Aki szerint vissza kell térni a korábbi alkotmánypótlékhoz az teljes mértékben a magyar nemzet valódi érdekei ellen cselekszik

Írta: Drábik János

Az az Alkotmány, amit vissza akarnak állítani, eredményeit tekintve egy szégyenletes selejtnek minősíthető. Azt az alkotmányt, amit önjelölt személyek egy kerekasztal mellett dolgoztak ki, és amelyet azért szántak ideiglenesnek, mert tudták, hogy egy alapvetően hibás szöveget sikerült nagyon is kétes legitimitással összehozniuk.

… ez a selejt lehetővé tette, hogy Magyarországnak azok a pénzügyi technokratái, akik a pártállami kommunista nomenklatúra középrétegét alkották, minden alkotmányos gát és jogszabályi akadály nélkül oly mértékben kifosszák Magyarországot, hogy a magyar nemzet 1990 utáni vesztesége nagyobb, mint amit az egész második világháború után kellett elszenvednie. Az Alkotmánynak, az Alaptörvénynek az egyik legfontosabb feladata, hogy védelmezze a nemzeti szuverenitás és cselekvőképesség anyagi bázisát, a nemzeti vagyont. Ez a selejt Alkotmánypótlék semmiféle védelemben nem részesítette a magyar önrendelkezés gazdasági alapját. Egy ilyen gyalázatos jogszabálytól jóval hamarabb meg kellett volna szabadulni, mint ahogyan ez végre 2012-re sikerült. Többször elmondtam, leírtam, hogy szégyellheti magát az a két kulcsember, aki ezt a selejtet összehozta. Az egyiket úgy hívják Tölgyesi Péter, a másikat pedig úgy, hogy Sólyom László, aki később az Alkotmánybíróság elnöke, majd pedig később Köztársasági elnök is lett. Nem véletlen, hogy ez a 'nagyon-nagyon nagy' alkotmányjogász a láthatatlan alkotmányt magyarázgatta, ami csak az ő fejében élt, és amit németországi jogászoktól másolgatott le. Így akart a selejtből legalább utólag valamiféle elfogadható alkotmánykotyvalékot előállítani.

… aki a jelenlegi Alaptörvényt azon az alapon támadja, hogy vissza kell térni a korábbi alkotmánypótlékhoz, amelyik 1990 és 2012 között volt érvényben, az teljes mértékben a magyar nemzet valódi érdekei ellen cselekszik: vagy azért, mert felkészületlen, vagy azért, mert a magyar nemzet érdekei nem fontosak a számára. Azon lehet vitatkozni, hogy ezt a jelenlegi Alaptörvényt milyen formában kellene erősíteni és jobbítani. A világtörténelem legsikeresebb Alkotmányát az Egyesült Államok alapító atyái dolgozták ki és alkotmányosan előírt eljárás keretében többször is kiegészítették a közjó és a közérdek szolgálatát szem előtt tartó törvényhozók, az amerikai választópolgárok kívánságainak megfelelően.

Hangsúlyozom, az a bizonyos „alkotmányos rendszer”, amit ma a jelenlegi balliberális-kozmopolita-globalista ellenzék visszasír, és ami ellen a szervezett magánhatalom megbízásából uszít, lehetővé tette, hogy az elmúlt 25 évben a magyar nemzet kótyavetye áron pénzzé tett fizikai vagyonából - pénz formájában - kivigyenek az országból 242 milliárd dollárt. Az ország ezért nyomorog, mert vagyona már nincs, és a pénzhatalmi világelit, amely telhetetlen uzsorásként viselkedik, kamat formájában folyamatosan leszívja a magyar társadalom jövedelmét. Gyökeres változás akkor lesz, ha a kamatmechanizmussal működtetett magán-pénzrendszert sikerült a közérdeket és a közjót szolgáló közpénzrendszerré visszaalakítani. Egy ilyen közpénzrendszer kamatmechanizmus nélkül is működtethető lenne, ahogyan azt Silvio Gesell kidolgozta „A természetes gazdasági rend” című korszakalkotó munkájában.

Ha bővebben kívánnak ezekről a kérdésekről tájékozódni, úgy javasolom elolvasni a Pénz diktatúrája, az Orwellia és a legutóbbi, KIÉ A MAGYAR ÁLLAM? - A magyar nemzeté vagy a szervezett magánhatalomé? című könyvemet. Ajánlom még a Leleplező című könyvújság most még kapható idei első számát.