2014. április 27., vasárnap

Szankciók Oroszország ellen



Ez a lényeg kedveskéim: Hague brit külügyminiszter szerint az Oroszország elleni szankciókat úgy alakítják majd ki, hogy az orosz gazdaságra maximális, az Európai Unió gazdaságára minimális hatást gyakoroljanak

Ez a mondat mindent megaráz, hogy a szankciókkal miért bánnak óvatosan. Miért töketlenkednek? 

A Nyugat nagyobb agresszív lépést nem fog kezdeményezni...egyenlőre persze...a vicces szankciókkal csak elindítanak egy folyamatot és ez már elég nekik....ha most ma hirtelen gazdaságilag is szankcionálnák az országot, embargók és hasonlókkal az túlontúl gyors lenne, a rendszer sem bírná el és ez egyértelmű lábon lövés lenne, amit meg nem akarnak...az elég rossz PR lépés is lenne a részükről.

Azt várják, hogy Oroszország tegyen valami durvát, hogy Ő legyen majd a démon.

Obama: a világ egyesül az Oroszország elleni konfliktusban

„Mi egy erősebb helyzetben állunk, hogy elrettentsük Putyint, amint látja, hogy a világ egyesül, hogy az Egyesült Államok és Európa egyesült e kérdésben, ami jelenti, hogy ez nem csak egy USA-Oroszország közötti konfliktus.” -üzeni Obama Malajziáról a mai beszédében.


Ez a válsághelyzet,az Oroszország ellen indított hadjárat célja ..egyenlőre... az, hogy a rubelt meggyengítsék a dollárral szemben, (amely így most egy pillanatra lassabban zuhan a szakadék aljára) ezzel lelassíthatják Oroszország felemelkedését és főként a védelmi-ipari komplexum fejlődését.

S most idevágóan nézzük mint írt Drábik János:


A világ népei számára a háború hatalmas emberi áldozatokat jelent. A háborút viselő állam számára pedig óriási anyagi veszteségeket, valamint nemzetbiztonsága veszélyeztetését. A pénztőke számára azonban a háború mindig is a kiemelkedően nagy jövedelem szerzésére szolgáló alkalom volt. A világoligarchia kizárólag abban érdekelt, hogy olyan feltételeket teremtsen, amelyek tartósan biztosítják számára a szupermagas profitot és kamatjáradékot, továbbá amelyek megszilárdítják uralmát a világgazdaság és a világpolitika felett.
 A világoligarchia azért folytatott és folytat agresszív politikát Oroszország és más szuverén államok irányában, hogy lerombolja azon intézményeiket, amelyek akár a legcsekélyebb mértékben is akadályozhatnák, hogy a világ adott régiójában korlátlanul uralkodhasson a pénzügyi és gazdasági élet felett. Az elmúlt két évszázadban ez volt a cél az európai dinasztikus államok felszámolásával, köztük a cári Oroszország megdöntésével az I. világháború során, a Marshall-terv végrehajtásával a II. világháború után, a XX. század végén pedig a Szovjetunió felbomlasztásával és az utódállamoknak a külföldi tőke ellenőrzése alá vonásával.  
Ebbe a folyamatba illeszkedik több állam blokád alá helyezése, Irán, India és Kína elszigetelése, továbbá a Dél-kelet Ázsiában kirobbantott pénzügyi katasztrófa. A megjelölt törekvések egyirányba mutatnak: felszámolni a nemzetállamiság intézményeit és kialakítani helyükbe a globális gazdasági és politikai koordináció mechanizmusait. Ez utóbbiak világméretekben biztosítják a transznacionális pénztőke számára a teljes mozgásszabadságot, a pénzvagyon-tulajdonosok privilegizált helyzetének megszilárdítását, továbbá a globális uralmat a világoligarchia számára.

A legfőbb terv, amit a globalista elit stratégái dolgoztak ki, az ázsiai birodalom feldarabolása legalább három régióra. 


1992-ben hozták nyilvánosságra az "Amerikai előrejelzések a geo-stratégiai helyzet alakulásáról a XX. század végén és a XXI. század elején" című kutatási projekt eredményeit. Az amerikai szakértők ebben a tanulmányban kifejtették az Oroszország hat független államalakulatra történő felosztására vonatkozó elképzeléseiket is. A tanulmány készítői szerint a hat új állam a következő lenne: Nyugat-Oroszország, Urál, Nyugat-Szibéria, Kelet-Szibéria, Távol-Kelet és az Északi Terület.
1997. októberében B. Brzezinzki három részre javasolta felosztani Oroszországot: Európai Oroszországra, Szibériai Köztársaságra és Távolkeleti Köztársaságra. "A decentralizált Oroszország - közölte Brzezinzki - reális és kívánatos lehetőség." 
A Bilderberg Klub 1998. május 14-17-i ülésén a tanácskozás nagyhatalmú résztvevői a legnagyobb figyelmet Oroszország felosztásának szentelték. Megvitatták Oroszország néhány ellenőrzési övezetre való felosztását. A javasolt terv szerint a Központ és Szibéria az Egyesült Államokhoz, Észak-Nyugat Oroszország Németországhoz, a Dél és a Volgamente Törökországhoz, a Távol-Kelet pedig Japánhoz kellene, hogy kerüljön. 
Érdekesek a végső gondolatok a Drábik cikkében:
Oroszország mai helyzetében a létfeltételeiktől megfosztott alullévők már csak a nemzeti és vallási hagyományba, a megtartóerejű orosz kultúrába, és a veszélybe került közös hazába tudnak kapaszkodni. Csak ez maradt nekik. A győztes pénzoligarchia arrogánsan és gőgösen kemény fellépést sürget a "nyugatellenes, veszélyes nacionalisták és szociális-demagógok", a "reformellenes, maradi és idegengyűlölő vörös-barnák" ellen, méghozzá a demokrácia, a jogállam és a saját hódításait biztosítani óhajtó reálpolitika nevében. 
Szinte magától értetődő, hogy a világoligarchia és szakértő kiszolgálói nem a válság igazi előidézőjét, - a washingtoni konszenzus elhibázott sokkterápiáját - teszik felelőssé az orosz nép tragikus pusztulásáért, hanem az okot az okozattal cinikusan felcserélve a kibontakozó nemzeti ellenállást kiáltják ki a bajok okának, és a jövőt fenyegető legfőbb veszélynek. Pedig a most fellángolt orosz patriotizmus nem más, mint egy életveszélybe került nemzet természetes önvédelmi reflexe a pénzuralom könyörtelen barbarizmusával szemben. 

Nincsenek megjegyzések: