A következő bejegyzésem, Drábik János írásából van, aki
elmondja nekünk, hogy mi is áll valójában a "környezetvédelem" mögött.Kérlek,
hogy olvassátok át igaz hosszú, de megéri, mert nagyon sok info. van benne és
szépen átfogja tudni látni a helyzetet és könnyen megértheti az is, aki eddig
még nem. Választ kaphatunk arra, hogy a globális krízis-téma, miért folyik a
csapból is és arra, hogy mire is megy ki a játék, s mire kellenek a
rémisztgetések. Az eredeti írás itttalálható. Légy
képbe!
Szilárd meggyőződésem, hogy a globális problémák, egggészen
más mint amire mutogatnak, ami pedig azért történik, hogy eltereljék
figyelmünket a valódiról, növelve ezzel a saját hatalmukat e világ felett.
Jelentés Iron Mountainból, a továbbiakban: Jelentés Találni
egy hiteles, globális fenyegetést
Háború idején a legtöbb polgár panasz nélkül elfogadja
alacsony életminőségét, és lojális marad a vezetőihez. A háború megfelelő
helyettesítőjének ugyanezt a reakciót kell kiváltania. Éppen ezért olyan új
ellenséget kell találni, amely az egész világot fenyegeti, és az ellenség
általi fenyegetettségnek legalább olyan elrettentőnek kell lennie, mint magának
a háborúnak. A Jelentés hangsúlyozza ezt a nézőpontot:
"Az elkötelezettséghez ok szükséges; az ok pedig megkíván
egy ellenséget. Ez nyilvánvaló; a kritikus pont az, hogy az ellenség, amely
meghatározza az okot, valóban félelmetes kell hogy legyen. Röviden szólva, az
ellenség feltételezett hatalmának - méreteiben és komplexitásában - el kell
érnie a társadalomét, hogy megfelelő elkötelezettséget tudjon kiváltani maga
iránt. Ma természetesen ennek a hatalomnak példa nélkül állóan nagynak és
félelmetesnek kell lennie."
Az első szempont egy ilyen megfelelő méretű fenyegetést
jelentő globális ellenséggel szemben az volt, hogy nem kell reálisnak lennie.
Egy reális fenyegetés természetesen jobb lenne, de egy kitalált fenyegetés is
megfelelhet a célnak, feltéve, ha elég meggyőzőnek és reálisnak tűnik a tömegek
számára. A közvélemény sokkal inkább hajlik arra, hogy higgyen a fikciókban,
mint mások. A hiszékenység fontosabb, mint az igazság.
Megvizsgálták a szegénységet, mint egy lehetséges globális
ellenséget, de elvetették, mert nem találták elég félelmetesnek. A világ
legtöbb része máris szegénységben él. Csak azok tekintenék globális
fenyegetésnek, akik még soha nem tapasztalták meg, mi a szegénység. Az
emberiség többi része számára ez a mindennapi élet megszokott ténye.
Komoly figyelmet szenteltek annak az elképzelésnek, hogy a
világűrből idegenek inváziót hajtanak végre a Földön. A jelentés megemlíti,
hogy ebben az irányban már több kísérletet is végeztek. A közönség reagálása
azonban nem volt eléggé kiszámítható, mert a fenyegetés nem volt eléggé
"hiteles". Erről ezt írja a Jelentés:
"A háború politikai helyettesítését célzó erőfeszítések
döntő problémája a hihetőség. Éppen ez volt az, amiért a
világűr-versenyjavaslatok, amelyek nagyon jól megfeleltek volna a háború
gazdasági helyettesítésére, kevésnek bizonyultak. A legambiciózusabb és
legfantasztikusabb világűri projekt sem képes felidézni az emberekben a külső
fenyegetettség érzését. Hevesen vitatták, hogy egy ilyen fenyegetés lenne a
"társadalmi béke utolsó reménye", stb., amely egyesítené az
emberiséget a más bolygókról érkező "űrlények" pusztító támadásával
szemben. Lehetséges, hogy a "repülő csészealjakkal" kapcsolatos
néhány nehezen megmagyarázható incidens az elmúlt években valójában ebben az
irányban folytatott kísérletek voltak. Ha ez tényleg így van, akkor ezek a
kísérletek aligha tekinthetők bátorítónak."
A Jelentést 1966-ban hozták nyilvánosságra, amikor idegenek,
űrlények jelenléte még igen messzinek tűnt egy átlagember számára. A következő
években azonban ez a felfogás változott. A lakosságnak egyre növekvő része már
hisz abban, hogy bolygónkon túl is létezhetnek az értelmes élet formái, és ezek
az űrlények figyelemmel kísérhetik a mi civilizációnkat. Nem az a kérdés, hogy
ez a hit helyes vagy helytelen. A lényeg az, hogy a drámai találkozás, amelyet
a televízió-hálózatok sugároznak, még akkor is - ha teljes egészében
komputerekkel előállított grafikák, vagy az égre vetített lézersugarakkal
előállított jelenségek - felhasználható arra, hogy a nemzetek pánikszerűen
meneküljenek a világkormányzathoz, hogy az megvédje a Földet a világűri lények
inváziójától. Ezzel szemben, ha ezek az űrlények békés szándékúak, akkor az
alternatív forgatókönyv az lenne, hogy szükség van egy világkormányzat
megalakítására, amely tárgyal az egyetemes emberiség nevében, és ez a
világkormány képviseli őt a galaktikus federációban. Mindkét forgatókönyv ma
sokkal hihetőbb lenne, mint amilyen volt 1966-ban.
A környezetszennyezési modell
A használható globális fenyegetés kreálására a végső pályázó
a környezetszennyeződés volt. A tanulmány szerzői úgy vélték, ez lehet a
legsikeresebb, mivel megfigyelhető feltételekhez lehet kapcsolni, olyanokhoz,
mint a szmog vagy vízszennyeződés, más szavakkal ezt tényekkel lehet
alátámasztani, és éppen ezért hihetőbb. Olyan jóslatokat lehet készíteni,
amelyek Földünk végét vetítik elénk, amely legalább olyan szörnyűséges, mint az
atomháború. Az ilyen előrejelzéseknek a pontossága nem fontos. Céljuk nem a
tájékoztatás, hanem a megfélemlítés. Még az is szükségessé válhat, hogy
szándékosan megmérgezzék a környezetet, hogy az előrejelzések még meggyőzőbbek
legyenek, és hogy rá lehessen irányítani a közvélemény figyelmét az új
ellenséggel szembeni harcra, amely félelmetesebb, mint egy másik nemzetből, vagy
akár a világűrből érkező támadó. A tömegek hajlandóbbak elfogadni a csökkenő
életszínvonalat, az adóemeléseket és az életükbe történő bürokratikus
beavatkozásokat, ha azt annak az árnak tekintik, amit a "földanya
megmentéséért" kell fizetni. Ha sikerül elültetni a lakosság
tudatalattijában a környezetszennyezésből származó halál és pusztulás vízióját,
akkor az ellene folytatott globális küzdelem valóban pótolhatja a háborút, mint
kontrollmechanizmust.
Valóban ezt mondja a "Jelentés Iron Mountainből"?
Valóban ezt írják a Jelentés készítői? Idézzük szavaikat:
"Amikor a háború hihető helyettesítését kell
megoldanunk... a "pótellenségnek" olyannak kell lennie, amely a
pusztulás azonnalibb, érezhetőbb és közvetlenebb veszélyével fenyeget. Ennek
igazolnia kell a "vérdíj" megfizetését az emberi élet számos
területén. Ebben a vonatkozásban az előbb jelzett lehetséges
helyettesítő-veszélyek nem elégségesek. Egyetlen kivétel lehet, a
környezetszennyeződési modell, ha a társadalmat fenyegető veszély valóban
küszöbön álló. A fiktív modelleknek különösen meggyőzőeknek kell lenniük,
amelyeket aláhúz az élet nem elhamarkodott, tényleges feláldozása...
Elképzelhető például, hogy a környezet nagyméretű szennyeződése végső soron
helyettesítheti a nukleáris fegyverek által okozott pusztulás lehetőségét, mint
az emberi faj túlélését nyilvánvalóan fenyegető legnagyobb veszély. A levegő
mérgezése, az élelmiszerek és az ivóvíz fő forrásainak a szennyeződése már
előrehaladott állapotban van, és első pillantásra ígéretesnek tűnik ebben a
vonatkozásban; olyan fenyegetést jelentenek, amely ellen csak társadalmi
szinten és a politikai hatalom igénybevételével lehet védekezni...
Igaz az is, hogy a szennyeződés mértékét, ebből a célból,
szelektíven növelni lehet... A környezetszennyeződés problémáját azonban olyan
széleskörben népszerűsítették a közelmúltban, hogy valószínűtlennek látszik
politikailag elfogadható módon végrehajtani egy olyan programot, amely a
környezet szándékos szennyezését célozza.
Bármennyire is valószínűtlen, hogy az említettek közül kerül
ki a lehetséges alternatív- ellenség, hangsúlyoznunk kell azonban, hogy találni
kell egyet, amely elég nagy és hihető, ha a társadalmi békéhez való átmenetet a
társadalom szétesése nélkül szeretnénk megvalósítani. Igen valószínű - megítélésünk
szerint -, hogy egy ilyen fenyegetést ki kell találni."
A "Jelentés az Iron Mountainből" hitelessége
...
...G. Edward Griffinnel egyetértően mi is megállapíthatjuk,
hogy ez a sok ellentmondás és mellébeszélés lényegében nem változtat semmin.
Számunkra az a fontos, hogy akár egy think-tank tanulmány a Jelentés, akár egy
politikai szatíra, hiteles magyarázatot ad a minket körülvevő valóságra.
Tekintet nélkül az eredetére, az abban kifejtett elgondolások minden
részletükben végrehajtásra kerülnek. Az egyetlen, amit tennünk kell, kézbe
venni a Jelentést
és a napi sajtót, s máris látni fogjuk, hogy az amerikai élet minden jelentős
trendje megegyezik azzal a tervvel, amelyet a Jelentés körvonalaz. Így számos
olyan dolog világossá válik, amely egyébként felfoghatatlan lenne: a külföldi
segélyprogram, a pazarló költekezés, az amerikai ipar leépítése, a
"Munkahadtestek", a "Békehadtestek", a fegyverzet-ellenőrzés,
a federális szintű rendőrség, az FBI hatáskörének példa nélkül álló
megnövelése, a szovjethatalom nyilvánvaló hanyatlása és a Szovjetunió
felbomlása, az ENSZ-haderő, a leszerelés, a világbank, a világpénz, a nemzeti
függetlenség feladása szerződéseken keresztül és a mesterségesen szított
ökológiai hisztéria. A Jelentés pontos összefoglalása annak a tervnek, amely
megformálta jelenünket. Ez a terv most már jövőnket alakítja. És nemcsak
Amerika jövőjét.
A környezetvédelem, mint a háború helyettesítője
Egy egész könyvet igényelne annak a bizonyítása, hogy a
környezetünk pusztulására vonatkozó jóslatok túlnyomó része eltúlzott és hamis
"tudományos tanulmányokon" nyugszik. De könnyen lehet ilyen
bizonyítékokat találni akkor is, ha valaki csupán azokat az adatokat és
feltételezéseket vizsgálja meg, amelyeken ezek az előrejelzések alapulnak.
Ennél fontosabb azonban az a kérdés, hogy az áltudományos kutatásokra
alapozott, világvégét jósoló forgatókönyveket miért népszerűsíti kritikátlanul
a CFR által ellenőrzött tömegtájékoztatás? További érdekes kérdés, hogy a
radikális környezetvédő csoportok miért szállnak síkra szocialista elvekért és
gazdaságellenes programokért, amelyeket bőkezűen pénzelnek a CFR által dominált
alapítványok, bankok és korporációk, vagyis pontosan azok, akik látszatra a
legnagyobb vesztesei lennének annak, ha ilyen programok megvalósulnának? A
Jelentés választ ad ezekre a kérdésekre.
Azt is kifejtette, hogy ezekben a kérdésekben nem fontos az
igazság. Csak az számít, hogy mit lehet elhitetni az emberekkel. A hiszékenység
a kulcsszó és nem a valósághűség. A környezetszennyeződés valóban akkora, hogy
hihetővé teszi bolygónk pusztulását valamikor a harmadik évezredben. Csupán a
tömegtájékoztatás közreműködésére, és kellő mennyiségű ismétlésre van szükség.
Ez a terv nyilvánvalóan működik. Az ipari nemzetek népeit dokumentumok, drámák,
filmek, balladák, poémák, matricák, poszterek, menetelések, beszédek,
szemináriumok, konferenciák és koncertek ezreivel vették tűz alá. Senki nem
vonja kétségbe, hogy a Föld gazdasági életét, és az egyes nemzeteket komoly
környezeti károk érték. Talán mindegy lenne, hogy bolygónk, amelyen élünk,
beteg és haldoklik? - kérdezheti e sorok olvasója. Hogyan lehet akkor mindaz
hamis, amit a tömegpropaganda terjeszt?
Miközben a környezetvédő mozgalmak követői Földünk
pusztulásának a víziójával vannak elfoglalva, vessünk egy pillantást arra, hogy
mit gondolnak a vezetők. Az első Föld Napját 1970. április 22-én, a Rio de
Janeiro-ban tartott csúcstalálkozón határozták el, amelyen részt vettek a világ
minden tájáról érkező környezetvédők és politikusok. Ezen a tanácskozáson
széles körben terjesztettek egy könyvet, amely a Környezetvédelmi
Kézikönyv címet viselte. A könyv fő mondanivalóját Richard A. Falk, a
Princeton Egyetem professzora, a CFR tagja írta. Falk szerint négy, egymással
összefüggő fenyegetés veszélyezteti planétánkat - a tömegpusztító háborúk, a
túlnépesedés, a környezetszennyeződés és az erőforrások kimerülése. Ezután
kijelentette:
"Mind a négy probléma közös oka az, hogy a szuverén
államok képtelenek irányítani az emberiség ügyeit a XX. században."
A kézikönyv - hűen követve a CFR vonalát - felteszi a
kérdést:
"Elfogadhatóak-e még a nemzetállamok, amikor képessé
váltak arra, hogy egy délután leforgása alatt elpusztítsák egymást? ... Milyen
árat hajlandók fizetni az emberek az emberiség tartósabb megszervezéséért -
több adót, lemondást a nemzeti lobogóról, esetleg néhányat a nehezen
megszerzett szabadságjogokból?"
1989-ben a CFR ellenőrzése alatt álló Washington Post
megjelentetett egy cikket, amelyet George Kennan írt, és amelyben a
következőket javasolja:
"Ehelyett nekünk egy olyan korszakra kell készülnünk,
amelyben nem a Szovjetunió a nagy ellenség, hanem Földgolyónk - civilizált
életet fenntartó - struktúrájának a gyors rosszabbodása."
1990. március 27-én a CFR által ellenőrzött New York
Times-ban Michael Oppenheimer, CFR-tag, a következőket írta:
"A globális felmelegedés, az ózonréteg vékonyodása, az
erdők pusztulása és a túlnépesedés az a négy lovas, amely a XXI. század
apokalipszisében feltűnik... Amint a hidegháború lassan véget ér, a
környezetvédelem válik a nemzetközi biztonság első számú problémájává."
Lester Brown, CFR-tag, aki a Worldwatch Institute
(Világmegfigyelő Intézet) vezetője, az intézet évi jelentésében, amelynek címe
"A világ helyzete 1991-ben", megállapította, hogy:
"A Földgolyónkért vívott küzdelem lép az ideológiai küzdelem
helyébe, mint az új világrend meghatározó témája."
Az emberiség a célpont
A globális tervezők Római Klub néven ismert csoportja évente
tesz közzé olyan a világ pusztulását megjósoló forgatókönyveket, amelyek a
túlnépesedésre és az éhezésre hivatkoznak. A Római Klub tagsága nemzetközi, de
pl. az amerikai tagok szinte kivétel nélkül a CFR ismert személyiségei. (Jimmy
Carter, Harland Cleveland, Clairborne Pell, Sol Linowitz, és mások) A Római
Klub a túlnépesedés problémájának a megoldására a születésszabályozás
ellenőrzését, és ha szükséges, akkor az euthanaziát (vagyis a szabályozott
halálbasegítést) ajánlja. Ez utóbbi a gyengéd, szépítgető elnevezése az öregek,
betegek, gyengék, és természetesen az együttműködésre nem hajlandó,
kényelmetlen személyek diszkrét eltávolítására az élők sorából. A Jelentés Iron
Mountainból gondolatmenetét követve, a Római Klub is arra következtetésre
jutott, hogy a világméretű környezeti katasztrófa veszélyének a felidézése
alkalmas arra, hogy ellenség-helyettesítő funkciót lásson el a tömegek
felsorakoztatására a globális elit programja mögé. A Római Klub Tanácsa által
1991-ben publikált "The First Global Revolution" (Az első globális
forradalom) c. kötetben ez olvasható:
"Kutatva egy új ellenséget, amely egyesít minket, úgy
találtuk, hogy a környezetszennyeződés, a globális felmelegedés, az
édesvízhiány, és az éhínség megfelelne erre a célra... Mindezeket a veszélyeket
az emberi beavatkozás okozza... Vagyis az igazi ellenség, maga az
emberiség."
A szocialista teoretikusok mindig nagy figyelmet szenteltek
a népesség növekedés ellenőrzésének. Ha a valódi ellenség maga az emberiség,
amiként azt a Római Klub szakértői állítják, akkor bürokratikus eszközökkel
magát az emberiséget kell ellenőrzés alá vonni. Bertrand Russel, a neves fábiánus
szocialista, 1953-ban, New Yorkban megjelent, "The Impact of Science on
Society" (A tudomány hatása a társadalomra) c. könyvének a 103-111 terjedő
oldalain ezt így fogalmazta meg:
"Nem kívánom azt a látszatot kelteni, hogy a
születésszabályozás az egyedüli módszer a népszaporulat megállítására... A
háború, amint arra korábban már utaltam, eddig kiábrándítónak bizonyult ebben a
vonatkozásban, de talán egy bakteriológiai háború eredményesebb lehet... Ha
világméretű pestisjárványt lehetne okozni egyszer minden nemzedék életében,
akkor a túlélők nyugodtan szaporodhatnának, nem okoznának túlnépesedést
földünkön...
A tudományos világtársadalom nem lehet stabil, hacsak nem
jön létre a világkormányzat... Szükséges lesz olyan módszereket találni,
amelyek megakadályozzák a föld lakosságának a növekedését. Ha ezt nem háborúk,
pestisjárványok és éhínség útján kívánjuk elérni, akkor egy nagyhatalmú
nemzetközi hatóságra lesz szükség. Ennek a hatóságnak olyan arányban kell
szétosztania a föld élelmiszer forrásait az egyes nemzetek lakói között, amely
megfelel népességük egymáshoz viszonyított arányának a világhatóság
megalakulásának az időpontjában. Ha ezt követően bármely nemzet megnövelné a
lakosságát, erre hivatkozva nem részesülhetne több élelmiszerben. Ez igen erősen
ösztönözne a népesség növekedésének a megakadályozására."
Ez világos beszéd. A simaszájú, jól-megfogalmazott
"szocialisták" nem tréfálnak sem külföldön, sem nálunk. De néhány
"környezetvédő sztárról" is elmondható ugyanez. Közéjük tartozott
Jacques Cousteau, aki az "UNESCO Courir" 1991. novemberi számában a
halálos rákbetegségről így nyilatkozott:
"Ki kellene küszöbölnünk a halálos betegségeket? Szép
elgondolás, de hosszútávon talán nem hasznos. Nem szabadna megengednünk, hogy a
betegségektől való rettegésünk veszélyeztesse az emberi faj jövőjét. Szörnyű
kimondani: azért, hogy stabilizálhassuk a föld népességét, 350 ezer embertől
kell megszabadulnunk naponta. Rettenetes ezt kijelenteni, de legalább annyira
rossz nem szólni róla."
E sorok írója is meg van arról győződve, hogy a valódi
környezetvédelemre most nagyobb szükség van, mint valaha, hiszen véges
földünkön nem lehetséges semmilyen alrendszernek a végtelen növekedése, így az
emberiség létszámának a végtelen növekedése sem. Mégsem fogadjuk el sem Russel,
sem Cousteau, sem a CFR álláspontját. Ma még nem a népesség növekedése a fő
probléma, hanem a pénzrendszerbe beépített kamatmechanizmus által hajszolt
természetellenes gazdasági növekedés. Ezt az erőszakolt növekedést az
időmúláshoz kapcsolt kamatfizetés ketyegő pokolgépe kényszeríti ki, azaz a
pénzemberek kielégíthetetlen gazdagodási vágya, nem pedig a gazdaság és az
ember természetes szükségleteinek a kielégítése. Ma minden ember felesleges,
akinek a munkája nem elégséges a kamatjáradék, az adóterhek, az önköltség és a
megélhetését biztosító nyereség egyidejű előteremtésére. Ezért válik a
pénzuralom ránk kényszerítésével annyi ember hirtelen "feleslegessé",
ezért van "túlnépesedés". Ha megszüntetnénk a pénzmonopolisták
uzsoraelvonását, akkor megszűnne a munkanélküliség legfontosabb oka. Sokan
végezhetnének újból értékes munkát önmaguk és a társadalom számára, akkor is,
ha a kamatot már nem tudnák megtermelni a befektető pénzembereknek. Kiderülne,
hogy a parazita kamatelvonás kiküszöbölése után már szükség van a munkájukra,
az életükre, mert értékteremtő tevékenységük, - ha az esetleg szerény mértékű
is, - de hasznos a társadalom számára. A pénzemberek által leírt milliónyi
embertársunktól sem kellene - akár pestisjárvány útján is - megszabadítani
földgolyónkat. A természet fellélegezhetne, időt kaphatna a regenerálódásra.
A multinacionális korporációs birodalmakat a
pénzvagyontulajdonosok ellenőrzik, akiknek célja pénzük végtelen szaporítása,
és a vele járó hatalom korlátlan növelése. ("A pénz lehet sok, vagy kevés,
de elég sohasem.") Azért kell ellenállni a nemzetközi pénzkartell
tulajdonában lévő világméretű korporációk korlátlan terjeszkedésének, és a
környezetet pusztító tevékenységüknek, mert kizárólag a profit vezérli őket.
Amikor egyre nagyobb pénzügyi kolosszusok jönnek létre, amikor a világméretű
vállalatbirodalmak szinte minden korlát nélkül, gyorsított ütemben
sajátíthatják ki maguknak Földfolyónkat, akkor ezzel szembe kell állítanunk
azt, amit E. F. Schumacher "The Small is Beautiful" (A kicsi szép) c.
világhírű könyvében már 1973-ban megfogalmazott. Vissza kell térni az emberi
mértékekhez, a kicsihez, a természeteshez, vagy ahogy Silvio Gesell írta: a
természetes gazdasági rendhez. Nem a gazdasági teljesítmény csökkentésére,
hanem a pénzuralom által hajszolt természetellenes növekedés, és vissza nem
fordítható környezetpusztítás megfékezésére van szükség. Ki kell cserélni a
gazdasági tevékenység célját és módszereit. A pénzközpontú társadalomról át
kell térni az emberközpontú társadalomra.
Megjegyzések