A cikk szerint az Izraeli Légierő főparancsnokával az irániatomprogramról és az esetleges katonai csapásról tárgyaltak.
http://www.algemeiner.com/2013/08/08/report-head-of-us-air-force-secretly-visited-israel-to-discuss-iran-strike/
https://www.facebook.com/aranykorhajnalan
A héten 36 amerikai kongresszus tagja is ellátogatott Izraelbe Bibihez agymosásra.
A jövő héten Martin Dempsey az Egyesült Államok hadseregének parancsnoka szintén kiruccan Izraelbe.
A nyugati Illuminati stratégái, úgy néz ki, még mindig benne lenének abban, hogy Izrael támadja meg Iránt ha nem megy másképpen, de legjobban annak örülnének, ha Irán csinálna valami hülyeséget, ami megindokolná a katonai lépést, de erre várni nem mindenki szeretne....ez okoz némi feszültséget az elit körében.
Ezt az eshetőséget egyébként a Brookings Institute dolgozta ki 2009-ben "Melyik út vezet Perzsiába" címmel. Itt mindent leírtak az országon belüli bomlasztástól, a szankciókon át, egészen a provokációk formájáig, amik jelenleg is párhuzamosan zajlanak. Az Illuminati elégedetlen lehet az eredményekkel, s ezért tolja előre a fájdalmasabb megoldásokat.
Az Irán elleni támadás már megkezdődött.
A dolgozatban van is egy ilyen fejezet, hogy "Hagyjuk ezt Bibire, had csinálja Ő" ...szerintem az itt tárgyalt lehetőségeket veszik most elő ismét. Érdemes lenne elolvasni.... 89. oldalhttp://www.brookings.edu/~/media/research/files/papers/2009/6/iran%20strategy/06_iran_strategy.pdf
Egy számomra világos az iratból, hogy hallani sem akarnak direkt támadásról, legalábbis USA részéről nem, ugyanis nem akarnak egy újabb baklövést elkövetni mint Irakban, meg egyébkéntis hogyan adnák be ezt az embereknek...de egy esemény megindokolná a lépést...egy hamis zászlós hadművelet....valamiféle provokáció, amivel iránt lehetne vádolni és már kész is. ide kapcsolódóanhttps://www.facebook.com/photo.php?fbid=489859314423052&set=pb.209377139137939.-2207520000.1376133103.&type=3&theater
Szóval a Brookings tényleg minden lehetőséget felvázolt, s e szerint ugyan azt szeretnék elérni mint Líbiában vagy Szíriában: belső zavargásokat szeretnének kierőszakolni, de ez Irán esetében nem hiszik, hogy ez működne, hiszen a teheráni rezsim egészen más berendezkedésű -ezt ők is elismerik. A szankcióknak az lenne vagy lett volna a célja, hogy a nép fellázadjon a vezetők ellen, forradalmat robbantanak ki, elzavarják a kormányt, de látjuk, hogy a dolog nem akaródzik működni....ezek elérése nagyon sok időt vesz igénybe, s ráadásul bizonytalan a kimenetele -véli a Brookings iromány.
Én úgy látom a dolgot, hogy az Irán elleni csendes háború csak egyre hangosabb lesz. Nem hiszem, hogy a perzsákat meglehet törni, főleg, ha a lakosság tudja merről fúj a szél, ráadásul ott van nekik a PressTV, hogy képben legyenek. A belső terrorizmust pl. könnyen felszámolják.... nem sikerült nyugatpárti bábot sem ültetni az elnöki székbe ...szóval szűkülnek a lehetséges lépések rendesen.
Az biztos, hogy ezek valamikor, valahol megfognak mérkőzni..mindketten tudják.
A korporációs pénzügyi oligarchia keresi az okot, hogyan nyomulhatna mélyebbre. Az ürügyet a mesterségesen szított határ menti incidensek sorozataként megszerezték és nem állnak le. Amíg el nem söprik a szíriai kormányt, addig mindent megtesznek a konfliktus életbetartásáért, s mind ezek után jöhet majd Irán.
A média arról győzködnek minket, hogy Izraelnek jogában áll támadást intézni szomszédja ellen, ha fenyegetve érzi magát. Nos, ez egy gyalázatos megvezetés! Tudjuk: Szíria megdöntését a pénzuralmi világelit már évekkel ezelőtt eltervezte, amelyeket féltitkos dokumentumaikban közre is adott (azért féltitkos, mert nem kürtölik világgá, de azok szabadon elolvashatóak). Mellékesen gyorsan megemlíteném Wesley Clark 2007-es beszámolóját, ahol arról beszélt, hogy több ország mellett Szíria is már 2001-ben célkeresztbe került –érdemes utánanézni. De mind között a legérdekesebb a Brookings intézet stratégiája. A lényeg, hogy a Rothschild tulajdonban lévő cionista rezsim egy pontosan előütemezett feladatot teljesít, ill. hajt végre.
A Brookings Institute egy hírhedt privát intézmények kezében lévő külpolitikai agytröszt tervezőasztala, ahol kitervelték a Líbiában, Szíriai és Iránban kierőszakolt rezsimváltás lépéseit, ami az “Assessing Options for Regime Change” és a “Which Path to Persia?“ dokumentumaiban olvasható.
Feketén fehéren le van írva náluk,http://www.globalresearch.ca/israeli-attack-on-syria-desperate-bid-to-save-failed-us-nato-covert-war/5321194 hogy a "humanitárius segítség" is csak egy a rendszerváltáshoz szükséges ürügy -ezt láthattuk Líbiában. Továbbá leírták, hogy Szíria megdöntéséhez a zsidóknak a Golan fennsíkról kell nyomást gyakorolni Assadékra, északról pedig a török hadseregnek és ez a többfrontos nyomás összeroppantja az országot –*lásd lejjebb egy részletett erről... guglis fordítás, elnézést. Egyszer majd lefordítom!.
A Brookings Institute egyik dokumentuma, melynek címe “Which Path to Persia?“ egy geopolitikai előrenyomulás érdekében alkalmazott ürügyet mérlegel, amelyben az áll, hogy az Iránnal való konfrontáció eszkalálódásához provokáció is szóba jöhet, valamint arról is szó esik, hogy a légicsapások csak a kezdete ennek a politikának –**lásd lejjebb az idézetet ...ez már érthetőbb magyar fordítás.
Tehát mint láthatjuk, az izraeli légicsapások ennek a Brookings intézet forgatókönyve alapján történik. Ez az agresszív magatartás azt mutatja, hogy a nyugati erők igen nagy bajban vannak tervük megvalósításában és muszáj volt közbelépniük, segíteni a bérgyilkos CIA- iszlám terroristákat, valamint provokálni Asszadékat és Iránt, hogy kicsikarják belőlük azt, ami egy nagyobb nyugati offenzívát indokolna **.
---------------------------------
* "Ezen túlmenően, az izraeli titkosszolgálat egy erős ismerete Szíria, valamint eszközöket a szíriai rezsim, hogy fel lehetne használni, hogy aláásni a rezsim hatalmi bázisát, és nyomja meg a Asad az eltávolítására. Izrael erők a Golán-fennsík közelében, és ezáltal is elterelje a rezsim erői elnyomja az ellenzék. Ez a testtartás is idézik félelme a Asad rendszer egy multi-front háború, különösen, ha Törökország hajlandó ugyanezt a saját határán, és ha a szíriai ellenzék égetnek állandó diéta a fegyverek és a képzés. Ez a mozgósítás talán meggyőzni a szíriai katonai vezetés kiszorítani Asad megőrzése érdekében is. Hívei azt állítják, ez további nyomást is felboríthatja az egyensúlyt, szemben Asad belül Szíriában, ha más erők egymáshoz igazítva. "- 6. oldal, értékelése lehetőségek a rendszerváltás, Brookings Institution .
** "...Sokkal jobb lenne, ha az Egyesült Államok adhatna egy iráni provokáció miatt, igazolást a légicsapások elindítása előtt. Nyilvánvaló, hogy méginkább felháborító lenne, ha minél több halálos áldozattal, és minél több provokált iráni akcióval járna, amelyek még jobb indokok lehetnek az Egyesült Államok számára. Természetesen nagyon nehéz lenne az Egyesült Államokat Irán ellen ösztökélni egy ilyen provokáció nélkül. A világ többi része felismerné ezt a játékot . (Az egyik módszer, ami néhány lehetőséget biztosítana a sikerre az lenne, hogy fokozzák a titkos rendszerváltási erőfeszítéseket abban a reményben, hogy Teherán megtorlására nyíltan, vagy akár félig nyíltan válaszolnának, amelyet aztán iráni provokált agressziós aktusként festenének le.)" - 84-85 oldal, melyik utat Perzsiába?, Brookings Institution.
És:"Izrael számára járható útnak tűnik, hogy alapos tervezés és gyakorlat után egy ilyen légicsapást hajtsanak végre repülőgépekkel, olyan közel Iránhoz, amennyire lehetséges, és ami már valószínűleg alapul szolgálhat. Izrael lehet, hogy elindítja a csapást néhány héten belül, vagy akár napok múltán, attól függően, hogy milyenek az időjárási és a hírszerzési körülmények. Sőt, mivel Izraelnek sokkal kevesebb szüksége van a művelet regionális támogatásának biztosítására, Jeruzsálem valószínűleg úgy érzi, kevésbé motivált abban, hogy várjon egy iráni provokációs támadás előtt . Röviden, Izraelt is mozgásra készteti, hogy nagyon gyorsan végrehajtsa ezt az opciót, ha az izraeli és amerikai vezetők azt akarják, hogy ez megtörténjen." - 91. oldalon, melyik utat Periša?, Brookings Institution .
„…bármilyen Irán elleni katonai akció komoly ellenszenvre tarthat számot a világban, így ennek kivitelezéséhez megfelelő nemzetközi kontextusra van szükség, egyrészt a művelethez szükséges logisztikai támogatás előkészítése, másrészt a nem várt következmények minimalizálása érdekében. A negatív nemzetközi reakció minimalizálása és a támogatottság maximalizálása (legyen akármilyen kelletlen vagy titkolt) érdekében csak akkor szabad támadni, amikor az emberek széles körben meg vannak győződve afelől, hogy az irániak egy nagyszerű ajánlatot kaptak és utasítottak vissza. Egy olyan ajánlatot, amit csak egy olyan rezsim utasítana vissza, amelyik nukleáris fegyvereket akar beszerezni, mégpedig alantas célból. Ilyen körülmények között az Egyesült Államok (és Izrael) úgy állíthatja be a helyzetet, hogy ők szomorúan és kényszerből, nem pedig dühből támadnak, így legalább a nemzetközi közösség néhány szereplője arra a következtetésre juthat, hogy az irániak „maguk keresték a bajt” azáltal, hogy visszautasítottak egy remek ajánlatot.” – a Brookings Intézet „Melyik út vezet Perzsiába?” című, 2009-ben készült 52 oldalas jelentéséből.
Már 2007-ben azt jelentették, hogy egy amerikai-szaudi izraeli összeesküvés megdöntené Irán és Szíria-kormányát, élesítve a szektás terroristákkal, akik közül sokak közvetlenül kapcsolódnak az al-Kaidához. A Pulitzer-díjas újságíró Seymour Hersh, a 2007-ben megjelent New Yorkercikkében azt írja:
"Cél, hogy aláássák Irán rendszerét, amely többnyire síita. A Bush-adminisztráció úgy döntött, hogy átalakítják prioritásokat a Közel-Keleten. Libanonban az adminisztráció együttműködött Szaúd-Arábia kormányával, a szunnita, titkos műveletekkel, amelyek célja, hogy gyengítse a Hezbollahot, a síita szervezetet, amely mögött Irán áll. E tevékenységek mellékterméke a militáns iszlám víziója". Az Izrael és Szaúd-Arábiaközötti partnerségről konkrétan kijelentette:
"Politikai váltást hozott Szaúd-Arábia és Izrael új stratégiai ölelkezése, főleg azért, mert a két országra Irán egzisztenciális fenyegetést jelent. Közvetlen tárgyalásokat folytattak a szaúdiak, mert azt hiszik, hogy nagyobb stabilitást Izrael és Palesztina adhat, Irán befolyását csökkentve a régióban".
Hogy még egyértelműbbé tegyük, a zsidó származású szaudi "dinasztia" hatalmát már régóta az USA biztosítja. Emellett Szaúd-Arábia hivatalosan is megemlítette "gondos mérlegelése eredményét" arról, hogy nemzetet kell játszania ahhoz, hogy eltitkolja a szerepét a támogatott amerikai-izraeli, régiót érintő törekvésekben. Úgy tartották jobb, ha Szaud-Arábia nem keveredik bele, még akkor sem, ha Izrael nyilvánosan hajt végre támadásokatIrán ellen:
"A szaúdi azt mondta, hazája álláspontja az, hogy politikai kockázatot jelent csatlakozni az Egyesült Államokhoz Irán ellen: Bandar már látható az arab világban, az is, hogy túl közel van a Bush-kormányzat . "Van két rémálmunk," az egykori diplomata mondta nekem. "Irán megszerzi a bombát, és az Egyesült Államok megtámadja Iránt. Inkább az izraeliek bombázzák az irániakat, így őket lehet hibáztatni, ha Amerikát nem is"".
(Akkoriban beszámoltunk arról a Posta-oldalon, hogy mielőtt Szaúd-Arábiát patriot rakétavédelmi rendszerekkel szerelte fel az USA, a szaudiak S-400-as rendszert vásároltak az oroszoktól, valamint T90C harckocsikat és harci-helikoptereket. Nyilván nem véletlenül, a "kettős fedezék" reményében.)
A jelentésből, aminek 2009-es elkészítésekor az Egyesült Államok, Szaúdi-Arábia és Izrael arra készült, hogy az al-Kaida segítségével lerohanja Irán szomszédját és szövetségesét, Szíriát, hogy ezzel az elkerülhetetlen háború előtt meggyengítse Iránt, egyértelműen kiderül, micsoda színjáték az egész „iráni megállapodás”.
A nyugatnak esze ágában sincs megállapodni vagy tartós egyezségre jutni Iránnal, hiszen a nukleáris képességek, de akár egy atomfegyver megépítése sem jelentett igazi veszélyt soha egyetlen nyugati állam vagy területi szövetségesei számára. A nyugatnak leginkább Irán szuverenitása jelent problémát, valamint azon képessége, hogy érdekeit továbbra is képes érvényesíteni azokon a területeken, amelyeket az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a saját monopóliumának tekint.
Amennyiben Irán nem tervezi önszántából feladni szuverenitását és regionális befolyását is a nukleáris technológia fejlesztésére vonatkozó szabadságával egyetemben, az „atom-megállapodás” megszegése elkerülhetetlen, mint ahogy az ezt nyilvánvalóan követő háború elindítása is.
A hatalom számára igen fontos, hogy a nyugati „erőfeszítésekre” jellemző kétszínűség ne kerüljön napvilágra, mert ez esetben nehezen tudnák a megállapodást vagy annak megszegését az Irán elleni katonai akciók igazolására használni. Irán és szövetségesei számára nincs más választás, mint készülni a háborúra, főleg most, amikor a nyugat a béke iránti szándékot színleli. Líbia tökéletes példaként szolgálhat arra, hogy mi vár azokra a feketelistán szereplő nemzetekre, akik nem vigyáznak. Számukra az óvatosság szó szerint élet halál kérdése, vezetőik és nemzetük számára egyaránt.
Megjegyzések