném hozzátenni, hogy ez nem csak gazdasági jellegű, mint mindannyian értjük, hanem társadalmi igazságosság kérdése is.

Jelenleg nagyon sok múlik a régióvezetők kezdeményezőkészségén, felelősségvállalási hajlandóságán. A mai napon aláírtam azt a rendeletet, amely további jogosítványokat ad a területi vezetőknek – rugalmas és gyors döntéseket hozhatnak polgáraink, gazdaságunk és a szociális szféra támogatása érdekében a valós helyszíni helyzet alapján. Szeretném emlékeztetni, hogy ez az a logika, amely lehetővé teszi, hogy minden régióban, minden városban, minden faluban figyelembe vegyük a helyzetet – és ez nem mindenhol van így –, és erre építettük fel a koronavírus elleni intézkedéseinket. .

Utasítom a régiókban a szövetségi kormány összes ágát, hogy a következő hat hónapban hangolják össze munkájukat a regionális hatóságokkal, a kormányzóknak pedig hozzanak létre operatív központokat a gazdasági fejlődés biztosítása érdekében, és személyesen vezessék ezt a munkát.

Mi legyen itt az elsőbbség?

A jelenlegi problémák leküzdésében a kulcsszerep a magánvállalkozásnak kell, hogy legyen, amely rövid időn belül képes átalakítani a logisztikát, új beszállítókat találni, és a keresett termékek termelését növelni. Azon múlik, hogy a magánvállalkozás milyen gyorsan találja meg és hozza meg a szükséges megoldásokat, az állampolgárok foglalkoztatásának, jövedelmének és bérének megőrzése, és általában a gazdaság stabil, ütemes működésének biztosítása. Ezért a külső nyomásra maximális vállalkozói szabadsággal és az üzleti kezdeményezések támogatásával kell válaszolnunk.

Kérem a Kormányt, a rendvédelmi szerveket és a felügyeleti hatóságokat, hogy folytassák munkájukat az indokolatlan adminisztratív és szabályozási akadályok felszámolása érdekében. Annál inkább nem vonhatjuk el a vállalkozások és a regionális hatóságok figyelmét a legégetőbb, legsürgetőbb problémák megoldásától azzal, hogy mindenféle ellenőrzéssel és ellenőrzési intézkedéssel megterheljük őket.

A vállalkozások egyik legfőbb problémája most a működőtőke-hiány, a hitelek elérhetetlensége és magas költsége, de a jegybank kénytelen volt megtenni a megfelelő intézkedéseket. Ezzel kapcsolatban a következő lépések végrehajtására utasítom.

Első. Azok a vállalkozások, amelyek teljesítik a hatósági megbízásokat és állami közreműködéssel működő cégeket, a lehető leggyorsabban kapjanak pénzt a leszállított árukért és szolgáltatásokért, és helyezzék újra üzembe. Ezzel kapcsolatban javaslom az állami szerződések szerinti előlegek összegének növelését. Az előleg nem lehet kevesebb, mint a szerződés teljes összegének a fele, és a szállított áruk és szolgáltatások fizetési határidejét hét munkanapra kell csökkenteni. Hasonló döntést kell hozni a szövetségi alanyok, önkormányzatok és állami részvételű cégek szintjén is.

Második. Bővíteni kell a vállalkozók lehetőségét arra, hogy a fejlesztő intézetektől további forrásokat vonjanak be. Szó esik a Project Finance Factory munkájának bővítéséről (itt működik, és jól működik; a gyakorlat azt mutatta, hogy van rá igény), az Iparfejlesztési Alapon keresztül az üzleti beruházási tervekhez forrás biztosításáról (az egyik igazán jó eszköz) ), a Kis- és Középvállalkozások Bankja, valamint regionális támogató intézményeken, köztük garanciaalapokon keresztül. Utasítom a kormányt, hogy az ilyen regionális eszközökhöz további pénzeszközöket különítsen el a Szövetséget alkotó szervezetek számára.

Felhívom a Kormány és régiós kollégáink figyelmét, hogy a legfontosabb feladat az áruk fogyasztói piacon való elérhetőségének biztosítása, elsősorban az alapvető áruk, gyógyszerek, gyógyászati ​​termékek. . Gyorsan meg kell oldani a logisztikai és egyéb objektív problémákat, amelyek áremelkedésekhez vezetnek. Ugyanakkor meg kell szüntetni a kézi beavatkozást az árak szabályozásába. Ez a kínálat növekedése, aminek az árak csökkenéséhez és stabilizálásához kell vezetnie.

Külön szeretnék megszólítani exportőreinket. Abban a helyzetben, amikor nehézségek vannak a külpiaci ellátással, nem a termelést kell csökkenteni, hanem éppen ellenkezőleg, további árumennyiségeket kell a hazai piacra küldeni. Ennek objektíve az országon belüli árak csökkenéséhez kell vezetnie, beleértve a benzin, a gázolaj, a bitumen, a fémek és más exporttermékek árait is. Kérem a kormányt és a Szövetségi Monopóliumellenes Szolgálatot, valamint a regionális hatóságokat, hogy folyamatosan kövessék figyelemmel a helyzetet ezeken a piacokon.

Következő. Tekintettel az Oroszország előtt álló új kihívásokra, fenn kell tartanunk és ki kell terjesztenünk hosszú távú fejlesztési programunkat, beleértve az összes tervezett projekt folytatását szövetségi és regionális szinten egyaránt. Teljes mértékben ki kell használnunk költségvetési rendszerünkben rejlő lehetőségeket ösztönző eszközként.

A projektek és az építési projektek szövetségi finanszírozása a megállapodás szerint teljes egészében biztosított. Sőt, még decemberben úgy döntöttünk, hogy pótlólagos támogatást biztosítunk, ha az építés költsége objektíven nőtt.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a jelenlegi helyzetben nem lesz gond a szövetségi költségvetésből való finanszírozással. Gazdaságunk ma elegendő és jó mértékű bevételt termel, és ez azt jelenti, hogy nem kell emisszióhoz folyamodnunk. Egyszerűen fogalmazva, a Központi Banknak nem kell pénzt nyomtatnia. Vannak bevételeink – piaci alapú, egészséges bevételeink. A probléma most nem a pénzzel van. Megvannak a forrásaink, még egyszer elmondom. A legnagyobb nehézségek az alkatrész-, berendezés-, építőanyag-ellátással, valamint a kivitelezői munka megszervezésével kapcsolatosak. Emiatt az egyes projektek, szakaszaik ütemezése, megvalósítási módja változhat, ehhez pedig a hatóságok és az üzleti élet képviselőinek összehangolt munkájára lesz szükség,

Fontos a régiók és a szövetségi hatóságok közötti interakciók rendjének egyszerűsítése, a szövetség alattvalóinak nagyobb szabadság biztosítása az erőforrásokkal való manőverezésben, valamint lehetőség nyílik új építkezések, programok indítására.

Például a régiók már kaptak további forrásokat útépítésre. Arra kérem a Kormányt, hogy dolgozzon az idén már üzembe helyezhető egyéb infrastrukturális létesítmények finanszírozásának növelésén, valamint az orosz cégektől történő vásárlások növelésén, beleértve például a tömegközlekedés felújítását.

Egyértelmű, hogy az oroszországi régiók költségvetése most komoly többletterhet nehezedik, ezért – ahogyan megbeszéltük – a fiskális kapacitáskiegyenlítési támogatásokat is pluszban indexáljuk. Egyéb intézkedésekkel is támogatjuk a regionális pénzügyeket, nevezetesen, hogy az idei évre tervezett költségvetési hitelek összes törlesztését elhalasztjuk és úgymond jobbra toljuk, míg a kereskedelmi hitelek törlesztését szükség esetén költségvetési hitelekkel helyettesítjük. Kérem a Kormányt, hogy ezt a kérdést részletesen tanulmányozza, és minden konkrét esetbe mélyedjen bele. Csak ez az egyéni munka vezet a kívánt eredményhez.

Ezenkívül a Pénzügyminisztérium feltétel nélküli hitelkeretet biztosít az Orosz Föderáció minden régiója számára. Ez a teljes bevétel tíz százalékát teszi ki, amelynek lejárata nem korábbi, mint ez év vége.

Fenntartjuk az infrastrukturális költségvetési hitelek volumenét. Utasítom a Kormányt, hogy ennek a programnak a rugalmas lebonyolítását szervezze meg, figyelembe véve a projektek megvalósításával járó összes nehézséget – ezekről fentebb már szóltam. A régióknak képesnek kell lenniük arra, hogy gyorsan döntsenek a projektek portfóliójának és tartalmának megváltoztatásáról, és azokra koncentráljanak, amelyek a jelenlegi körülmények között maximális hatékonysággal megvalósíthatók. Szükség esetén mérlegeljük az infrastrukturális hitelek volumenének esetleges növelését. Lehetséges, meg lehet csinálni. Összességében figyelemmel kísérjük a regionális pénzügyek helyzetét, és szükség esetén további döntéseket hozunk azok támogatására.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a hatalom minden szintje közötti közvetlen kommunikáció és az egyértelmű algoritmus most kulcsfontosságú. Az Államtanács és szakbizottságai már bizonyították hatékonyságukat. Arra kérem a Szergej Szobjanin vezette Államirányítási Bizottságot, hogy kormánytársainkkal együttműködve azonosítsák a regionális napirenden szereplő problematikus kérdéseket, dolgozzák ki a legjobb megoldásokat és alkalmazzák azokat Oroszország összes régiójában. Jó tapasztalataink vannak a járvány kezelésében.

Kedves kollégák!

Gazdaságunk, állami költségvetésünk és magánvállalkozásunk rendelkezik minden olyan erőforrással, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megbirkózzunk a hosszú távú kihívásokkal. Mindazokat a stratégiai, nemzeti célokat, amelyeket a 2030-ig tartó időszakra kitűztünk, teljesíteni kell. A jelenlegi kihívások és az általuk kínált lehetőségek csak mozgósíthatnak bennünket, és erre kell felállnunk, hogy kézzelfogható eredményeket érjünk el polgáraink érdekében.

Nyilvánvaló, hogy programjainkat finomítani kell, és itt szükség van az üzleti szféra, a tudósok és a közéleti szövetségek kezdeményezéseire. Ezzel kapcsolatban arra kérem a régiókat, hogy aktívan vegyenek részt a Stratégiai Kezdeményezések Ügynöksége Erős Ötletek az Új Időkért fórum megszervezésében, ahol Oroszország minden polgára bemutathatja javaslatait, konkrét projektjeit városa, régiója fejlesztésére, és az ország egészét.

Megismétlem: a jelenlegi helyzet bizony próbatétel mindannyiunk számára. Biztos vagyok benne, hogy méltósággal teljesítjük; kemény munkával, közös munkával és kölcsönös támogatással legyőzzük a nehézségeket, és még erősebbek leszünk, mint az évezredes Oroszország történelmében mindig is. Ez az a fajta munka, amelyre szeretnélek beállítani.