Miért ez a kavarás Korea körül? Az Egyesült Államok provokálja É-Koreát, hogy körbevegye Kínát

Miért ez a kavarás Korea körül? Nos, tavaly Panetta, az előző amerikai védelmi miniszter, arról beszélt, hogy ebben az évtizedben az Egyesült Államok haderejének igen nagy hányadát, azt hiszem 60% -át, az Ázsia-Csendes-óceán térségbe fókuszálja. A folyamat már régen megkezdődött és ezt aggódva figyeli Peking is, de gyorsan küldtek is az amik egy üzenetet, hogy a sorra épülő katonai bázisaik nem fenyegetik Kínát …szóval nem kell félni. Hát nem tudom, hogy ezt bevették-e a sárgák. A most kialakuló koreai válsághelyzet egy szempontból az Egyesült Államok rakétavédelmi-rendszerek és bázisok kiépítésének a része,

a folyamat a következő: Észak-Koreát elkezdték provokálni különféle ügye kis módszerekkel szankciók, hadgyakorlat a kertjükben stb, (közben vigyáztak, hogy a feszültség nehogy alábbhagyjon. Azért sem örült Washington Danis Rodmann Kim jung Unnal való haverkodásának, és amikor a kosárlabdás megüzente, hogy új barátja nem akar háborút, na itt el is szakadt a cérna és gyorsan közölte az amerikai szóvivő, hogy a diplomáciának megvannak a magunk csatornái.), aztán a feszültségre hivatkozva belevágtak az alaszkai rakétavédelem 14 állomás felépítésbe; Kínától nem messze katonai állomások létesítésébe ...és most friss hír, hogy a Pentagon THAAD ballisztikus rakétavédelmi rendszert létesít a Guam szigeten, továbbá katonai megállapodások is köttettek az elmúlt napokban Japánnal és D-Koreával a folyamatos hadianyagok szállításról. Kína és Oroszország aztán vakarta a fejét, hogy nekik ez nagyon gyanús: „Nem lehet, hogy ezek minket akarnak, hogy mi vagyunk a célpont?” Há’ de igen. Szóval ez a távol-keleti konfliktus egy hosszú távú terv része, amellyel ügyesen taktikázva, elrejtették a valódi szándékot. Ez a nemezközi hangulat, ill. közeg indokolttá teszi az Egyesült Államok növekvő jelenlétét Kína körül. Csak úgy önmagában a növekvő amerikai katonai jelenlét túlságosan egyértelmű lenne a köz számára, és nehezebben lehet megmagyarázni a bizonyítványt.

 Az Egyesült Államok  Ázsiára összpontosít, nem is annyira a Közel-Keletre. Ott inkább valami csendes, leplezett háborút folytatnak, s nyílt háborúról csak Izrael esetében beszélhetünk a fő-erőegyensúly keletebbre helyeződik. A két térségre vonatkozó napirend viszont összefügg egymással: egyik lépés jön a másik után, miközben előkészítik a dráma utolsó felvonását, ahogyan H. Kissinger fogalmazott az egyiptomi forrongás alkalmával, miszerint az volt a dráma első felvonás első jelenete. Ez egy ördög színjáték és a dráma végig lesz játszva.